Jogi következtetések a közlekedési szolgáltatásokkal kapcsolatos internetes platformok működésére vonatkozóan a Star Taxi ügy alapján

SZPUNAR FŐTANÁCSNOK VÉLEMÉNYE

https://curia.europa.eu/juris/document/document.jsf;jsessionid=1B1ECA1D19F674B9B5A28F3FFB93686C?text=&docid=230875&pageIndex=0&doclang=en&mode=lst&dir=&occ=first&part=1&cid=27754592

2020. szeptember 10-én szállítják (1)

C-62/19. sz. ügy

Star Taxi App SRL

v

Unitatea Administrativ Teritorială Municipiul Bucureşti prin Primar General,

Consiliul General al Municipiului Bucureşti,

érdekelt felek

IB,

Camera Naţională a Taximetriştilor din România,

D'Artex Star SRL,

Auto Cobălcescu SRL,

Cristaxi Service SRL

(Előzetes döntéshozatal iránti kérelem
a Tribunalul București (Bukaresti Regionális Bíróság, Románia))

(Előzetes döntéshozatal iránti kérelem - (EU) 2015/1535 irányelv - Az 1. cikk (1) bekezdésének b) pontja - Az "információs társadalom szolgáltatásainak" fogalma - A taxiügyfeleket a taxisofőrökkel közvetlenül kapcsolatba hozó szolgáltatás - Az engedélyezett fuvarozók taxijára vonatkozó kötelező taxi foglalási szolgáltatás - Az 1. cikk (1) bekezdésének e) pontja - Szolgáltatásokra vonatkozó szabály - Bejelentési kötelezettség - 2000/31/EK irányelv - 4. cikk - Előzetes engedély - Nem kifejezetten és kizárólag az információs társadalom szolgáltatásaira irányuló engedélyezési rendszerek - 2006/123/EK irányelv - 9. és 10. cikk - Szolgáltatási tevékenységekre vonatkozó engedélyezési rendszerek)

Bevezetés

1. Az uniós jogszabályok különleges szabályokat állapítanak meg a szolgáltatások egy meghatározott kategóriájára, nevezetesen az "információs társadalom" szolgáltatásaira, azaz az elektronikus úton, vagy egyszerűen fogalmazva, elsősorban az interneten keresztül nyújtott távszolgáltatásokra. Az uniós jog értelmében az ilyen szolgáltatások a tagállamok közötti kölcsönös elismerés elvének, valamint a szolgáltatók származási tagállamában való letelepedés tekintetében számos könnyítésnek a kedvezményezettjei.
2. Nem mindig könnyű azonban különbséget tenni az információs társadalom szolgáltatása és a "hagyományos" szolgáltatás között, amikor különböző típusú szolgáltatások szerves részét képezik egy összetett szolgáltatásnak. Ez különösen igaz az elektronikus úton lefoglalt városi közlekedési szolgáltatásokra. A Bíróságnak már volt alkalma arra, hogy bizonyos körülmények között iránymutatást adjon e megkülönböztetésre vonatkozóan. (2) Ez az iránymutatás azonban nem feltétlenül vonatkozik a különböző körülményekre.
3. A második nehézség ott merül fel, ahol a nemzeti szabályok az információs társadalom szolgáltatásaival azonos gazdasági természetű "hagyományos" szolgáltatásokra vonatkoznak. Ezért meg kell határozni, hogy az uniós jog milyen mértékben és adott esetben milyen körülmények között teszi lehetővé e szabályok alkalmazását a szolgáltatások utóbbi kategóriájára. További kérdésként merül fel, ha kétséges, hogy a "hagyományos" szolgáltatások szabályozására elfogadott szabályok valóban alkalmazandók-e az információs társadalom szolgáltatásaira, ez utóbbiak sajátossága vagy újszerűsége miatt. (3)
4. A jelen ügyben mindezek a különböző kérdések felmerülnek, és így lehetőséget adnak a Bíróságnak arra, hogy tisztázza az ezzel kapcsolatos ítélkezési gyakorlatát. Jogi háttér Európai uniós jog
5. A belső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem egyes jogi vonatkozásairól szóló, 2000. június 8-i 2000/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ("elektronikus kereskedelemről szóló irányelv") 2. cikkének a) pontja értelmében: (4)

"Ezen irányelv alkalmazásában a következő fogalmak jelentése a következő:

(a) "információs társadalommal összefüggő szolgáltatások": a 98/48/EK irányelvvel módosított 98/34/EK irányelv 1. cikkének (2) bekezdése szerinti szolgáltatások; [(5)]

6. Az említett irányelv 4. cikke előírja:

'1. A tagállamok biztosítják, hogy az információs társadalommal összefüggő szolgáltatói tevékenység megkezdése és folytatása nem tehető előzetes engedélyhez vagy más, azzal azonos hatású követelményhez kötötté.

2. bekezdés nem érinti az olyan engedélyezési rendszereket, amelyek nem kifejezetten és kizárólag az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokra irányulnak ...".
3. A belső piaci szolgáltatásokról szóló, 2006. december 12-i 2006/123/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (6 ) 2. cikkének (1) bekezdése és 2. cikke (2) bekezdésének d) pontja előírja:

'1. Ezt az irányelvet a valamely tagállamban letelepedett szolgáltatók által nyújtott szolgáltatásokra kell alkalmazni.

2. Ez az irányelv nem vonatkozik a következő tevékenységekre:

...

(d) az [EUMSZ] [VI.] címének hatálya alá tartozó szállítási szolgáltatások, beleértve a kikötői szolgáltatásokat is;

...'

8. Az irányelv 3. cikke (1) bekezdésének első mondata szerint:

"Ha ezen irányelv rendelkezései ütköznek egy másik közösségi jogi aktus olyan rendelkezésével, amely a szolgáltatási tevékenységhez való hozzáférés vagy annak gyakorlása egyes ágazatokban vagy szakmák esetében meghatározott szempontjait szabályozza, akkor a másik közösségi jogi aktus rendelkezése az irányadó, és azt kell alkalmazni az adott ágazatokra vagy szakmákra.".

9. Az irányelv 9. cikkének (1) bekezdése előírja:

'1. A tagállamok a szolgáltatási tevékenységhez való hozzáférést vagy annak gyakorlását csak akkor tehetik engedélyezési rendszerhez kötötté, ha a következő feltételek teljesülnek:

(a) az engedélyezési rendszer nem alkalmaz hátrányos megkülönböztetést a szóban forgó szolgáltatóval szemben;

(b) az engedélyezési rendszer szükségességét a közérdekkel kapcsolatos nyomós ok indokolja;

(c) a kitűzött cél kevésbé korlátozó intézkedéssel nem érhető el, különösen azért, mert az utólagos ellenőrzésre túl későn kerülne sor ahhoz, hogy valóban hatékony legyen.".

10. Végül az irányelv 10. cikkének (1) és (2) bekezdése kimondja:

'1. Az engedélyezési rendszereknek olyan kritériumokon kell alapulniuk, amelyek kizárják, hogy az illetékes hatóságok önkényesen gyakorolják értékelési jogkörüket.

2. bekezdésben említett kritériumok a következők:

(a) megkülönböztetésmentes;

(b) a közérdekkel kapcsolatos nyomós ok indokolja;

(c) arányos e közérdekű céllal;

(d) világos és egyértelmű;

(e) célkitűzés;

(f) előzetesen nyilvánosságra hozták;

(g) átlátható és hozzáférhető.

11. A műszaki szabályok és az információs társadalom szolgáltatásaira vonatkozó szabályok terén történő információszolgáltatási eljárás megállapításáról szóló, 2015. szeptember 9-i (EU) 2015/1535 európai parlamenti és tanácsi irányelv (7 ) 1. cikkének (1) bekezdése előírja:

'1. Ezen irányelv alkalmazásában a következő fogalommeghatározásokat kell alkalmazni:

...

(b) "szolgáltatás": az információs társadalom bármely szolgáltatása, azaz minden olyan szolgáltatás, amelyet általában díjazás ellenében, távolról, elektronikus úton és a szolgáltatás igénybevevőjének egyéni kérésére nyújtanak.

E meghatározás alkalmazásában:

(i) "távolról": a szolgáltatás nyújtása a felek egyidejű jelenléte nélkül történik;

(ii) "elektronikus úton": a szolgáltatást eredetileg az adatok feldolgozására (beleértve a digitális tömörítést is) és tárolására szolgáló elektronikus berendezések segítségével küldik és fogadják a célállomáson, és teljes egészében vezetéken, rádión, optikai vagy más elektromágneses úton továbbítják, továbbítják és fogadják;

(iii) "a szolgáltatás igénybevevőjének egyéni kérésére": a szolgáltatás nyújtása egyéni kérésre történő adattovábbítás útján történik.

Az e meghatározás alá nem tartozó szolgáltatások indikatív listáját az I. melléklet tartalmazza;

...

(e) "szolgáltatásokra vonatkozó szabály": a b) pont szerinti szolgáltatási tevékenységek megkezdésére és gyakorlására vonatkozó általános jellegű követelmény, különösen a szolgáltatóra, a szolgáltatásokra és a szolgáltatás igénybevevőjére vonatkozó rendelkezések, kivéve azokat a szabályokat, amelyek nem kifejezetten az említett pontban meghatározott szolgáltatásokra irányulnak.

E meghatározás alkalmazásában:

(i) egy szabály akkor tekinthető kifejezetten az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokra irányulónak, ha - tekintettel a szabály indokolására és rendelkező részére - valamennyi vagy néhány egyedi rendelkezésének konkrét célja és tárgya az ilyen szolgáltatások kifejezett és célzott szabályozása;

(ii) egy szabály nem tekinthető kifejezetten az információs társadalom szolgáltatásaira irányulónak, ha az ilyen szolgáltatásokat csak hallgatólagosan vagy mellékesen érinti;

(f) "műszaki előírás": a műszaki előírások és a szolgáltatásokra vonatkozó egyéb követelmények vagy szabályok, beleértve a vonatkozó közigazgatási rendelkezéseket, amelyek betartása jogilag vagy ténylegesen kötelező valamely tagállamban vagy annak jelentős részében történő forgalmazás, szolgáltatás nyújtása, szolgáltató letelepedése vagy felhasználás esetén, valamint a tagállamok törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezései - a 7. cikkben meghatározottak kivételével -, amelyek megtiltják valamely termék gyártását, behozatalát, forgalmazását vagy felhasználását, vagy megtiltják valamely szolgáltatás nyújtását vagy felhasználását, illetve szolgáltató letelepedését.

...

Ez magában foglalja a tagállamok által kijelölt hatóságok által előírt és a Bizottság által a 2. cikkben említett bizottság keretében összeállított és adott esetben frissített listán szereplő műszaki előírásokat.

...'

12. Az említett irányelv 5. cikke (1) bekezdésének első albekezdése értelmében:

"A 7. cikkre is figyelemmel a tagállamok haladéktalanul közlik a Bizottsággal a műszaki szabálytervezeteket, kivéve, ha azok csupán egy nemzetközi vagy európai szabvány teljes szövegét ültetik át, amely esetben elegendő a vonatkozó szabványra vonatkozó információ; továbbá a tagállamok közlik a Bizottsággal azokat az indokokat, amelyek miatt egy ilyen műszaki szabály megalkotása szükséges, amennyiben ezek az indokok nem szerepelnek egyértelműen a tervezetben.".

13. Végül az irányelv 10. cikke előírja:

"Az ezen irányelv III. mellékletének A. részében felsorolt jogi aktusokkal módosított 98/34/EK irányelv hatályát veszti, a hatályon kívül helyezett irányelv III. mellékletének B. részében és ezen irányelv III. mellékletének B. részében meghatározott irányelveknek a nemzeti jogba történő átültetésére vonatkozó határidőkkel kapcsolatos tagállami kötelezettségek sérelme nélkül.

A hatályon kívül helyezett irányelvre történő hivatkozásokat erre az irányelvre történő hivatkozásként kell értelmezni, a IV. mellékletben szereplő megfelelési táblázatnak megfelelően.

Román jog

14. A 2003. január 20-i Legea nr. 38/2003 privind transportul în regim de taxi și în regim de închiriere (38/2003. sz. törvény a taxi és bérgépjárművek általi közlekedésről) (8 ) (a továbbiakban: 38/2003. sz. törvény) 1a. cikkének j) pontja és 15. cikke előírja:

"1a. cikk

...

(j) taxidiszpécser ("diszpécser"): a taxival történő szállítással kapcsolatos tevékenység, amely abból áll, hogy az ügyfelek telefonon vagy más módon történő foglalásait fogadják, és azokat kétirányú rádión keresztül továbbítják a taxisofőrnek;

...

15. cikk

1. A taxiközvetítést csak az engedély hatálya alá tartozó területen belül végezheti olyan jogi személy ("foglalási központ"), amely az illetékes hatóság által e törvénnyel összhangban kiadott engedéllyel rendelkezik.
2. A taxiküldési engedély a következő dokumentumok benyújtásával szerezhető be:

(a) a cégjegyzék által kiállított bejegyzési igazolás másolatát;

(b) a taxi vagy bérgépjármű-közlekedési vállalkozó eskü alatt tett nyilatkozata arról, hogy a foglalási központ rendelkezik a szükséges technikai eszközökkel, kétirányú rádióval, biztonságos rádiófrekvenciával, felhatalmazott személyzettel és a szükséges helyiségekkel;

(c) az illetékes hírközlési hatóság által a taxifoglalási központ alkalmazottai számára kiállított rádiótelefon-üzemeltetői tanúsítvány másolatát;

(d) az illetékes hatóság által kiadott rádiófrekvencia-használati engedély másolatát.

...

5. A taxiszolgáltatást nyújtó engedélyezett fuvarozóknak e törvénnyel összhangban, az adott központtal diszkriminációmentes feltételek mellett kötött diszpécserszabályozási megállapodás alapján kell igénybe venniük a foglalási központot.
6. A diszpécserszolgálat kötelező az engedélyezett fuvarozók minden olyan taxija számára, amely olyan területen működik, kivéve azokat a területeket, ahol 100-nál kevesebb taxiengedélyt adtak ki, vagy ahol ez a szolgáltatás nem kötelező.

...

8. Az engedélyezett fuvarozókkal kötött taxidiszpécser-megállapodásoknak olyan feltételeket kell tartalmazniuk, amelyek meghatározzák a felek kötelezettségeit a nyújtott szolgáltatás minőségére és jogszerűségére, valamint a megállapított viteldíjakra vonatkozó szabályok betartására vonatkozóan.
9. A foglalási központ által kiszolgált taxik a diszpécserszabályozási megállapodással összhangban a járműkategóriától függő átalánydíj vagy díjszabás alapján nyújthatnak szállítási szolgáltatásokat.
10. A helyfoglalási központ az általa kiszolgált engedélyezett fuvarozóknak a taxikba való beszerelésre szolgáló kétirányú rádiót biztosít, megkülönböztetéstől mentes feltételek mellett kötött bérleti szerződés alapján".
11. Bukarest (Románia) önkormányzatában a taxiszolgáltatást a Hotărârea Consiliului General al Municipiului București nr. 178/2008 privind aprobarea Regulamentului-cadru, a Caietului de sarcini și a contractului de atribuire în gestiune delegată pentru organizarea și executarea serviciului public de transport local în regim de taxi (A bukaresti önkormányzati tanács 178/2008 sz. határozata a keretrendelet jóváhagyásáról, a helyi taxis közszolgáltatások szervezésének és nyújtásának megbízásos irányítására vonatkozó keretszabályzatot és a szerződéses dokumentumokat, valamint a koncessziós szerződést) (a továbbiakban: 178/2008. sz. határozat). E határozat 1. melléklete 21. cikkének (1) bekezdése eredetileg a következőképpen hangzott:

"Bukarest városában a diszpécserszolgáltatás kötelező az engedélyezett fuvarozók valamennyi taxijára, és azt csak a bukaresti önkormányzat illetékes engedélyező hatósága által engedélyezett foglalási központok nyújthatják, olyan feltételek mellett, amelyek biztosítják, hogy az ügyfelek telefonon vagy más módon a foglalási központokon keresztül kérhessék ezeket a szolgáltatásokat.".

16. A 178/2008. sz. határozatot a Hotărârea Consiliului General al Municipiului București nr. 626/19.12.2017 pentru modificarea și completarea Hotărârii Consiliului General al Municipiului București nr. 178/2008 privind aprobarea Regulamentului-cadru, a Caietului de sarcini și a contractului de atribuire în gestiune delegată pentru organizarea și executarea serviciului public de transport local în regim de taxi (a 2017. december 19-i 626/19.12.2017 számú, a 178/2008 számú határozat módosításáról és kiegészítéséről szóló bukaresti önkormányzati tanácsi határozat) ("626/2017 számú határozat").
17. A 626/2017 határozat I. cikkéből eredő, módosított 178/2008 határozat 1. mellékletének 3. cikke kimondja:

"A 38/2003 törvényben használt és meghatározott kifejezések és fogalmak jelentése itt is megegyezik, és e keretrendelet alkalmazásában a következő fogalommeghatározásokat kell alkalmazni:

...

(Ia) egyéb módon történő diszpécserközvetítés: az illetékes hatóság által engedélyezett foglalási központ által végzett tevékenység, amelynek célja, hogy az ügyfelektől informatikai alkalmazáson keresztül érkező foglalásokat vagy az engedélyezett foglalási központ weboldalán tett foglalásokat fogadjon, és azokat kétirányú rádión keresztül továbbítsa a taxisofőröknek.

(Ib) IT-alkalmazás: mobil vagy helyhez kötött eszközre telepített és működő szoftver, amely kizárólag az engedélyezett foglalási központ tulajdonában van és a nevét viseli.

...'

18. A 626/2017 határozat II. és III. cikkéből eredő, módosított 178/2008 határozat 1. mellékletének 21. cikke a következőképpen szól:

'1. Bukarest városában a diszpécserszolgálat kötelező az engedélyezett fuvarozók valamennyi taxijára, és azt csak a bukaresti önkormányzat illetékes engedélyező hatósága által engedélyezett foglalási központok nyújthatják, olyan feltételek mellett, amelyek biztosítják, hogy az ügyfelek telefonon vagy más módon kérhessék ezeket a szolgáltatásokat, beleértve az internethez kapcsolódó alkalmazásokon keresztül, amelyeken fel kell tüntetni a bukaresti önkormányzat illetékes engedélyező hatósága által kiadott diszpécserszolgálatra vonatkozó engedélyben szereplő foglalási központ nevét.

...

3a. A diszpécserszolgáltatás kötelező a Bukarest város területén taxit üzemeltető engedélyezett fuvarozók valamennyi taxija számára, és csak a Bukarest város illetékes engedélyező hatósága által engedélyezett foglalási központok nyújthatják, olyan feltételek mellett, amelyek biztosítják, hogy az ügyfelek telefonon vagy más módon (informatikai alkalmazások, foglalások a foglalási központ weboldalán) kérhessék ezeket a szolgáltatásokat, és azokat kétirányú rádión keresztül továbbíthassák a taxisofőröknek.".

19. Az említett határozat 1. mellékletének a 626/2017 határozat IV. cikkéből eredő módosított 41. cikkének (2a) bekezdése előírja, hogy a taxisofőröknek a taxis tevékenység végzése során többek között tartózkodniuk kell a telefon vagy más mobileszköz használatától a fuvarozási szolgáltatás nyújtása során.
20. Az említett határozat 1. mellékletének a 626/2017 határozat V. cikkéből eredő, módosított 59. cikkének (6a) bekezdése kimondja:

"A 21. cikk (3a) bekezdésében meghatározott kötelezettségek be nem tartása - amelyek minden hasonló tevékenységre vonatkoznak, függetlenül azok végzésének módjától és körülményeitől -, és amelyek következtében egy nem engedéllyel rendelkező sofőr vagy egy engedéllyel rendelkező taxifuvarozó Bukarest város területén személy vagy személyek csoportjának szállítására kerül kapcsolatba, 4 500 és 5 000 [román lej (RON) (kb. 929 és 1 032 EUR) közötti pénzbírsággal büntetendő.".

Az alapügyben felmerült jogvita, eljárás és előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

21. Az S.C. Star Taxi App SRL (a továbbiakban: Star Taxi App), a román jog szerint bejegyzett, Bukarestben székhellyel rendelkező társaság, egy olyan okostelefonos alkalmazást üzemeltet, amely a taxiszolgáltatások felhasználóit közvetlenül kapcsolatba hozza a taxisofőrökkel.
22. Ez az alkalmazás lehetővé teszi egy keresés futtatását, amely megjeleníti az utazásra rendelkezésre álló taxisofőrök listáját. Az ügyfél ezután szabadon választhat egy adott sofőrt. A Star Taxi App nem továbbítja a foglalásokat a taxisofőröknek, és nem határozza meg a viteldíjat, amelyet az utazás végén közvetlenül a sofőrnek kell kifizetni.
23. A Star Taxi App a szolgáltatásnyújtásra vonatkozó szerződéseket közvetlenül a taxi szolgáltatás nyújtására engedéllyel és engedéllyel rendelkező taxisofőrökkel köti meg, kiválasztási vagy felvételi eljárás lefolytatása nélkül. E szerződések értelmében a sofőrök hozzáférést kapnak egy informatikai alkalmazáshoz, és az alkalmazás használatához szükséges korlátozott mennyiségű adatot tartalmazó SIM-kártyával felszerelt okostelefonnal rendelkeznek, amelyre az alkalmazás telepítve van, cserébe a taxisofőr havi díjat fizet a Star Taxi App-nak. Ezenfelül e társaság nem ellenőrzi sem a járművek és sofőrjeik minőségét, sem a sofőrök magatartását.
24. 2017. december 19-én a bukaresti önkormányzati tanács elfogadta a 626/2017. számú határozatot, amely a "diszpécseri" tevékenységre vonatkozó engedélykérési kötelezettség hatályát kiterjesztette az olyan informatikai alkalmazások üzemeltetőire, mint a Star Taxi App. A Star Taxi App-ot 4 500 RON (kb. 929 EUR) bírsággal sújtották e szabályok megsértése miatt.
25. Mivel a Star Taxi App úgy vélte, hogy tevékenysége olyan információs társadalommal összefüggő szolgáltatásnak minősül, amelyre a 2000/31 irányelv 4. cikkének (1) bekezdésében foglalt előzetes engedélyezés kizárásának elve alkalmazandó, előzetes közigazgatási panaszt nyújtott be a 626/2017. sz. határozat visszavonását kérve. E kérelmet azzal az indokkal utasították el, hogy a vitatott szabályok egyrészt azért váltak szükségessé, mert jelentős mértékű volt az engedély nélküli jogi személyek által jogellenesen végzett foglalásfelvétel, másrészt pedig nem sértették az elektronikus úton történő szolgáltatásnyújtás szabadságát, mivel a taxis személyszállítási tevékenységgel összefüggésben közvetítői szolgáltatás kereteit biztosították.
26. A Star Taxi App ezért a Tribunalul București (Bukaresti Regionális Bíróság, Románia) előtt a 626/2017. sz. határozat megsemmisítése iránt keresetet nyújtott be.
27. Ilyen körülmények között a Tribunalul București (Bukaresti Törvényszék) úgy határozott, hogy felfüggeszti az eljárást, és a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra:

"(1) A [98/48] irányelvvel módosított [98/34] irányelv (1. cikk (2) bekezdés) és a [2000/31] irányelv (2. cikk a) pont) azon rendelkezései, amelyek szerint az információs társadalom szolgáltatása "szolgáltatás ... a szolgáltatást igénybe vevő egyéni kérésére, távolról, elektronikus úton, díjazás ellenében nyújtott szolgáltatás", úgy kell értelmezni, hogy a Star Taxi App SRL által folytatotthoz hasonló tevékenység (nevezetesen a taxi utasok elektronikus alkalmazáson keresztül történő közvetlen kapcsolatfelvételéből álló szolgáltatás), a taxisofőrökkel) kifejezetten információs társadalmi és együttműködő gazdasági szolgáltatásnak kell tekinteni (tekintettel arra, hogy a Star Taxi App SRL nem felel meg az Európai Unió Bírósága által a 2017. december 20-i Asociación Profesional Elite Taxi, C-434/15, EU:C:2017:981, az Uberre hivatkozással)?

(2) Abban az esetben, ha a Star Taxi App SRL által működtetett alkalmazás információs társadalommal összefüggő szolgáltatásnak minősül, a [2000/31] irányelv 4. cikkének, a [2006/123] irányelv 9., 10. és 16. cikkének, valamint az EUMSZ 56. cikkének rendelkezései maguk után vonják-e a szolgáltatásnyújtás szabadsága elvének alkalmazását a Star Taxi App SRL által folytatott tevékenységre? Amennyiben e kérdésre igenlő válasz adandó, ellentétesek-e e rendelkezésekkel a [626/2017 határozat] I., II., III., IV. és V. cikkében foglaltakhoz hasonló szabályok?

(3) Abban az esetben, ha a Star Taxi App SRL által nyújtott szolgáltatásra a [2000/31] irányelv alkalmazandó, a [2000/31] irányelv 3. cikkének (4) bekezdése értelmében a tagállam által az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások nyújtásának szabadságára vonatkozóan bevezetett olyan korlátozások, amelyek e szolgáltatások nyújtását engedély vagy licenc birtoklásához kötik, a [2000/31] irányelv 3. cikkének (2) bekezdésétől eltérő, érvényes intézkedéseknek minősülnek-e?

(4) Ellentétes-e a [2015/1535] irányelv 5. cikkének rendelkezéseivel, hogy a [626/2017 határozat] I., II., III., IV. és V. cikkében foglaltakhoz hasonló rendeleteket az Európai Bizottság előzetes értesítése nélkül fogadjanak el?"?

28. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem 2019. január 29-én érkezett a Bírósághoz. A Star Taxi App, az Unitatea Administrativ Teritorială Municipiul Bucureşti prin Primar General (Bukarest területi közigazgatási egysége; a továbbiakban: Bukarest önkormányzata), a holland kormány és a Bizottság írásbeli észrevételeket nyújtott be. A Star Taxi App és a Bizottság írásban válaszolt a Bíróság által feltett kérdésekre is, amely úgy döntött, hogy a Covid-19 világjárvánnyal kapcsolatos kockázatok miatt tárgyalás nélkül dönt az ügyben. Elemzés
29. A nemzeti bíróság négy kérdést terjesztett elő előzetes döntéshozatalra az uniós jog több rendelkezésének az alapügyben szereplőhöz hasonló összefüggésben történő értelmezésére vonatkozóan. E kérdéseket a felvetésük sorrendjében vizsgálom meg, a második és a harmadik kérdéssel együtt foglalkozom. Meg kell azonban jegyezni, hogy a kérdést előterjesztő bíróság által említett uniós jogi rendelkezések közül nem mindegyik alkalmazható a jelenhez hasonló helyzetben. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéseket ezért át kell fogalmazni. Az első előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés Előzetes megjegyzések
30. Először is, a kérdést előterjesztő bíróság az első előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésben a 98/48 irányelvvel módosított 98/34 irányelv 1. cikkének (2) bekezdését említi. A 98/34 irányelvet azonban a 626/2017 határozat elfogadását megelőzően hatályon kívül helyezték, és helyébe a 2015/1535 irányelv lépett. A 2015/1535 irányelv 10. cikkének második bekezdése értelmében a hatályon kívül helyezett irányelvre való hivatkozásokat a 2015/1535 irányelvre való hivatkozásként kell értelmezni.
31. Ezután, amint arra a Bizottság észrevételeiben helyesen rámutat, az "együttműködő gazdaság" fogalmának nincs jogi jelentése az uniós jogban, mivel az uniós jog csak az információs társadalom szolgáltatásainak ad különleges státuszt.
32. Ezért a kérdést előterjesztő bíróság első kérdésében lényegében azt kérdezi, hogy a 2000/31 irányelv 2. cikkének a) pontját a 2015/1535 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének b) pontjával összefüggésben értelmezve úgy kell-e értelmezni, hogy az olyan szolgáltatás, amely abban áll, hogy a taxisok elektronikus alkalmazáson keresztül közvetlenül kapcsolatba hozzák a taxisokat a taxisofőrökkel, "információs társadalommal összefüggő szolgáltatásnak" minősül. A 2015/1535 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének b) pontja
33. Összefoglalva, a 2000/31 irányelv 2. cikkének a) pontja a 2015/1535 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének b) pontjára hivatkozva határozza meg az "információs társadalommal összefüggő szolgáltatás" fogalmát.
34. Ez utóbbi rendelkezés szerint az információs társadalom szolgáltatása "minden olyan szolgáltatás, amelyet általában díjazás ellenében, távolról, elektronikus úton és a szolgáltatás igénybevevőjének egyéni kérésére nyújtanak". Ezek a fogalmak maguk is meghatározásra kerültek. Egy szolgáltatás elektronikus úton nyújtott szolgáltatásnak minősül különösen akkor, ha azt "eredetileg az adatok feldolgozására és tárolására szolgáló elektronikus berendezések segítségével küldik el és fogadják a célállomáson, és teljes egészében vezetéken, rádión, optikai vagy más elektromágneses úton továbbítják, továbbítják és fogadják".
35. Úgy tűnik, nem kétséges, hogy a Star Taxi App által kínált szolgáltatás megfelel a fent említett meghatározásnak.
36. Először is, ezt a szolgáltatást díjazás ellenében nyújtják, mivel a taxisofőrök díjat fizetnek a szolgáltatás igénybevételéért. Bár az utasok számára ez az igénybevétel ingyenes, őket is a szolgáltatás igénybevevőinek kell tekinteni. Ez nem érinti azt a tényt, hogy a Star Taxi App által nyújtott szolgáltatás fizetős. Elegendő, ha e szolgáltatás a felhasználók valamelyik kategóriája, jelen esetben a taxisofőrök számára fizetős. (9)
37. Másodszor, a szóban forgó szolgáltatást távolról nyújtják: nem szükséges a szolgáltató (Star Taxi App) és a szolgáltatást igénybe vevők (sofőrök és utasok) egyidejű jelenléte. Az említett szolgáltatást igénybe vevők mindkét kategóriájának egyidejű jelenléte természetesen szükséges a későbbi szállítási szolgáltatás nyújtásához. Ez a szolgáltatás azonban a jelen eljárás tárgyát képező csatlakozási szolgáltatástól elkülönül.
38. Harmadszor, a jelen ügyben szóban forgó szolgáltatást szintén a szolgáltatás igénybevevőjének egyéni kérésére nyújtják. Konkrétan itt két címzett egyidejű kérésére van szükség: a sofőr kérésére, amikor csatlakozik a szolgáltatáshoz, és az utas kérésére, aki információt kíván kapni a rendelkezésre álló sofőrökről.
39. Negyedszer, és végül, a szolgáltatás elektronikus úton történik. Alkalmazáson, nevezetesen okostelefon-szoftveren keresztül működik, és így elektronikus eszközöket használ az adatok feldolgozására és tárolására. A szolgáltatás továbbítása mobiltelefonon vagy az internet-hozzáférés más formáin keresztül történik, tehát elektronikus kommunikációs eszközöket használ.
40. A kérdést előterjesztő bíróság által benyújtott információk szerint a Star Taxi App a taxisofőröket is ellátja olyan okostelefonokkal, amelyekre az alkalmazása telepítve van, hogy azok a szóban forgó szolgáltatást igénybe vehessék. A szolgáltatásnak ez a része nem távoli vagy elektronikus úton nyújtott szolgáltatás, és ezért nem felel meg a fent említett fogalommeghatározásnak. Az okostelefonok rendelkezésre bocsátása azonban a szolgáltatás járulékos eleme, amelynek célja a sofőrök és az utasok összekapcsolására irányuló elsődleges szolgáltatás nyújtásának megkönnyítése. Ez tehát nem befolyásolja a Star Taxi App tevékenységének jellegét mint távszolgáltatás.
41. Ennek megfelelően a Star Taxi App által működtetetthez hasonló tevékenység a 2015/1535 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett "információs társadalommal összefüggő szolgáltatás" fogalmába tartozik. (10) Az Asociación Profesional Elite Taxi ügyben hozott ítélet
42. A Bíróság ítélkezési gyakorlatából mindazonáltal világosan kitűnik, hogy bizonyos körülmények között egy szolgáltatás még akkor sem tekinthető az "információs társadalommal összefüggő szolgáltatás" fogalma alá tartozónak, ha - legalábbis egyes alkotóelemei tekintetében - megfelel a 2015/1535 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének b) pontjában szereplő meghatározásban szereplő jellemzőknek. (11)
43. Ez különösen igaz abban az esetben, ha az elektronikus úton nyújtott szolgáltatás elválaszthatatlanul kapcsolódik egy másik szolgáltatás nyújtásához, amely az elsődleges szolgáltatás, és amelyet nem elektronikus úton nyújtanak, mint például egy szállítási szolgáltatás. (12)
44. A Bíróság szerint ezt az eredendő kapcsolatot az jellemzi, hogy az elektronikus úton nyújtott szolgáltatás nyújtója ellenőrzi a másik szolgáltatás lényeges szempontjait, beleértve az említett másik szolgáltatás nyújtói kiválasztását (13). (14)
45. A Star Taxi App által nyújtott szolgáltatás esetében azonban más a helyzet. Először is, a Star Taxi App-nak nem kell taxisofőröket toboroznia, mivel rendelkezik engedéllyel és a városi közlekedési szolgáltatások nyújtásához szükséges eszközökkel. A Star Taxi App nem kínál nekik mást, mint a saját szolgáltatásuk hatékonyságát növelő kiegészítésként a szolgáltatását. A Star Taxi App szerint a taxisok nem alkalmazottak, mint az Uber sofőrjei, hanem ügyfelek, vagyis a szolgáltatás igénybe vevői. Másodszor, a Star Taxi App nem gyakorol ellenőrzést vagy döntő befolyást a taxisofőrök által nyújtott szállítási szolgáltatások feltételei felett, akik a hatályos jogszabályok által előírt korlátozásokra is figyelemmel szabadon határozhatják meg ezeket a feltételeket. (15)
46. Nem osztom tehát a bukaresti önkormányzat azon álláspontját, hogy az alapügyben fennálló helyzet összehasonlítható az Asociación Profesional Elite Taxi ügyben hozott ítélet alapjául szolgáló ügy helyzetével. (16)
47. Igaz, hogy a Star Taxi App szolgáltatása a taxiszállítási szolgáltatások kiegészítője, és gazdaságilag függ ezektől a szolgáltatásoktól, mivel azok nélkül nem lenne értelme.
48. Ez a függőség azonban teljesen eltér attól a függőségtől, amely az UberPop alkalmazás üzemeltetője és az annak keretében működő járművezetők közötti kapcsolatot jellemzi. Ahhoz, hogy közvetítői szolgáltatását ezen alkalmazáson keresztül nyújthassa, az Ubernek ex nihilo létre kellett hoznia a nem hivatásos sofőrök által nyújtott megfelelő - korábban nem létező - szállítási szolgáltatást, és következésképpen meg kellett szerveznie annak általános működését. (17) Így az UberPop alkalmazás nem működhetett volna a sofőrök által nyújtott szolgáltatások nélkül, a sofőrök pedig nem tudták volna gazdaságilag életképes módon nyújtani e szolgáltatásokat ezen alkalmazás nélkül. Emiatt az Uber gazdasági modellje és kereskedelmi stratégiája megköveteli, hogy az árral kezdve meghatározza a szállítási szolgáltatás alapvető feltételeit, így - ha közvetve is, de - e szolgáltatások tényleges nyújtójává válik. (18)
49. Ezzel szemben a Star Taxi App által nyújtott szolgáltatás egy már létező és szervezett taxiszállítási szolgáltatás kiegészítője. A Star Taxi App szerepe egy olyan kiegészítő szolgáltatás külső szolgáltatójának szerepére korlátozódik, amely fontos, de nem elengedhetetlen az elsődleges szolgáltatás, azaz a szállítási szolgáltatás hatékonysága szempontjából. Bár a Star Taxi App által nyújtott szolgáltatás így gazdaságilag függ a szállítási szolgáltatástól, funkcionálisan független lehet, és a szállítási szolgáltatóktól eltérő szolgáltató is nyújthatja. E két szolgáltatás tehát az előző pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében nem kapcsolódik egymáshoz. (19)
50. A bukaresti önkormányzat azt állítja, hogy a Star Taxi App szolgáltatása a taxiszállítási szolgáltatás szerves részének tekintendő, mivel a nemzeti jogszabályok az ilyen szolgáltatást "diszpécserszolgálatnak" minősítik, amely minden taxiszállítási szolgáltató számára kötelező.
51. Elég, ha megjegyezzük, hogy a közlekedési szolgáltatásokra vonatkozó szabályok keretében a tagállamok szabadon előírhatják a fuvarozók számára, hogy más szolgáltatásokat vegyenek igénybe, beleértve az információs társadalom szolgáltatásait is. Ez a követelmény azonban nem zárhatja ki az utóbbi szolgáltatásokat a 2000/31 irányelvben meghatározott szabályok hatálya alól, és nem mentesítheti a tagállamokat az azokból eredő kötelezettségek alól. Az első előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre adott válasz
52. A hivatásos taxisofőrök és az utasok között okostelefonos alkalmazáson keresztül nyújtott közvetítői szolgáltatás, mint amilyet a Star Taxi App nyújt, tehát a 2015/1535 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett információs társadalmi szolgáltatás jellemzőit mutatja, anélkül azonban, hogy a Bíróság fent hivatkozott ítélkezési gyakorlata értelmében természeténél fogva a közlekedési szolgáltatáshoz kapcsolódna. (20)
53. Ezért azt javaslom, hogy az első előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2000/31 irányelv 2. cikkének a) pontját a 2015/1535 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének b) pontjával összefüggésben értelmezve úgy kell értelmezni, hogy az olyan szolgáltatás, amely abban áll, hogy a taxi utasok elektronikus alkalmazáson keresztül közvetlenül kapcsolatba lépnek a taxisofőrökkel, információs társadalmi szolgáltatásnak minősül, amennyiben e szolgáltatás nem kapcsolódik természeténél fogva a taxiszállítási szolgáltatáshoz, így nem képezi a taxiszállítási szolgáltatás szerves részét az Asociación Profesional Elite Taxi ügyben hozott ítélet értelmében. (21) A második és a harmadik előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés
54. Második és harmadik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság azt kéri a Bíróságtól, hogy a 626/2017. sz. határozatot a 2000/31 irányelv 3. és 4. cikke, a 2006/123 irányelv 9., 10. és 16. cikke, valamint az EUMSZ 56. cikk alapján értékelje. E kérdéseket a kérdést előterjesztő bíróság által említett valamennyi jogalkotási aktus vonatkozásában megvizsgálom, kezdve azzal a jogi aktussal, amelynek rendelkezései a legszorosabban érintik az információs társadalom szolgáltatásait, nevezetesen a 2000/31 irányelvvel. A 2000/31 irányelv
55. Második és harmadik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kérdezi, hogy a 2000/31 irányelv 3. és 4. cikkét úgy kell-e értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan tagállami szabályozás, amely a 626/2017 határozattal módosított 178/2008 határozathoz hasonlóan a taxisok és a potenciális utasok között elektronikus úton nyújtott közvetítői szolgáltatásokat ugyanolyan engedélykötelezettség alá vonja, mint a más módon, többek között rádión keresztül nyújtott taxis "diszpécserszolgáltatások" üzemeltetőire előírt engedélykötelezettséget.

- A 2000/31 irányelv 3. cikke

56. Elöljáróban meg kell jegyezni, hogy mivel a Star Taxi App a román jog szerint bejegyzett társaság, amelynek székhelye Bukarestben van, az alapügyben szereplő jogvita egyetlen tagállamra korlátozódik.
57. A 2000/31 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése egyszerűen előírja a tagállamok számára, hogy biztosítsák, hogy a területükön letelepedett szolgáltatók által nyújtott információs társadalmi szolgáltatások megfeleljenek a hatályos nemzeti rendelkezéseknek, amelyek az irányelv 2. cikkének h) pontjában meghatározott összehangolt területhez tartoznak. Ezenfelül az irányelv 3. cikkének (2) bekezdése főszabályként megtiltja a tagállamoknak, hogy korlátozzák az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások más tagállamból történő nyújtásának szabadságát, a 3. cikk (4) bekezdése pedig kivételeket vezet be e tilalom alól.
58. A 2000/31 irányelv 3. cikke tehát az információs társadalom szolgáltatásainak egyfajta kölcsönös elismerési elvét állapítja meg a tagállamok között. Ebből következik, hogy ez a cikk nem alkalmazható az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások nyújtójának helyzetére a származási tagállamban. A 2000/31 irányelv 3. cikke tehát nem alkalmazható az alapügyben felmerült jogvitára.

- A 2000/31 irányelv 4. cikke

59. A 2000/31 irányelv 4. cikke megtiltja a tagállamoknak, hogy az információs társadalommal összefüggő szolgáltatói tevékenység megkezdését és folytatását előzetes engedélyhez vagy bármely más, azzal azonos hatású követelményhez kössék.
60. Ez a rendelkezés a 2000/31 irányelv II. fejezetének "Alapelvek" című 1. szakaszában, a "Letelepedési és tájékoztatási követelmények" című fejezetben található. A II. fejezet egy sor jogot és kötelezettséget állapít meg az információs társadalom szolgáltatói számára, amelyek betartását a tagállamoknak biztosítaniuk kell. E rendelkezések célja a tagállamok e szolgáltatásokra vonatkozó jogszabályainak összehangolása a 2000/31 irányelv 3. cikkéből eredő kölcsönös elismerés elvének hatékonysága érdekében. Az említett irányelv II. fejezetének rendelkezései tehát harmonizálják azokat a szabályokat, amelyeket a tagállamok a területükön letelepedett információs társadalommal összefüggő szolgáltatókra alkalmaznak. (22)
61. Logikus, hogy ugyanez vonatkozik az ilyen szolgáltatásokra vonatkozó engedélyezési rendszer tilalmára is. Ez a tilalom tehát az információs társadalom szolgáltatóinak helyzetére a származási tagállamukban érvényes. A 2000/31 irányelv 4. cikkének (1) bekezdése tehát elvben alkalmazható az alapügyben szereplő jogvitára.
62. Az irányelv 4. cikkének (2) bekezdése szerint azonban a 4. cikk (1) bekezdésében foglalt tilalom nem érinti az olyan engedélyezési rendszereket, amelyek nem kifejezetten és kizárólag az információs társadalom szolgáltatásaira irányulnak. Ezért meg kell vizsgálni, hogy az alapügyben szóban forgó engedélyezési rendszer kifejezetten és kizárólag az információs társadalom szolgáltatásait célozza-e.
63. Elöljáróban le kell szögeznem, hogy a 2000/31 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése szigorúbb, mint a 2015/15 irányelv35 1. cikke (1) bekezdésének e) pontjában szereplő hasonló kikötés a "szolgáltatásokra vonatkozó szabály" meghatározásában. Ez utóbbi rendelkezés kizár minden olyan szabályt, amely nem kifejezetten az információs társadalom szolgáltatásaira irányul. Ezzel szemben a 2000/31 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése szerint a 4. cikkének (1) bekezdésében meghatározott tilalom csak azokra az engedélyezési szabályokra vonatkozik, amelyek kifejezetten és kizárólag az információs társadalom szolgáltatásait célozzák.
64. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelemben foglalt információk szerint a román jog szerint a 38/2003 törvény 15. cikkének (1) bekezdéséből következik, hogy a taxiközvetítői tevékenységhez való hozzáféréshez engedélyt kell kérni. E cikk további része meghatározza az engedély megszerzéséhez szükséges követelményeket, az engedély megadásának feltételeit és a tevékenység folytatására vonatkozó szabályokat.
65. Ezeket a rendelkezéseket ezt követően helyi szinten hajtják végre a különböző engedélyezési hatáskörrel rendelkező hatóságok, jelen esetben Bukarest önkormányzata. E célból a bukaresti önkormányzat elfogadta a 178/2008. sz. határozatot. Ezt a határozatot később a 626/2017. sz. határozat módosította, amely a "bármely más módon történő feladás" fogalmának bevezetésével (23) egyértelművé tette, hogy az engedélykötelezettség a Star Taxi App által nyújtott szolgáltatások, azaz a taxisok és az utasok közötti közvetítésből álló információs társadalmi szolgáltatások esetében is alkalmazandó.
66. A megválaszolandó jogi kérdés tehát az, hogy az olyan nemzeti rendelkezés, amelynek eredményeként az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások nyújtóinak engedélyeztetési kötelezettséget írnak elő - amely kötelezettség egyébként már létezik a hasonló, az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások körébe nem tartozó szolgáltatások nyújtóira vonatkozóan -, a 2000/31 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése értelmében kifejezetten és kizárólag e második szolgáltatási kategóriát nyújtó szolgáltatókra irányuló engedélyezési rendszernek minősül-e. A 2000/31 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése értelmében.
67. Úgy vélem, erre a kérdésre nemleges választ kell adni.
68. A 2000/31 irányelv 4. cikke (2) bekezdésének indoka az, hogy megakadályozza az információs társadalom szolgáltatásai és az e fogalom alá nem tartozó hasonló szolgáltatások közötti egyenlőtlen bánásmódot. Amennyiben az általános engedélyezési rendszert az elektronikus úton nyújtott távszolgáltatásokra is alkalmazni kívánják, valószínűsíthető, hogy e szolgáltatások gazdasági szempontból a "hagyományos" módon nyújtott szolgáltatások helyettesítőinek minősülnek, és ennek következtében közvetlen versenyben állnak a szolgáltatások e második kategóriájával. Engedélyezési kötelezettség hiányában az információs társadalom szolgáltatásai előnyös versenyhelyzetbe kerülnének, ami sérti a tisztességes verseny és az egyenlő bánásmód elvét. (24) Más szóval, bár az uniós jogalkotó célja a 2000/31 irányelv elfogadásával az volt, hogy ösztönözze az információs társadalom szolgáltatásainak fejlődését, nem állt szándékában lehetővé tenni a gazdasági szereplők számára, hogy minden jogi kötelezettség alól kibújjanak pusztán azért, mert "online" működnek. Úgy tűnik számomra, hogy ezek az aggályok implicit módon jelen voltak az Asociación Profesional Elite Taxi ügyben hozott ítélet alapjául szolgáló ügyben. (25)
69. Mivel az információs társadalom szolgáltatásai az elmúlt években tapasztalt különösen gyors technológiai fejlődés eredményeként jöttek létre, gyakran olyan piacokra lépnek be, amelyeket már a "hagyományos" szolgáltatások elfoglaltak. Ezek a hagyományos szolgáltatások engedélyezési rendszerek hatálya alá tartozhatnak. A kérdéses nemzeti rendelkezések tárgyától és szövegétől függően többé-kevésbé nyilvánvaló lehet, hogy a nem távollevők között és elektronikus úton nyújtott szolgáltatásokra vonatkozó egyes szabályok - beleértve az engedélyezési rendszereket is - a hasonló, ilyen módon nyújtott szolgáltatásokra is vonatkoznak, és így az "információs társadalom szolgáltatása" fogalmába tartoznak. Ezért szükség lehet a meglévő szabályok tisztázására, jogalkotási vagy végrehajtási szinten, annak érdekében, hogy megerősítsék azok alkalmazását az információs társadalom szolgáltatásaira. Egy ilyen jogalkotási vagy közigazgatási intézkedés, amely az információs társadalom szolgáltatásait a meglévő szabályok hatálya alá vonja, nem jelenti azonban egy új, kifejezetten és kizárólag az ilyen szolgáltatásokra irányuló engedélyezési rendszer létrehozását. Inkább a meglévő rendszer kiigazítását jelenti az új körülmények figyelembevétele érdekében.
70. Véleményem szerint ezért ellentétes lenne a 2000/31 irányelv 4. cikke (2) bekezdésének hatékonyságával, ha egy ilyen "technikai" intézkedés eredményeként az említett cikk (1) bekezdésében foglalt tilalom kizárná egyes meglévő engedélyezési rendszerek alkalmazását az információs társadalom szolgáltatásaira, míg más rendszerek a 4. cikk (2) bekezdésének köszönhetően proprio vigore alkalmazhatóak lennének rájuk.
71. Ugyanez az érvelés alkalmazandó, ha egy már létező engedélyezési rendszer kiterjesztése az információs társadalom szolgáltatásaira kiigazításokat igényel az említett szolgáltatások sajátosságai miatt azokhoz a szolgáltatásokhoz képest, amelyekre a rendszert eredetileg tervezték. Ezek a kiigazítások többek között az engedély megszerzésének feltételeit érinthetik. Amint alább bemutatom, éppen az ilyen kiigazítások hiánya az, ami megkérdőjelezheti az engedélyezési rendszer információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokra való alkalmazásának jogszerűségét.
72. Végezetül nem gondolom, hogy a Bíróság Falbert és társai ügyben (26 ) alkalmazott megközelítése analógia útján alkalmazható lenne a jelen ügyre, ahogyan azt a Bizottság állítja. Ebben az ítéletben (27) a Bíróság úgy ítélte meg, hogy az olyan nemzeti szabály, amelynek célja és tárgya egy meglévő szabály kiterjesztése az információs társadalom szolgáltatásaira, a 98/34 irányelv 1. cikkének (5) bekezdése értelmében vett "szolgáltatásokra vonatkozó szabálynak" minősül. (28) Amint azonban e vélemény 63. pontjában már kifejtettem, a 2015/1535 irányelv értelmében a szolgáltatásokra vonatkozó szabályok olyan szabályok, amelyek kifejezetten az információs társadalom szolgáltatásaira vonatkoznak, míg a 2000/31 irányelv 4. cikkének (1) bekezdése csak azokat az engedélyezési rendszereket tiltja, amelyek kifejezetten és kizárólag e szolgáltatásokra vonatkoznak. A Bíróság továbbá következetesen úgy ítélte meg, hogy az olyan nemzeti rendelkezések, amelyek pusztán a vállalkozások által nyújtott szolgáltatások létrehozásának vagy nyújtásának feltételeit határozzák meg, mint például azok a rendelkezések, amelyek valamely üzleti tevékenység gyakorlását előzetes engedélyhez kötik, nem minősülnek a 2015/1535 irányelv értelmében vett műszaki szabályoknak, mivel ez az elv a szolgáltatásokra vonatkozó szabályokra is vonatkozik. (29) Ezért következetlen lenne értelmezési analógiát vonni a 2015/1535 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének e) pontja és a 2000/31 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése között, amely éppen az engedélyezési rendszerekre vonatkozik.
73. Ezen okok miatt úgy vélem, hogy a 2000/31 irányelv 4. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az olyan nemzeti rendelkezés, amely az engedélyezési kötelezettséget kiterjeszti az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások nyújtói számára - amely kötelezettség már korábban is vonatkozott a hasonló, nem információs társadalommal összefüggő szolgáltatások nyújtói számára -, nem minősül kifejezetten és kizárólag az említett második szolgáltatási kategóriát nyújtó szolgáltatókat célzó engedélyezési rendszernek. Az említett irányelv 4. cikkének (1) bekezdésében foglalt tilalom tehát nem zárja ki az ilyen rendszer alkalmazását az információs társadalom szolgáltatásaira.
74. Ez a megállapítás azonban azzal a feltétellel érvényesül, hogy a meglévő engedélyezési rendszer hatálya alá tartozó, nem elektronikus úton nyújtott szolgáltatások és az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, amelyekre a rendszert kiterjesztik, gazdasági szempontból ténylegesen egyenértékűek. Ezt az egyenértékűséget a szolgáltatás igénybe vevője szempontjából kell értékelni, más szóval a szolgáltatásoknak az ő szempontjából felcserélhetőnek kell lenniük.
75. Úgy tűnik, hogy ez a kérdés az alapeljárás felei között vitatott. A bukaresti önkormányzat észrevételeiben azt állítja, hogy a Star Taxi App által folytatott tevékenység a 38/2003 törvény értelmében a taxiközvetítői tevékenységgel egyenértékű, és ezért az e törvény szerinti foglalási központ engedély megszerzésére vonatkozó kötelezettség hatálya alá tartozik. Következésképpen a 626/2017. sz. határozatot, a 178/2008. sz. határozathoz hasonlóan, e törvény alapján fogadták el. A Star Taxi App ezzel szemben vitatja ezt az állítást, és azt állítja, hogy a tevékenysége más jellegű, nem több, mint a taxisofőrök és az ügyfelek közötti kapcsolatfelvétel, és ezért nem tartozik a 38/2003 törvény rendelkezéseinek hatálya alá.
76. Sajnálatos módon úgy tűnik, hogy a kérdést előterjesztő bíróság ezt a kérdést nem döntötte el, mivel az alapügyben a 38/2003. sz. törvényre hivatkozik, mint az alapügyben felmerült jogvita eldöntése szempontjából releváns jogi aktusra, ugyanakkor megállapítja, hogy a "küldés" fogalmának az informatikai alkalmazásokra való kiterjesztése "túlmutat a jogi kereteken". A 2000/31 irányelv Bíróság általi értelmezése önmagában nem oldja meg ezt a dilemmát, mivel az olyan ténymegállapításoktól függ, amelyeket csak a nemzeti bíróságnak van lehetősége megtenni.
77. A 2000/31 irányelv 4. cikkének (1) bekezdésével tehát nem ellentétesek a 626/2017 határozattal módosított 178/2008 határozathoz hasonló nemzeti rendelkezések, feltéve, hogy az e rendelkezések által szabályozott szolgáltatások gazdaságilag egyenértékűnek minősülnek. Ha azonban a nemzeti bíróság megállapítaná, hogy a Star Taxi App által nyújtott szolgáltatásokhoz hasonló szolgáltatások gazdaságilag nem egyenértékűek a taxis diszpécserszolgáltatással, és ezért a 626/2017 határozat de facto önálló engedélyezési rendszernek minősülne, akkor e rendszer a 2000/31 irányelv 4. cikkének (1) bekezdésében foglalt tilalom hatálya alá tartozna. (30)

- Záró megjegyzés

78. A Bizottság észrevételeiben megjegyzi, hogy a 626/2017 határozat (31 ) kombinált rendelkezései, különösen a foglalásoknak a járművezetők számára rádión történő továbbítására vonatkozó kötelezettségre és a járművezetőknek a közlekedési szolgáltatás nyújtása során a mobiltelefonok használatára vonatkozó tilalomra vonatkozó rendelkezések úgy értelmezhetők, hogy de facto tiltják a Star Taxi App által kínáltakhoz hasonló szolgáltatások nyújtását.
79. Ezt a kérdést azonban a kérdést előterjesztő bíróság nem vetette fel kérelmében, amely az engedély beszerzésére vonatkozó követelményre vonatkozik. Ezenfelül a Bíróság e tárgyban feltett konkrét kérdésére adott válaszában a Star Taxi App elismerte, hogy folytathatja tevékenységét, amennyiben megfelel a foglalási központokkal szemben támasztott követelményeknek, és engedélyt szerez.
80. Ezért úgy vélem, hogy a Star Taxi App tevékenységére vonatkozó bármilyen tilalom túl hipotetikus ahhoz, hogy a jelen ügyet ebből a szempontból elemezni lehessen. Ezen túlmenően a Bíróság nem rendelkezik elegendő információval a kérdésről. A 2006/123 irányelv
81. Amint azt már megállapítottam, a 2000/31 irányelv 4. cikkének (1) bekezdésében előírt, az engedélyezési rendszerre vonatkozó tilalmat úgy kell tekinteni, hogy az nem vonatkozik az alapügyben szóban forgó rendszerre, mivel ez a rendszer nem kifejezetten és kizárólag az információs társadalom szolgáltatásaira vonatkozik, hanem az e besorolás alá nem tartozó hasonló szolgáltatásokra is. Ezek az egyéb szolgáltatások azonban potenciálisan a 2006/123 irányelv hatálya alá tartoznak. Ezért meg kell határozni, hogy ez az irányelv alkalmazható-e a jelen ügyben, és ha igen, akkor ellentétes-e vele az alapügyben szereplőhöz hasonló engedélyezési rendszer.

- A 2006/123 irányelv alkalmazhatósága

82. A 2006/123 irányelv 2. cikkének (1) bekezdése értelmében ez az irányelv a valamely tagállamban letelepedett szolgáltatók által nyújtott szolgáltatásokra vonatkozik, ami kétségtelenül magában foglalja az alapügyben szóban forgó szolgáltatásokat.
83. Az említett irányelv 2. cikkének (2) bekezdése azonban bizonyos szolgáltatásokat kizár az irányelv hatálya alól, különösen az EUMSZ VI. címének hatálya alá tartozó közlekedési szolgáltatásokat. (32) A 2006/123 irányelv (21) preambulumbekezdése egyértelművé teszi, hogy az e rendelkezés értelmében vett "közlekedés" magában foglalja a taxikat is. Ez a fogalom magában foglalja-e a taxisok és ügyfeleik közötti közvetítői szolgáltatásokat is?
84. A 2006/123 irányelv 2. cikke (2) bekezdésének d) pontját a Bíróság már korábban értelmezte. Úgy ítélte meg, hogy a járművek műszaki vizsgáztatásával kapcsolatos szolgáltatások tekintetében e rendelkezés nem csak a személyek vagy áruk egyik helyről a másikra történő, járművel, légi járművel vagy vízi járművel történő fizikai mozgatására vonatkozó minden fizikai cselekményre, hanem az ilyen cselekményhez szervesen kapcsolódó minden szolgáltatásra is kiterjed. (33)
85. A Bíróság megállapította, hogy a műszaki vizsgáztatási szolgáltatások a szoros értelemben vett szállítási szolgáltatásokhoz szervesen kapcsolódnak, mivel a közúti közlekedés biztonságának biztosításához való hozzájárulásuk révén elengedhetetlen előfeltételét képezik az utóbbinak. (34)
86. A Bíróság azt is megállapította, hogy az említett műszaki vizsgálószolgálatokat harmonizáló intézkedéseket az EUMSZ közlekedésről szóló rendelkezései alapján fogadták el. (35) A Bizottság által a jelen ügyben kifejtett állásponttal ellentétben ez a megállapítás számomra döntőnek tűnik a 2006/123 irányelv 2. cikke (2) bekezdése d) pontjának értelmezése szempontjából. Ez a rendelkezés ugyanis kifejezetten az EUMSZ közlekedésre vonatkozó címére (jelenleg az EUMSZ VI. címe) utal. Ennek oka, hogy az EUMSZ 58. cikkének (1) bekezdése szerint a közlekedés területén a szolgáltatásnyújtás szabadságát az EUMSZ közlekedésre vonatkozó címe szabályozza. A 2006/123 irányelv tehát nem szabályozhatja a szolgáltatásnyújtás szabadságát ezen a területen. Az EUMSZ VI. címének rendelkezései alapján a járművek műszaki vizsgálatára vonatkozó irányelvek elfogadásával az uniós jogalkotó hallgatólagosan a közlekedés területére sorolta e szolgáltatásokat mind az EUMSZ 58. cikk (1) bekezdése, mind a 2006/123 irányelv 2. cikke (2) bekezdésének d) pontja értelmében. A harmonizációs intézkedések jogalapjának e választása tehát döntő a szóban forgó szolgáltatásoknak a 2006/123 irányelv hatálya alól való kizárása szempontjából. (36)
87. Ami az alapügyben szereplőhöz hasonló közvetítői szolgáltatásokat illeti, úgy tűnik, hogy ezek a Bíróság fent hivatkozott ítélkezési gyakorlata értelmében nem kapcsolódnak természetüknél fogva a taxis szolgáltatásokhoz, mivel nem képezik ugyanúgy elengedhetetlen előfeltételét ez utóbbi szolgáltatások nyújtásának, mint a műszaki vizsgák. Igaz, hogy a román jogszabályok minden taxiszolgáltató számára előírják a diszpécserszolgálat igénybevételét. Egy ilyen nemzeti szinten előírt követelmény azonban nem határozhatja meg a szolgáltatások egy kategóriájának uniós jogi szempontból történő besorolását.
88. Ezen túlmenően ezek a közvetítői szolgáltatások nem képezik az EUMSZ közlekedésre vonatkozó rendelkezései alapján elfogadott külön harmonizációs intézkedés tárgyát.
89. Ezért nem látom indokoltnak, hogy ezeket a szolgáltatásokat a 2006/123 irányelv 2. cikke (2) bekezdésének d) pontja alapján kizárjuk a 2006/123 irányelv hatálya alól.
90. Ezen túlmenően a 2006/123 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése tartalmaz egy olyan szabályt, amely szerint az egyes ágazatokban a szolgáltatásokhoz való hozzáférést és azok gyakorlását szabályozó külön uniós jogi aktusok rendelkezései ütközés esetén elsőbbséget élveznek a 2006/123 irányelv rendelkezéseivel szemben. Bár az említett irányelv 3. cikkének (1) bekezdése második mondatában, amely más irányelveket sorol fel, nem hivatkozik kifejezetten a 2000/31 irányelvre, számomra mégis egyértelműnek tűnik, hogy ez a szabály a 2000/31 irányelvre is vonatkozik. A 2000/31 irányelv, amennyiben az információs társadalom szolgáltatásaihoz való hozzáférést és azok gyakorlását szabályozza, lex specialisnak minősül a 2006/123 irányelvhez képest. (37)
91. Mivel azonban a 2000/31 irányelv 4. cikkének (1) bekezdésében előírt engedélyezési rendszer tilalma nem vonatkozik az alapügyben szereplőhöz hasonló szolgáltatásokra, a két irányelv között nincs ellentét. A 2000/31 irányelv 4. cikkének (2) bekezdéséből következő, e tilalom alkalmazhatóságának kizárása nem jelenti azt, hogy a tagállamok feltétlen felhatalmazást kapnak arra, hogy az e rendelkezés által szabályozott helyzetekben engedélyezési rendszereket alkalmazzanak. Csak a 2000/31 irányelv 4. cikkének (1) bekezdése nem alkalmazható; ezek az engedélyezési rendszerek továbbra is az uniós jog más szabályainak, így a 2006/123 irányelvnek a hatálya alá tartoznak, többek között az információs társadalom szolgáltatásaira vonatkozó részükben is.
92. A 2006/123 irányelv 3. cikkének (1) bekezdésével tehát nem ellentétes ezen irányelv alkalmazása az alapügyben szóban forgó engedélyezési rendszerre, többek között az információs társadalom szolgáltatásait érintő részében.
93. A kérdést előterjesztő bíróság a 2006/123 irányelv 9., 10. és 16. cikkét említi az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésben. Ezen irányelv 16. cikke azonban a szolgáltató letelepedési helyétől eltérő tagállamokban történő szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozik. Amint az e vélemény 56. pontjában szerepel, az alapügyben szereplő jogvita egy román társaság által román területen végzett szolgáltatási tevékenység gyakorlására vonatkozik. A 2006/123 irányelv 16. cikke ezért e jogvitára nem alkalmazható.
94. Ezzel szemben az említett irányelv letelepedés szabadságára vonatkozó rendelkezései, nevezetesen a 9-15. cikkek alkalmazandók. A Bíróság úgy ítélte meg, hogy e cikkek a tisztán belső helyzetekre alkalmazandók. (38)

- A 2006/123 irányelv 9. és 10. cikke

95. A 2006/123 irányelv 9. cikke azon az elven alapul, hogy a szolgáltatási tevékenységek nem tartozhatnak engedélyezési rendszer hatálya alá. Mindazonáltal bizonyos feltételek mellett a tagállamok a szolgáltatási tevékenységhez való hozzáférést ilyen rendszerhez köthetik. (39) Ezek a feltételek a következők: a rendszer nem lehet diszkriminatív, azt a közérdekkel kapcsolatos kényszerítő oknak kell indokolnia, és nem létezhetnek kevésbé korlátozó intézkedések, amelyekkel ugyanaz a cél elérhető.
96. A 38/2003. sz. törvényből eredő, a taxiközvetítői tevékenységekre vonatkozó engedélyezési rendszer indoklásával kapcsolatban nem nyújtottak tájékoztatást. A 626/2017. sz. határozattal kapcsolatban a bukaresti önkormányzat észrevételeiben arra hivatkozik, hogy egyenlő versenyfeltételeket kell biztosítani a "hagyományos" taxifoglalási központok és az elektronikus közvetítői szolgáltatások között. Ez azonban nem magyarázza meg az engedélyezési rendszer mint olyan indokolását.
97. Ezért a nemzeti bíróság feladata annak vizsgálata, hogy vannak-e olyan közérdeken alapuló kényszerítő okok, amelyek indokolják a taxidiszpécserszolgálatok engedélyezési rendszerét. Csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy ez a rendszer egy olyan piacon nyújtott közvetítői szolgáltatásra vonatkozik, amely már engedélyezési rendszer hatálya alá tartozik, nevezetesen a taxiszállítási szolgáltatások nyújtására. (40) Úgy tűnik tehát, hogy például a fogyasztóvédelemhez fűződő közérdek már most is teljesül. A kérdést előterjesztő bíróság feladata tehát annak megállapítása lesz, hogy milyen egyéb nyomós okok alkalmasak e további engedélyezési rendszer igazolására.
98. A következő záró megjegyzéseket is meg kell tenni. A 2006/123 irányelv 10. cikkének (1) és (2) bekezdése előírja, hogy az engedélyt olyan kritériumok alapján kell megadni, amelyeket a közérdekkel kapcsolatos kényszerítő ok indokol, és amelyek arányosak e közérdekű céllal.
99. Az engedély megszerzéséhez a 38/2003 törvény 15. cikkének (2) bekezdése többek között megköveteli, hogy a kérelmező rendelkezzen kétirányú rádióval, biztonságos rádiófrekvenciával, rádiótelefon-kezelői tanúsítvánnyal rendelkező személyzettel és rádiófrekvencia-használati engedéllyel. A Bíróság előtt lévő dokumentumokból nem derül ki egyértelműen, hogy ezek a követelmények vonatkoznak-e a taxisofőrök és az ügyfelek között okostelefonos alkalmazáson keresztül közvetítő szolgáltatásokat nyújtó szolgáltatókra. Ez a lehetőség azonban nem tűnik kizártnak.
100. Ezek a rádiós taxifoglalási központokra vonatkozó követelmények nyilvánvalóan alkalmatlanok az elektronikus úton nyújtott szolgáltatásokra, mivel indokolatlan terheket és költségeket rónak a szolgáltatókra. Következésképpen ezek a követelmények az információs társadalom szolgáltatóira való alkalmazásuk esetén eleve nem igazolhatók a közérdekkel kapcsolatos kényszerítő okokkal, és nem tekinthetők arányosnak semmilyen közérdekű céllal. E követelmények értelmében a szolgáltatóknak nemcsak az általuk használt technológiákkal kell rendelkezniük, hanem egy másik technológiára jellemző készségekkel és berendezésekkel is.
101. Ezen okok miatt úgy vélem, hogy egy engedélyezési rendszer nem alapul a 2006/123 irányelv 10. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontjában előírt, a közérdekkel kapcsolatos kényszerítő ok által indokolt kritériumokon, ha az engedély megadása olyan követelményekhez kötött, amelyek technológiailag nem illeszkednek a kérelmező által tervezett szolgáltatáshoz. Az EUMSZ 56. cikk
102. A kérdést előterjesztő bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésben a szolgáltatásnyújtás szabadságát megállapító EUMSZ 56. cikkre is hivatkozik. Amint azonban e vélemény 56. pontjában megállapítást nyert, az alapügyben szereplő jogvita egy román társaság által román területen végzett szolgáltatási tevékenység gyakorlására vonatkozik. A Bíróság következetesen úgy ítélte meg, hogy az EUMSZ-nek a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó rendelkezései nem alkalmazhatók olyan helyzetre, amely minden tekintetben egyetlen tagállamon belülre korlátozódik. (41) Az EUMSZ 56. cikk ezért nem alkalmazható a jelen ügyben. Válasz a második és harmadik előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre
103. Javaslom, hogy a második és harmadik előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre azt a választ adjuk, hogy a 2000/31 irányelv 4. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az információs társadalom szolgáltatójára az információs társadalomnak nem minősülő, gazdaságilag egyenértékű szolgáltatásokat nyújtó szolgáltatókra alkalmazandó engedélyezési rendszer alkalmazása. A 2006/123 irányelv 9. és 10. cikkével ellentétes az ilyen engedélyezési rendszer alkalmazása, kivéve, ha az megfelel az e cikkekben meghatározott feltételeknek, amelynek vizsgálata a nemzeti bíróság feladata. Az engedélyezési rendszer nem felel meg a 2006/123 irányelv 10. cikkében foglalt kritériumoknak, ha az engedély megadása olyan követelményekhez kötött, amelyek technológiailag nem felelnek meg a kérelmező által tervezett szolgáltatásnak. A 2000/31 irányelv 3. cikke, a 2006/123 irányelv 16. cikke és az EUMSZ 56. cikk nem alkalmazható olyan szolgáltató esetében, aki az információs társadalom szolgáltatásait a székhelye szerinti tagállamban kívánja nyújtani. A negyedik előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés
104. Negyedik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kérdezi, hogy a 626/2017 határozat a 2015/1535 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének f) pontja értelmében vett olyan technikai szabályozásnak minősül-e, amelyet az említett irányelv 5. cikke alapján be kellett volna jelenteni a Bizottságnak.
105. A 2015/1535 irányelv 1. cikke (1) bekezdése f) pontjának harmadik albekezdése értelmében e rendelkezés a tagállamok által kijelölt hatóságok által előírt és a Bizottság által az említett irányelv 2. cikkében említett bizottság keretében összeállított és adott esetben naprakésszé tett listán szereplő műszaki szabályokra vonatkozik. E jegyzéket 2006. május 31-én, (42) azaz Románia Európai Unióhoz való csatlakozása előtt tették közzé, és ezért nem tartalmazza a román hatóságokat. Mindazonáltal a Bizottság észrevételeiben megállapítja, hogy Románia a csatlakozás időpontjában bejelentette, hogy a 2015/1535 irányelv értelmében csak a központi hatóságai jogosultak műszaki szabályok előírására. A bukaresti önkormányzat aktusaira tehát nem vonatkozik az említett irányelv 5. cikke szerinti bejelentési kötelezettség.
106. Ez azonban nem oldja meg teljes mértékben a problémát, mivel, mint már említettem, kétséges, hogy az alapügyben szereplőhöz hasonló szolgáltatások nyújtásához szükséges engedély megszerzésének kötelezettsége kizárólag a 626/2017. sz. határozatból vagy a 38/2003. sz. törvény 15. cikkéből következik-e, amelynek e határozat csupán végrehajtási intézkedése. Indokolt tehát megkérdezni, hogy e jogszabályt be kellett-e jelenteni a Bizottságnak.
107. Véleményem szerint a válasz ennek ellenére "nem" kell, hogy legyen. A 2015/1535 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének e) pontja kizárja a "szolgáltatásokra vonatkozó szabály" fogalmából - amely a műszaki szabályoknak az egyetlen olyan kategóriája, amely itt szóba jöhet - minden olyan szabályt, amely nem kifejezetten az információs társadalom szolgáltatásaira irányul. Az 1. cikk (1) bekezdése e) pontjának második bekezdése úgy rendelkezik, hogy a szabályok kifejezetten az ilyen szolgáltatásokra irányulnak, ha konkrét céljuk és tárgyuk az ilyen szolgáltatások kifejezett és célzott szabályozása. Ezzel szemben azok a szabályok, amelyek csak implicit vagy járulékos módon érintik ezeket a szolgáltatásokat, nem tekintendők kifejezetten ezekre a szolgáltatásokra irányulónak.
108. Meg kell jegyezni, hogy a 38/2003. sz. törvény nem tartalmaz semmilyen utalást az információs társadalom szolgáltatásaira. Éppen ellenkezőleg, olyannyira figyelmen kívül hagyja őket, hogy még azt is előírja, hogy minden taxidiszpécserszolgáltatónak frekvenciákkal és rádióberendezésekkel kell rendelkeznie, függetlenül attól, hogy rádióval vagy informatikai eszközökkel működik. Ezért véleményem szerint nyilvánvaló, hogy ha e törvény alkalmazható az információs társadalom szolgáltatásaira, ahogyan azt a bukaresti önkormányzat állítja, akkor annak célja nem e szolgáltatások kifejezett és célzott szabályozása, és csak implicit módon, vitathatóan tehetetlenségből érinti azokat.
109. Ez ráadásul könnyen magyarázható azzal a ténnyel, hogy a 38/2003. sz. törvény 2003-ból származik, míg az Uber vállalatot, az okostelefon-alapú szállítási szolgáltatások foglalásának úttörőjét csak 2009-ben alapították.
110. A 38/2003. sz. törvény 15. cikke tehát nem kifejezetten az információs társadalom szolgáltatásaira irányul a 2015/1535 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének e) pontja értelmében.
111. Consequently, the answer to the fourth question referred for a preliminary ruling should be that Decision No 626/2017 does not constitute a technical regulation within the meaning of Article 1(1)(f) of Directive 2015/1535. Conclusion
112. In the light of all the foregoing considerations, I propose that the Court should answer the questions referred for a preliminary ruling by the Tribunalul București (Regional Court, Bucharest, Romania) as follows:

(1) Article 2(a) of Directive 2000/31/EC of the European Parliament and of the Council of 8 June 2000 on certain legal aspects of information society services, in particular electronic commerce, in the Internal Market (‘Directive on electronic commerce’), read in conjunction with Article 1(1)(b) of Directive (EU) 2015/1535 of the European Parliament and of the Council of 9 September 2015 laying down a procedure for the provision of information in the field of technical regulations and of rules on Information Society services, must be interpreted as meaning that a service consisting in putting taxi passengers directly in touch, via an electronic application, with taxi drivers constitutes an Information Society service where that service is not inherently linked to the taxi transport service so that it does not form an integral part of the taxi transport service.

(2) Article 4 of Directive 2000/31 must be interpreted as not precluding the application to an Information Society service provider of an authorisation scheme applicable to providers of economically equivalent services that are not Information Society services.

Articles 9 and 10 of Directive 2006/123/EC of the European Parliament and of the Council of 12 December 2006 on services in the internal market must be interpreted as precluding the application of such an authorisation scheme unless it complies with the criteria laid down in those articles, which is a matter for the national court to determine. An authorisation scheme does not comply with the criteria laid down in Article 10 of Directive 2006/123 when the grant of authorisation is subject to requirements that are technologically unsuited to the applicant’s intended service.

Article 3 of Directive 2000/31, Article 16 of Directive 2006/123 and Article 56 TFEU are not applicable in the situation of a provider wishing to provide Information Society services in the Member State in which he or she is established.

(3) The Hotărârea Consiliului General al Municipiului București nr. 626/2017 pentru modificarea și completarea Hotărârii Consiliului General al Municipiului București nr. 178/2008 privind aprobarea Regulamentului-cadru, a Caietului de sarcini și a contractului de atribuire în gestiune delegată pentru organizarea și executarea serviciului public de transport local în regim de taxi (Decision No 626/2017 of 19 December 2017 of Bucharest Municipal Council amending and supplementing Decision No 178/2008 of 21 April 2008 approving the framework regulation, contract documents and concession agreement for the delegated management of the organisation and provision of local public taxi services) does not constitute a technical regulation within the meaning of Article 1(1)(f) of Directive 2015/1535.

1 Original language: French.

2 Judgment of 20 December 2017, Asociación Profesional Elite Taxi (C‑434/15, EU:C:2017:981).

3 See, in connection with a similar doubt, judgment of 19 December 2019, Airbnb Ireland (C‑390/18, EU:C:2019:1112, paragraphs 28 to 31), and my Opinion in that case (C‑390/18, EU:C:2019:336, points 93 to 99).

4 OJ 2000 L 178, p. 1.

5 Directive of the European Parliament and of the Council of 22 June 1998 laying down a procedure for the provision of information in the field of technical standards and regulations and of rules on Information Society services (OJ 1998 L 204, p. 37), as amended by Directive 98/48/EC of the European Parliament and of the Council of 20 July 1998 (OJ 1998 L 217, p. 18).

6 OJ 2006 L 376, p. 36.

7 OJ 2015 L 241, p. 1.

8 Monitorul Oficial al României, Part I, No 45, of 28 January 2003.

9 See, to that effect, judgment of 19 December 2019, Airbnb Ireland (C‑390/18, EU:C:2019:1112, paragraph 46).

10 See, also, to that effect, judgment of 20 December 2017, Asociación Profesional Elite Taxi (C‑434/15, EU:C:2017:981, paragraph 35).

11 Judgment of 20 December 2017, Asociación Profesional Elite Taxi (C‑434/15, EU:C:2017:981, paragraphs 38 to 42).

12 See, to that effect, judgment of 20 December 2017, Asociación Profesional Elite Taxi (C‑434/15, EU:C:2017:981, operative part).

13 Although the Court did not use the term ‘recruitment’, presumably to sidestep the controversy over the status of Uber’s drivers under employment law, it is in that sense that the word ‘selection’ must be construed.

14 Judgment of 20 December 2017, Asociación Profesional Elite Taxi (C‑434/15, EU:C:2017:981, paragraph 39).

15 The municipality of Bucharest submits in its observations that, on 1 February 2018, Star Taxi App launched new services enabling payments to be made by bank card and setting a minimum fare. However, Star Taxi App vigorously disputed that assertion in its reply to a specific question put by the Court on that subject. This is therefore a matter of fact which has not been established in the main proceedings. In any event, it does not appear that those additional services are capable of altering the overall assessment of Star Taxi App’s activity (see, to that effect, judgment of 19 December 2019, Airbnb Ireland (C‑390/18, EU:C:2019:1112, paragraphs 58 to 64)).

16 Judgment of 20 December 2017 (C‑434/15, EU:C:2017:981).

17 As the Court observed in paragraph 38 of its judgment of 20 December 2017, Asociación Profesional Elite Taxi (C‑434/15, EU:C:2017:981). See, also, as regards the correlation between the creation of a supply of services and the exercise of control over those services, my Opinion in Airbnb Ireland (C‑390/18, EU:C:2019:336, points 64 and 65).

18 For a fuller description of how Uber operates, I refer to my Opinion in Asociación Profesional Elite Taxi (C‑434/15, EU:C:2017:364).

19 See, to that effect, judgment of 19 December 2019, Airbnb Ireland (C‑390/18, EU:C:2019:1112, paragraph 55), and my Opinion in that case (C‑390/18, EU:C:2019:336, points 57 to 59).

20 Judgment of 20 December 2017, Asociación Profesional Elite Taxi (C‑434/15, EU:C:2017:981).

21 Judgment of 20 December 2017 (C‑434/15, EU:C:2017:981).

22 See, also, Article 1(2) of Directive 2000/31, under which ‘[that] Directive approximates, to the extent necessary for the achievement of the objective set out in paragraph 1, certain national provisions on information society services relating to the internal market, the establishment of service providers, commercial communications, electronic contracts, the liability of intermediaries, codes of conduct, out-of-court dispute settlements, court actions and cooperation between Member States’.

23 That is to say, other than radio, in practice by means of IT resources.

24 I recall that although, under EU law, all authorisation schemes are prohibited for Information Society services pursuant to Article 4(1) of Directive 2000/31, such schemes are authorised, subject to certain conditions, for other categories of services in accordance with Articles 9 and 10 of Directive 2006/123 or Article 49 TFEU.

25 Judgment of 20 December 2017 (C‑434/15, EU:C:2017:981).

26 Judgment of 20 December 2017 (C‑255/16, EU:C:2017:983).

27 Judgment of 20 December 2017, Falbert and Others (C‑255/16, EU:C:2017:983, paragraph 35).

28 Now Article 1(1)(e) of Directive 2015/1535.

29 Judgment of 20 December 2017, Falbert and Others (C‑255/16, EU:C:2017:983, paragraphs 16 to 18).

30 I must point out that, in that scenario, the question of the lawfulness of Decision No 626/2017 under national law would also arise, since Legea nr. 365/2002 privind comerļul electronic (Law No 365/2002 on electronic commerce) of 7 June 2002 (Monitorul Oficial al României, Part I, No 483, of 5 July 2002), which transposes Directive 2000/31 into Romanian law, reproduces, in Article 4(1) thereof, the prohibition laid down in Article 4(1) of that directive.

31 See points 18 and 19 of this Opinion.

32 Article 2(2)(d) of Directive 2006/123.

33 Judgment of 15 October 2015, Grupo Itevelesa and Others (C‑168/14, EU:C:2015:685, paragraph 46).

34 Judgment of 15 October 2015, Grupo Itevelesa and Others (C‑168/14, EU:C:2015:685, paragraph 47).

35 Judgment of 15 October 2015, Grupo Itevelesa and Others (C‑168/14, EU:C:2015:685, paragraph 49).

36 See, also, my Opinion in Joined Cases Trijber and Harmsen (C‑340/14 and C‑341/14, EU:C:2015:505, points 27 and 28).

37 See, to that effect, judgment of 19 December 2019, Airbnb Ireland (C‑390/18, EU:C:2019:1112, paragraphs 40 to 42).

38 Judgment of 30 January 2018, X and Visser (C‑360/15 and C‑31/16, EU:C:2018:44, paragraph 3 of the operative part). See, also, my Opinions in Joined Cases Trijber and Harmsen (C‑340/14 and C‑341/14, EU:C:2015:505, points 44 to 57), and in Joined Cases X and Visser (C‑360/15 and C‑31/16, EU:C:2017:397, point 106 et seq.).

39 The term ‘authorisation scheme’ is defined in Article 4(6) of Directive 2006/123 as ‘any procedure under which a provider or recipient is in effect required to take steps in order to obtain from a competent authority a formal decision, or an implied decision, concerning access to a service activity or the exercise thereof’. In my view, there is no doubt that the activity of taxi dispatching is, under Romanian law, subject to an authorisation scheme within the meaning of that definition. That scheme is based on Article 15 of Law No 38/2003 and implemented at the level of the municipality of Bucharest by Decision No 178/2008, as amended by Decision No 626/2017.

40 Since we are dealing with a transport service on this occasion, that scheme is excluded from the scope of Directive 2006/123.

41 See, most recently, judgment of 13 December 2018, France Télévisions (C‑298/17, EU:C:2018:1017, paragraph 30 and the case-law cited).

42 OJ 2006 C 127, p. 14

JUDGMENT OF THE COURT (Fourth Chamber)

https://curia.europa.eu/juris/document/document.jsf;jsessionid=1B1ECA1D19F674B9B5A28F3FFB93686C?text=&docid=234921&pageIndex=0&doclang=en&mode=lst&dir=&occ=first&part=1&cid=27754592

3 December 2020 (*)

(Reference for a preliminary ruling – Article 56 TFEU – Applicability – Purely internal situation – Directive 2000/31/EC – Article 2(a) – Meaning of ‘Information Society services’ – Article 3(2) and (4) – Article 4 – Applicability – Directive 2006/123/EC – Services – Chapters III (Freedom of establishment for providers) and IV (Free movement of services) – Applicability – Articles 9 and 10 – Directive (EU) 2015/1535 – Article 1(1)(e) and (f) – Meaning of ‘rule on services’ – Meaning of ‘technical regulation’ – Article 5(1) – Failure to communicate in advance – Enforceability – Activity of connecting persons wishing to make urban journeys with authorised taxi drivers, by means of a smartphone application – Classification – National regulations subjecting that activity to prior authorisation)

In Case C‑62/19,

REQUEST for a preliminary ruling under Article 267 TFEU from the Tribunalul Bucureşti (Regional Court, Bucharest, Romania), made by decision of 14 December 2018, received at the Court on 29 January 2019, in the proceedings

Star Taxi App SRL

v

Unitatea Administrativ Teritorială Municipiul Bucureşti prin Primar General,

Consiliul General al Municipiului Bucureşti,

interested parties:

IB,

Camera Naţională a Taximetriştilor din România,

D'Artex Star SRL,

Auto Cobălcescu SRL,

Cristaxi Service SRL,

THE COURT (Fourth Chamber),

composed of M. Vilaras, President of the Chamber, N. Piçarra, D. Šváby (Rapporteur), S. Rodin and K. Jürimäe, Judges,

Advocate General: M. Szpunar,

Registrar: R. Șereș, Administrator,

having regard to the written procedure,

having considered the observations submitted on behalf of:

– Star Taxi App SRL, initially by C. Băcanu, and subsequently by G.C.A. Ioniţă, avocați,

– Unitatea Administrativ Teritorială Municipiul Bucureşti prin Primar General, by M. Teodorescu, acting as Agent,

– the Netherlands Government, by M. Bulterman and J.M. Hoogveld, acting as Agents,

– the European Commission, by S.L. Kalėda, L. Malferrari, L. Nicolae and Y.G. Marinova, acting as Agents,

after hearing the Opinion of the Advocate General at the sitting on 10 September 2020,

gives the following

Judgment

1 This request for a preliminary ruling concerns the interpretation of Article 56 TFEU, Article 1(2) of Directive 98/34/EC of the European Parliament and of the Council of 22 June 1998 laying down a procedure for the provision of information in the field of technical standards and regulations (OJ 1998 L 204, p. 37), as amended by Directive 98/48/EC of the European Parliament and of the Council of 20 July 1998 (OJ 1998 L 217, p. 18) (‘Directive 98/34’), Article 2(a), Article 3(2) and (4) and Article 4 of Directive 2000/31/EC of the European Parliament and of the Council of 8 June 2000 on certain legal aspects of information society services, in particular electronic commerce, in the Internal Market (‘Directive on electronic commerce’) (OJ 2000 L 178, p. 1), Articles 9, 10 and 16 of Directive 2006/123/EC of the European Parliament and of the Council of 12 December 2006 on services in the internal market (OJ 2006 L 376, p. 36), and, lastly, Article 5 of Directive (EU) 2015/1535 of the European Parliament and of the Council of 9 September 2015 laying down a procedure for the provision of information in the field of technical regulations and of rules on Information Society services (OJ 2015 L 241, p. 1).

2 The request has been made in proceedings between Star Taxi App SRL, on the one hand, and the Unitatea Administrativ Teritorială Municipiul București prin Primar General (Territorial Administrative Unit of the Municipality of Bucharest, Romania; ‘the Municipality of Bucharest’), and the Consiliul General al Municipiului București (General Council of the Municipality of Bucharest, Romania), on the other, concerning regulations under which prior authorisation is required for the activity, carried out by means of a smartphone application, of putting persons wishing to make an urban journey in touch with authorised taxi drivers.

Legal background

European Union law

Directive 98/34

3 Directive 2015/1535 repealed and replaced Directive 98/34 with effect from 7 October 2015, and references to the latter are now to be construed as relating to Directive 2015/1535, pursuant to the second subparagraph of Article 10 of that directive.

4 In particular, point 2 of the first paragraph of Article 1 of Directive 98/34 has been replaced in identical terms by Article 1(1)(b) of Directive 2015/1535.

Directive 2000/31

5 Article 2(a) of Directive 2000/31 defines ‘information society services’ as ‘services within the meaning of Article 1[(1)(b) of Directive 2015/1535]’.

6 Article 3(2) and (4) of Directive 2000/31 read as follows:

‘2. Member States may not, for reasons falling within the coordinated field, restrict the freedom to provide information society services from another Member State.

...

4. Member States may take measures to derogate from paragraph 2 in respect of a given information society service if the following conditions are fulfilled:

(a) the measures shall be:

(i) necessary for one of the following reasons:

– public policy, in particular the prevention, investigation, detection and prosecution of criminal offences, including the protection of minors and the fight against any incitement to hatred on grounds of race, sex, religion or nationality, and violations of human dignity concerning individual persons,

– the protection of public health,

– public security, including the safeguarding of national security and defence,

– the protection of consumers, including investors;

(ii) taken against a given information society service which prejudices the objectives referred to in point (i) or which presents a serious and grave risk of prejudice to those objectives;

(iii) proportionate to those objectives;

(b) before taking the measures in question and without prejudice to court proceedings, including preliminary proceedings and acts carried out in the framework of a criminal investigation, the Member State has:

– asked the Member State referred to in paragraph 1 to take measures and the latter did not take such measures, or they were inadequate,

– notified the Commission and the Member State referred to in paragraph 1 of its intention to take such measures.’

7 Article 4 of that directive provides:

'1. A tagállamok biztosítják, hogy az információs társadalommal összefüggő szolgáltatói tevékenység megkezdése és folytatása nem tehető előzetes engedélyhez vagy más, azzal azonos hatású követelményhez kötötté.

2. Paragraph 1 shall be without prejudice to authorisation schemes which are not specifically and exclusively targeted at information society services, or which are covered by Directive 97/13/EC of the European Parliament and of the Council of 10 April 1997 on a common framework for general authorisations and individual licences in the field of telecommunications services [OJ 1997 L 117, p. 15].’ Directive 2006/123

8 Recital 21 of Directive 2006/123 states:

‘Transport services, including urban transport, taxis and ambulances as well as port services, should be excluded from the scope of this Directive.’

9 Pursuant to Article 2(2)(d) of that directive, it does not apply to services in the field of transport, including port services, falling within the scope of Title V of Part Three of the EC Treaty, which is now Title VI of Part Three of the FEU Treaty.

10 Article 3(1) of that directive provides:

‘If the provisions of this Directive conflict with a provision of another Community act governing specific aspects of access to or exercise of a service activity in specific sectors or for specific professions, the provision of the other Community act shall prevail and shall apply to those specific sectors or professions. These include:

(a) Directive 96/71/EC [of the European Parliament and of the Council of 16 December 1996 concerning the posting of workers in the framework of the provision of services (OJ 1997 L 18, p. 1)];

(b) Regulation (EEC) No 1408/71 [of the Council of 14 June 1971 on the application of social security schemes to employed persons and their families moving within the Community, as amended and updated by Council Regulation (EC) No 118/97 of 2 December 1996 (OJ 1997 L 28, p. 1)];

(c) Council Directive 89/552/EEC of 3 October 1989 on the coordination of certain provisions laid down by law, regulation or administrative action in Member States concerning the pursuit of television broadcasting activities [OJ 1989 L 298, p. 23];

(d) Directive 2005/36/ΕC [of the European Parliament and of the Council of 7 September 2005 on the recognition of professional qualifications (OJ 2005 L 255, p. 22)].’

11 Article 4(1) of Directive 2006/123 defines ‘service’ as any self-employed economic activity, normally provided for remuneration, as referred to in Article 57 TFEU.

12 Chapter III of that directive, which is headed ‘Freedom of Establishment for Providers’, contains Articles 9 to 15. Article 9 provides:

'1. A tagállamok a szolgáltatási tevékenységhez való hozzáférést vagy annak gyakorlását csak akkor tehetik engedélyezési rendszerhez kötötté, ha a következő feltételek teljesülnek:

(a) az engedélyezési rendszer nem alkalmaz hátrányos megkülönböztetést a szóban forgó szolgáltatóval szemben;

(b) az engedélyezési rendszer szükségességét a közérdekkel kapcsolatos nyomós ok indokolja;

(c) the objective pursued cannot be attained by means of a less restrictive measure, in particular because an a posteriori inspection would take place too late to be genuinely effective.

2. In the report referred to in Article 39(1), Member States shall identify their authorisation schemes and give reasons showing their compatibility with paragraph 1 of this Article.
3. This section shall not apply to those aspects of authorisation schemes which are governed directly or indirectly by other Community instruments.’

13 Under Article 10(1) and (2) of Directive 2006/123:

'1. Az engedélyezési rendszereknek olyan kritériumokon kell alapulniuk, amelyek kizárják, hogy az illetékes hatóságok önkényesen gyakorolják értékelési jogkörüket.

2. bekezdésben említett kritériumok a következők:

(a) megkülönböztetésmentes;

(b) a közérdekkel kapcsolatos nyomós ok indokolja;

(c) arányos e közérdekű céllal;

(d) világos és egyértelmű;

(e) célkitűzés;

(f) előzetesen nyilvánosságra hozták;

(g) átlátható és hozzáférhető.

14 Chapter IV of that directive, relating to free movement of services, contains Article 16, which provides:

‘1. Member States shall respect the right of providers to provide services in a Member State other than that in which they are established.

The Member State in which the service is provided shall ensure free access to and free exercise of a service activity within its territory.

Member States shall not make access to or exercise of a service activity in their territory subject to compliance with any requirements which do not respect the following principles:

(a) non-discrimination: the requirement may be neither directly nor indirectly discriminatory with regard to nationality or, in the case of legal persons, with regard to the Member State in which they are established;

(b) necessity: the requirement must be justified for reasons of public policy, public security, public health or the protection of the environment;

(c) proportionality: the requirement must be suitable for attaining the objective pursued, and must not go beyond what is necessary to attain that objective.

2. Member States may not restrict the freedom to provide services in the case of a provider established in another Member State by imposing any of the following requirements:

(a) an obligation on the provider to have an establishment in their territory;

(b) an obligation on the provider to obtain an authorisation from their competent authorities including entry in a register or registration with a professional body or association in their territory, except where provided for in this Directive or other instruments of Community law;

(c) a ban on the provider setting up a certain form or type of infrastructure in their territory, including an office or chambers, which the provider needs in order to supply the services in question;

(d) the application of specific contractual arrangements between the provider and the recipient which prevent or restrict service provision by the self-employed;

(e) an obligation on the provider to possess an identity document issued by its competent authorities specific to the exercise of a service activity;

(f) requirements, except for those necessary for health and safety at work, which affect the use of equipment and material which are an integral part of the service provided;

(g) restrictions on the freedom to provide the services referred to in Article 19.’

Directive 2015/1535

15 Article 1(1)(b), (e) and (f) of Directive 2015/1535 provides:

'1. Ezen irányelv alkalmazásában a következő fogalommeghatározásokat kell alkalmazni:

...

(b) "szolgáltatás": az információs társadalom bármely szolgáltatása, azaz minden olyan szolgáltatás, amelyet általában díjazás ellenében, távolról, elektronikus úton és a szolgáltatás igénybevevőjének egyéni kérésére nyújtanak.

E meghatározás alkalmazásában:

(i) "távolról": a szolgáltatás nyújtása a felek egyidejű jelenléte nélkül történik;

(ii) "elektronikus úton": a szolgáltatást eredetileg az adatok feldolgozására (beleértve a digitális tömörítést is) és tárolására szolgáló elektronikus berendezések segítségével küldik és fogadják a célállomáson, és teljes egészében vezetéken, rádión, optikai vagy más elektromágneses úton továbbítják, továbbítják és fogadják;

(iii) "a szolgáltatás igénybevevőjének egyéni kérésére": a szolgáltatás nyújtása egyéni kérésre történő adattovábbítás útján történik.

...

(e) "szolgáltatásokra vonatkozó szabály": a b) pont szerinti szolgáltatási tevékenységek megkezdésére és gyakorlására vonatkozó általános jellegű követelmény, különösen a szolgáltatóra, a szolgáltatásokra és a szolgáltatás igénybevevőjére vonatkozó rendelkezések, kivéve azokat a szabályokat, amelyek nem kifejezetten az említett pontban meghatározott szolgáltatásokra irányulnak.

E meghatározás alkalmazásában:

(i) egy szabály akkor tekinthető kifejezetten az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokra irányulónak, ha - tekintettel a szabály indokolására és rendelkező részére - valamennyi vagy néhány egyedi rendelkezésének konkrét célja és tárgya az ilyen szolgáltatások kifejezett és célzott szabályozása;

(ii) egy szabály nem tekinthető kifejezetten az információs társadalom szolgáltatásaira irányulónak, ha az ilyen szolgáltatásokat csak hallgatólagosan vagy mellékesen érinti;

(f) "műszaki előírás": a műszaki előírások és a szolgáltatásokra vonatkozó egyéb követelmények vagy szabályok, beleértve a vonatkozó közigazgatási rendelkezéseket, amelyek betartása jogilag vagy ténylegesen kötelező valamely tagállamban vagy annak jelentős részében történő forgalmazás, szolgáltatás nyújtása, szolgáltató letelepedése vagy felhasználás esetén, valamint a tagállamok törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezései - a 7. cikkben meghatározottak kivételével -, amelyek megtiltják valamely termék gyártását, behozatalát, forgalmazását vagy felhasználását, vagy megtiltják valamely szolgáltatás nyújtását vagy felhasználását, illetve szolgáltató letelepedését.

...'

16 The first subparagraph of Article 5(1) of that directive provides:

"A 7. cikkre is figyelemmel a tagállamok haladéktalanul közlik a Bizottsággal a műszaki szabálytervezeteket, kivéve, ha azok csupán egy nemzetközi vagy európai szabvány teljes szövegét ültetik át, amely esetben elegendő a vonatkozó szabványra vonatkozó információ; továbbá a tagállamok közlik a Bizottsággal azokat az indokokat, amelyek miatt egy ilyen műszaki szabály megalkotása szükséges, amennyiben ezek az indokok nem szerepelnek egyértelműen a tervezetben.".

17 Under the second paragraph of Article 10 of that directive:

‘References to the repealed Directive [98/34] shall be construed as references to this Directive and shall be read in accordance with the correlation table in Annex IV.’

Román jog

Law No 38/2003

18 Article 11 of Legea nr. 38/2003 privind transportul în regim de taxi și în regim de închiriere (Law No 38/2003 on transport by taxi and hire vehicle) of 20 January 2003 (Monitorul Oficial al României, Part I, No 45 of 28 January 2003), in the version applicable to the facts of the main proceedings, provides:

‘…

(j) taxi dispatching (“dispatching”) means an activity related to transport by taxi consisting in receiving customer bookings by telephone or other means and forwarding them to a taxi driver via a two-way radio.’

19 Article 15 of that law provides:

‘(1) Taxi dispatching may be carried on only within the area covered by the authorisation by any legal person (“the booking centre”) holding an authorisation granted by the competent authority in accordance with this law.

(2) A taxi dispatching authorisation may be obtained by submitting the following documents:

(a) a cégjegyzék által kiállított bejegyzési igazolás másolatát;

(b) a taxi vagy bérgépjármű-közlekedési vállalkozó eskü alatt tett nyilatkozata arról, hogy a foglalási központ rendelkezik a szükséges technikai eszközökkel, kétirányú rádióval, biztonságos rádiófrekvenciával, felhatalmazott személyzettel és a szükséges helyiségekkel;

(c) az illetékes hírközlési hatóság által a taxifoglalási központ alkalmazottai számára kiállított rádiótelefon-üzemeltetői tanúsítvány másolatát;

(d) az illetékes hatóság által kiadott rádiófrekvencia-használati engedély másolatát.

...

(5) Authorised carriers providing taxi services shall use a booking centre in accordance with this law on the basis of a dispatching agreement concluded with that centre under non-discriminatory conditions.

(6) Dispatching services shall be mandatory for all taxis of authorised carriers operating in an area other than areas where less than 100 taxi licences have been issued, where that service is optional.

...

(8) Taxi dispatching agreements concluded with authorised carriers must contain terms setting out the parties’ obligations to comply with the rules on quality and legality of the service provided and the agreed fares.

(9) Taxis served by a booking centre may provide transport services on the basis of a flat fare or fare scale depending on vehicle category, in accordance with the dispatching agreement.

(10) The booking centre shall supply the authorised carriers it serves with a two-way radio for installation in taxis on the basis of a lease agreement concluded under non-discriminatory conditions.’

Decision No 178/2008

20 In the municipality of Bucharest, taxi services are regulated by the Hotărârea Consiliului General al Municipiului București nr. 178/2008 privind aprobarea Regulamentului cadru, a Caietului de sarcini și a contractului de atribuire în gestiune delegată pentru organizarea și executarea serviciului public de transport local în regim de taxi (Decision No 178/2008 of the General Council of the Municipality of Bucharest approving the framework regulation, contract documents and concession agreement for the delegated management of the organisation and provision of local public taxi services) of 21 April 2008, as amended by Decision No 626/2017 of the General Council of the Municipality of Bucharest of 19 December 2017 (‘Decision No 178/2008’).

21 Article 3(1) of Annex 1 to Decision No 178/2008 provides:

"A 38/2003 törvényben használt és meghatározott kifejezések és fogalmak jelentése itt is megegyezik, és e keretrendelet alkalmazásában a következő fogalommeghatározásokat kell alkalmazni:

...

(i1) dispatching by any other means: activity carried out by a booking centre authorised by the competent authority to receive bookings from customers by means of an IT application or bookings made on the website of an authorised booking centre and to forward them to taxi drivers via a two-way radio.

(i2) IT application: software installed and functioning on a mobile or fixed device, belonging exclusively to the authorised booking centre and bearing its name.

...'

22 Article 21 of that annex is worded as follows:

‘(1) In the municipality of Bucharest, dispatching services shall be mandatory for all taxis of authorised carriers and may be provided only by booking centres authorised by the competent authorisation authority of the municipality of Bucharest, under conditions ensuring that customers are able to request those services by telephone or other means, including through applications connected to the internet that must bear the name of the booking centre appearing in the dispatching authorisation granted by the competent authorisation authority of the municipality of Bucharest.

...

(31) Dispatching services shall be mandatory for all taxis of authorised carriers operating a taxi in the municipality of Bucharest and may be provided only by booking centres authorised by the competent authorisation authority of the municipality of Bucharest, under conditions ensuring that customers are able to request those services by telephone or other means (IT applications, bookings made on the website of a booking centre) and to forward them to taxi drivers via a two-way radio.’

23 Article 41(21) of that annex provides:

‘In exercising the activity of providing taxi services, taxi drivers are required, inter alia, to refrain from using telephones or other mobile devices when providing the transport service.’

24 Point 61 of Article 59 of the same annex provides:

‘Failure to comply with the obligations laid down in Article 21(31), which are applicable to all comparable activities irrespective of the way and the circumstances in which they are carried out, resulting in an unauthorised driver or an authorised taxi carrier being contacted to transport a person or group of persons in the municipality of Bucharest, shall be punishable by a fine of between 4 500 and 5 000 [Romanian lei (RON) (approximately EUR 925 and EUR 1 025)].’

The main proceedings and the questions referred for a preliminary ruling

25 Star Taxi App is a company incorporated under Romanian law, established in Bucharest, which operates a smartphone application of the same name connecting users of taxi services directly with taxi drivers.

26 The referring court describes the operation of the application, which can be downloaded free of charge, as follows.

27 A person wishing to make an urban journey searches using the application and is provided with a list of available taxi drivers showing five or six types of car at different rates. The passenger can choose a driver from the list on the basis of the comments and ratings provided by previous passengers, and also has the option not to proceed with the booking. Star Taxi App does not forward bookings to taxi drivers, however, nor does it set the fare, which is paid directly to the driver at the end of the journey.

28 Star Taxi App provides this service by entering into direct contracts for the provision of services with taxi drivers authorised to provide transport by taxi on a professional basis. It does not select those drivers. The purpose of the contracts is to provide the drivers with an IT application, called ‘STAR TAXI – driver’, a smartphone on which the application has been installed, and a SIM card including a limited amount of data, in exchange for a monthly subscription fee. Furthermore, Star Taxi App does not exercise any control over the quality of the vehicles or their drivers, or over the drivers’ conduct.

29 On 19 December 2017, the General Council of the Municipality of Bucharest adopted Decision No 626/2017 on the basis of Law No 38/2003.

30 In that regard, the referring court states that that decision inserted points (i1) and (i2) into Article 3 of Annex 1 to Decision No 178/2008, expanding the definition of the ‘dispatching’ activity subjected to the prior authorisation provided for by Law No 38/2003 to activities of the same kind carried out by means of an IT application. Through an amendment to Article 21 of that annex, Decision No 626/2017 also made dispatching services mandatory for all taxis of authorised carriers. Accordingly, such services can be provided only by taxi booking centres authorised by the competent authority, under conditions ensuring that customers are able to request those services by telephone or other means, including applications connected to the internet. These must bear the name of the booking centre appearing in the dispatching authorisation granted by the competent authority. Finally, that same decision inserted Article 59 point (61) into Decision No 178/2008, providing that failure to comply with those obligations is to be punishable henceforth by a fine of between RON 4 500 and RON 5 000 (approximately EUR 925 and EUR 1 025).

31 Star Taxi App was fined RON 4 500 (approximately EUR 925) for infringement of those rules.

32 Taking the view, however, that its activity constituted an information society service, which, under Article 4 of Directive 2000/31, cannot be made subject to prior authorisation or any other requirement having equivalent effect, Star Taxi App made a prior administrative complaint seeking revocation of Decision No 626/2017. That complaint was rejected on the ground that the regulations at issue had been made necessary by the considerable number of bookings made with unauthorised legal entities, and that the regulations did not infringe the freedom to provide services by electronic means since they laid down a framework for an intermediation service relating to the transport of passengers by taxi.

33 Star Taxi App then brought an action for annulment of Decision No 626/2017 before the Tribunalul București (Regional Court, Bucharest, Romania).

34 The referring court observes that the service at issue in the proceedings it is dealing with differs from that at issue in the case which gave rise to the judgment of 20 December 2017, Asociación Profesional Elite Taxi (C‑434/15, EU:C:2017:981), in which, it notes, the Court held that an intermediation service, the purpose of which was to connect, by means of a smartphone application and for remuneration, non-professional drivers using their own vehicle with persons wishing to make urban journeys, was to be classified as a ‘service in the field of transport’ within the meaning of Article 2(2)(d) of Directive 2006/123, and thus fell outside the scope of the freedom to provide services in general, and more specifically, that of Directive 2006/123 and Directive 2000/31. In contrast to the service provider at issue in that case, Star Taxi App does not select non-professional drivers using their own vehicle, but enters into contracts for the provision of services with drivers authorised to provide transport by taxi on a professional basis, not determining the fare for the journey or collecting it from the passenger, who pays it directly to the driver, or exercising control over the quality of the vehicles or their drivers, or over the conduct of the drivers.

35 Nevertheless, the referring court is uncertain whether the service provided by Star Taxi App is to be classified as an ‘information society service’ and, if so, whether regulations making the provision of such a service subject to prior authorisation are compatible with Directive 2000/31 and must be communicated to the Commission prior to adoption, in accordance with Article 5 of Directive 2015/1535.

36 In those circumstances the Tribunalul București (Regional Court, Bucharest) decided to stay the proceedings before it and refer the following questions to the Court of Justice for a preliminary ruling:

‘(1) [Are the provisions of point 2 of the first paragraph of Article 1 of Directive 98/34 and Article 2(a) of Directive 2000/31], which state that an information society service is a “service normally provided for remuneration, at a distance, by electronic means and at the individual request of a recipient of services”, to be interpreted as meaning that an activity such as that carried on by Star Taxi App SRL (namely a service consisting in putting taxi passengers directly in touch, via an electronic application, with taxi drivers) must be regarded specifically as an information society and collaborative economy service (bearing in mind that Star Taxi App SRL does not fulfil the criteria for being a transport undertaking considered by the Court of Justice of the European Union in paragraph 39 of its judgment [of 20 December 2017, Asociación Profesional Elite Taxi (C‑434/15, EU:C:2017:981)], with reference to Uber)?

(2) In the event that [the application operated by] Star Taxi App SRL is to be regarded as an information society service, do the provisions of Article 4 of Directive [2000/31], of Articles 9, 10 and 16 of Directive [2006/123] and of Article 56 TFEU entail the application of the principle of the freedom to provide services to the activity carried on by Star Taxi App SRL? If the answer to that question is in the affirmative, do those provisions preclude rules such as those set out in [Article 3, Article 21(1) and (31), Article 41(21) and Article 59, point 61 of Annex I to Decision No 178/2008]?

(3) In the event that Directive [2000/31] applies to the service provided by Star Taxi App SRL, are restrictions imposed by a Member State on the freedom to provide information society services, which make the provision of such services conditional on the possession of an authorisation or licence, measures [which may derogate from Article 3(2) of the directive, pursuant to Article 3(4) thereof]?

(4) Do the provisions of Article 5 of Directive [2015/1535] preclude the adoption, without first notifying the … Commission, of regulations such as [those set out in Article 3, Article 21(1) and (31), Article 41(21) and Article 59, point 61 of Annex I to Decision No 178/2008]?’

Procedure before the Court

37 Having decided to rule without a hearing owing to the health risks associated with the coronavirus pandemic, the Court sent a number of questions to the interested parties referred to in Article 23 of the Statute of the Court of Justice of the European Union, to be answered in writing. Answers were received from Star Taxi App and the Commission.

The questions

The first question

38 As a preliminary point, it should be noted, first, that the referring court refers in the first question to point 2 of the first paragraph of Article 1 of Directive 98/34. However, that directive was repealed and replaced, prior to the adoption of Decision No 626/2017, by Directive 2015/1535. The second paragraph of Article 10 of the latter directive provides that references to Directive 98/34 are to be construed as references to Directive 2015/1535. Accordingly, for the purposes of this question reference must be made to Article 1(1)(b) of the latter directive.

39 Secondly, the referring court confines itself in its question to stating that the activity at issue in the main proceedings is a service which consists in putting taxi passengers directly in touch, via an electronic application, with taxi drivers, but which, nonetheless, does not meet the criteria identified by the Court in paragraph 39 of the judgment of 20 December 2017, Asociación Profesional Elite Taxi (C‑434/15, EU:C:2017:981).

40 However, as set out in paragraphs 26 to 28 and 34 of this judgment, the court gives more detail as to the organisation of the activity at issue in the order for reference. What is in fact at issue in the main proceedings is an intermediation service, provided by way of a smartphone application, putting persons wishing to take taxis in touch with authorised taxi drivers. It also states that the drivers must pay a monthly subscription fee for the use of the application, but that the service provider does not forward bookings to them directly or determine the fare for the journey, and does not act as an intermediary for the payment. That information must thus be fully taken into account in answering the first question.

41 Hence, the first question must be understood as asking, in essence, whether Article 2(a) of Directive 2000/31, which refers to Article 1(1)(b) of Directive 2015/1535, must be interpreted as meaning that an intermediation service which consists in putting persons wishing to make urban journeys in touch, by means of a smartphone application and in exchange for remuneration, with authorised taxi drivers, for the purposes of which the service provider has entered into contracts for the provision of services with those drivers, in consideration of the payment of a monthly subscription fee, but does not forward the bookings to them, does not determine the fare for the journey or collect it from the passengers, who pay it directly to the taxi driver, and exercises no control over the quality of the vehicles and their drivers, or over the conduct of the drivers, constitutes an ‘information society service’ within the meaning of those provisions.

42 Under Article 1(1)(b) of Directive 2015/1535, an ‘information society service’ is ‘any service normally provided for remuneration, at a distance, by electronic means and at the individual request of a recipient of services’.

43 It should be stated – and this is not disputed by any of the parties or any of the other interested parties involved in the present proceedings – that the intermediation activity at issue in the main proceedings comes within the concept of ‘service’ within the meaning of Articles 56 and 57 TFEU.

44 Furthermore, it is clear, first, that such an intermediation service satisfies the first condition laid down in Article 1(1)(b) of Directive 2015/1535, namely that it is provided for remuneration (see, by analogy, judgment of 19 December 2019, Airbnb Ireland, C‑390/18, EU:C:2019:1112, paragraph 46).

45 In that regard, it is of no consequence that such a service is provided free of charge to the person wishing to make or making an urban journey, if it gives rise to the conclusion of a contract for the provision of services between the service provider and the individual authorised taxi driver, under which the driver pays a monthly subscription fee. It is settled case-law that the remuneration of a service supplied by a service provider within the course of its economic activity does not require the service to be paid for by all of those for whom it is performed (see, to that effect, judgments of 15 September 2016, Mc Fadden, C‑484/14, EU:C:2016:689, paragraph 41, and of 4 May 2017, Vanderborght, C‑339/15, EU:C:2017:335, paragraph 36).

46 Next, in so far as the person wishing to make an urban journey and an authorised taxi driver are put in touch by means of an electronic platform, without the intermediation service provider, on the one hand, or the intending passenger or driver, on the other, being present at the same time, that service must be regarded as being provided electronically and at a distance (see, by analogy, judgment of 19 December 2019, Airbnb Ireland, C‑390/18, EU:C:2019:1112, paragraph 47), for the purposes of the second and third conditions laid down in Article 1(1)(b) of Directive 2015/1535.

47 Finally, a service such as that at issue in the main proceedings is supplied at the individual request of recipients of the service, for the purposes of the fourth condition laid down in that provision, since it involves, simultaneously, a request made by means of the Star Taxi software application, by the person wishing to make an urban journey, and a connection to that application by the authorised taxi driver, indicating that he or she is available.

48 Such a service therefore meets the four cumulative conditions laid down in Article 1(1)(b) of Directive 2015/1535 and accordingly, in principle, constitutes an ‘information society service’ within the meaning of Directive 2000/31.

49 However, as is apparent from the Court’s case-law, although an intermediation service which satisfies all of those conditions, in principle, constitutes a service distinct from the subsequent service to which it relates, in the present case a transport service, and must therefore be classified as an ‘information society service’, that cannot be the case if it appears that that intermediation service forms an integral part of an overall service whose main component is a service coming under another legal classification (judgment of 19 December 2019, Airbnb Ireland, C‑390/18, EU:C:2019:1112, paragraph 50 and the case-law cited).

50 In that regard, the Court has held that, where the provider of an intermediation service offers urban transport services which it renders accessible, in particular, through software tools, and whose general operation it organises for the benefit of persons who wish to accept that offer, the intermediation service provided must be regarded as forming an integral part of an overall service whose main component is a transport service and, accordingly, must be classified not as ‘an information society service’ within the meaning of Article 2(a) of Directive 2000/31, which refers to Article 1(1)(b) of Directive 2015/1535, but as ‘a service in the field of transport’ within the meaning of Article 2(2)(d) of Directive 2006/123, to which Directive 2000/31, Directive 2006/123 and Article 56 TFEU are inapplicable (judgment of 20 December 2017, Asociación Profesional Elite Taxi, C‑434/15, EU:C:2017:981, paragraphs 38 to 44).

51 However, in view of its characteristics, an intermediation service such as that at issue in the main proceedings cannot be classified as ‘a service in the field of transport’, contrary to the submission of the municipality of Bucharest.

52 First, it is apparent from the order for reference that, unlike the intermediation service at issue in the case which gave rise to the judgment of 20 December 2017, Asociación Profesional Elite Taxi (C‑434/15, EU:C:2017:981), which offered and rendered accessible urban transport services operated by non-professional drivers previously absent from the market, the service at issue in the main proceedings is confined, as the Advocate General observed in point 49 of his Opinion, to putting persons wishing to make urban journeys in touch solely with authorised taxi drivers already engaged in that activity and for whom the intermediation service is merely one of a number of methods of acquiring customers, and not one, moreover, which they are in any way obliged to use.

53 Secondly, such an intermediation service cannot be regarded as organising the general operation of the urban transport service subsequently provided, since the service provider does not select the taxi drivers, or determine or receive the fare for the journey, or exercise control over the quality of the vehicles and their drivers or the drivers’ conduct.

54 It follows that an intermediation service such as that provided by Star Taxi App cannot be regarded as an integral part of an overall service whose main component is a transport service and is, accordingly, to be classified as an ‘information society service’ within the meaning of Article 2(a) of Directive 2000/31.

55 In the light of the foregoing, the answer to the first question is that Article 2(a) of Directive 2000/31, which refers to Article 1(1)(b) of Directive 2015/1535, must be interpreted as meaning that an intermediation service which consists in putting persons wishing to make urban journeys in touch, by means of a smartphone application and in exchange for remuneration, with authorised taxi drivers, for the purposes of which the service provider has entered into contracts for the provision of services with those drivers, in consideration of the payment of a monthly subscription fee, but does not forward the bookings to them, does not determine the fare for the journey or collect it from the passengers, who pay it directly to the taxi driver, and exercises no control over the quality of the vehicles or their drivers, or over the conduct of the drivers, constitutes an ‘information society service’ within the meaning of those provisions.

The fourth question

56 By its fourth question, the referring court asks whether Article 5(1) of Directive 2015/1535 precludes the adoption, without first notifying the Commission, of regulations such as those at issue in the main proceedings, in the present case, those set out in Article 3, Article 21(1) and (31), Article 41(21) and Article 59, point 61 of Annex I to Decision No 178/2008.

57 It should be noted that Article 5(1) of Directive 2015/1535 provides that, in principle, the Member States must immediately communicate to the Commission any draft ‘technical regulation’, within the meaning of Article 1(1)(f) of that directive and that, in accordance with settled case-law, failure by a Member State to comply with its obligation to communicate such a draft regulation in advance renders the ‘technical regulation’ unenforceable against individuals (see, to that effect, judgment of 30 April 1996, CIA Security International, C‑194/94, EU:C:1996:172, paragraphs 49 and 50), be it in criminal proceedings (see, inter alia, judgment of 4 February 2016, Ince, C‑336/14, EU:C:2016:72, paragraph 84), or in proceedings between individuals (see, inter alia, judgment of 27 October 2016, James Elliott Construction, C‑613/14, EU:C:2016:821, paragraph 64 and the case-law cited).

58 Hence, the obligation to communicate the draft in advance applies only where it relates to a technical regulation within the meaning of Article 1(1)(f) of that directive.

59 Accordingly, by its fourth question the referring court should be regarded as asking, in essence, whether Article 1(1)(f) of Directive 2015/1535 is to be interpreted as meaning that local authority legislation which makes the supply of an intermediation service, the purpose of which is to put persons wishing to make urban journeys in touch, by means of a smartphone application and in exchange for remuneration, with authorised taxi drivers, and which is classified as an ‘information society service’ within the meaning of Article 1(1)(b) of Directive 2015/1535, subject to obtaining prior authorisation, which is already applicable to other taxi reservation service providers, constitutes a ‘technical regulation’, within the meaning of that provision, and if so, whether Article 5(1) of Directive 2015/1535 must be interpreted as meaning that a failure to communicate the draft of that legislation to the Commission in advance renders the regulations unenforceable.

60 As to the classification of such regulations, it is apparent from the first subparagraph of Article 1(1)(f) of Directive 2015/1535 that a ‘technical regulation’ means ‘technical specifications and other requirements or rules on services, including the relevant administrative provisions, the observance of which is compulsory, de jure or de facto, in the case of marketing, provision of a service, establishment of a service operator or use in a Member State or a major part thereof, as well as laws, regulations or administrative provisions of Member States, except those provided for in Article 7, prohibiting the manufacture, importation, marketing or use of a product or prohibiting the provision or use of a service, or establishment as a service provider’.

61 It follows that, in order for national legislation affecting an information society service to be classified as a ‘technical regulation’, it must not only be classified as a ‘rule on services’ as defined in Article 1(1)(e) of Directive 2015/1535, but must also be compulsory, de jure or de facto, in the case, inter alia, of the provision of the service in question or its use in a Member State or a major part of that State.

62 The first subparagraph of Article 1(1)(e) of that directive defines a ‘rule on services’ as ‘a requirement of a general nature relating to the taking-up and pursuit of activities [relating to information society services], in particular provisions concerning the service provider, the services and the recipient of services, excluding any rules which are not specifically aimed at [information society services]’.

63 The second subparagraph of that provision states that for the purposes of that definition, ‘a rule shall be considered to be specifically aimed at Information Society services where, having regard to its statement of reasons and its operative part, the specific aim and object of all or some of its individual provisions is to regulate such services in an explicit and targeted manner’. It also adds that ‘a rule shall not be considered to be specifically aimed at Information Society services if it affects such services only in an implicit or incidental manner’.

64 In the present case, it is apparent from the order for reference that the Romanian legislation at issue in the main proceedings, whether Law No 38/2003 or Decision No 178/2008, does not make any reference to information society services. Furthermore, Article 3, Article 21(1) and (31) and Article 41(21) of Annex I to Decision No 178/2008 relate indiscriminately to all types of dispatching services, whether supplied by telephone or any other means, such as a software application.

65 Furthermore, as the Advocate General pointed out in point 108 of his Opinion, Law No 38/2003 requires providers of dispatching services operating by means of a smartphone application, just like all other providers of dispatching services, to possess equipment, in this case two-way radios, which, given the technology used to provide the service, serves no useful purpose.

66 Accordingly, since it is not specifically aimed at information society services, regulations such as those at issue in the main proceedings affect such services only in an implicit or incidental manner. Such a rule cannot, therefore, be regarded as a ‘rule on services’ within the meaning of Article 1(1)(e) of Directive 2015/1535, or, consequently, as a ‘technical regulation’ within the meaning of Article 1(1)(f) of that directive.

67 It follows that the obligation to communicate drafts of ‘technical regulations’ to the Commission in advance, laid down in Article 5(1) of Directive 2015/1535, does not apply to such regulations, and accordingly that the failure to communicate a draft of that nature cannot, by virtue of that provision, have any consequences as regards the enforceability of the intended regulations in a case such as that at issue in the main proceedings.

68 In the light of the foregoing, the answer to the fourth question is that Article 1(1)(f) of Directive 2015/1535 must be interpreted as meaning that local authority legislation which makes the supply of an intermediation service, the purpose of which is to put persons wishing to make urban journeys in touch, by means of a smartphone application and in exchange for remuneration, with authorised taxi drivers, and which is classified as an ‘information society service’ within the meaning of Article 1(1)(b) of Directive 2015/1535, subject to obtaining prior authorisation, which is already applicable to other taxi reservation service providers, does not constitute a ‘technical regulation’ within the meaning of the former provision.

The second and third questions

69 By its second and third questions, the referring court asks, in essence, whether Article 3(2) and (4) and Article 4 of Directive 2000/31, Articles 9, 10 and 16 of Directive 2006/123 and Article 56 TFEU must be interpreted as precluding legislation of a Member State which makes the supply of an intermediation service, the purpose of which is to put persons wishing to make urban journeys in touch, by means of a smartphone application and in exchange for remuneration, with authorised taxi drivers, and which is classified as an ‘information society service’ within the meaning of Article 1(1)(b) of Directive 2015/1535, which is referred to in Article 2(a) of Directive 2000/31, subject to obtaining prior authorisation, which is already applicable to other taxi reservation service providers, such authorisation being conditional, inter alia, on bookings being communicated to drivers by two-way radio.

70 As a preliminary point, it should be observed that the dispute in the main proceedings is between Star Taxi App, a company incorporated under Romanian law and established in Romania, and two Romanian public authorities, namely the municipality of Bucharest and the General Council of the Municipality of Bucharest, and accordingly that the dispute is confined in all respects within Romania.

71 It is established case-law that the provisions of the FEU Treaty on the freedom to provide services do not apply to a situation which is confined in all respects within a single Member State (judgment of 15 November 2016, Ullens de Schooten, C‑268/15. EU:C:2016:874, paragraph 47 and the case-law cited).

72 It is also apparent from the wording of Article 3(2) of Directive 2000/31 that that provision only applies to information society services from another Member State, with Article 3(4) providing, subject to the conditions it sets out, for Member States to take measures derogating from that provision.

73 The same applies to Article 16 of Directive 2006/123, which appears in Chapter IV of that directive, concerning free movement of services, and which only applies to services supplied in a Member State other than that in which the service provider is established, in contrast to the provisions of Chapter III of that directive, concerning freedom of establishment for providers, namely Articles 9 to 15 of the directive, which also apply to a situation in which all the relevant elements are confined to a single Member State (judgment of 22 September 2020, Cali Apartments and HX, C‑724/18 and C‑727/18, EU:C:2020:743, paragraph 56 and the case-law cited).

74 Consequently, Article 56 TFEU, Article 3(2) and (4) of Directive 2000/31 and Article 16 of Directive 2006/123 are not applicable to a dispute such as that at issue in the main proceedings.

75 As regards the other provisions referred to by the referring court, namely Article 4 of Directive 2000/31, neither the wording nor the context of which indicate that it would apply only to providers of information services established in another Member State (see, by analogy, judgment of 30 January 2018, X and Visser, C‑360/15 and C‑31/16, EU:C:2018:44, paragraphs 99 and 100), and Articles 9 and 10 of Directive 2006/123, which, as has been observed in paragraph 73 above, also apply to purely internal situations, it must be stated that, in different ways, they lay down a principle of prohibiting authorisation schemes. In those circumstances, it has to be determined which of those provisions may be applicable to regulations such as those at issue in the main proceedings.

76 As is apparent from paragraphs 43 and 48 above, the intermediation service at issue in the main proceedings is not only a ‘service’ within the meaning of Article 57 TFEU, and therefore of Article 4(1) of Directive 2006/123, but is also an ‘information society service’ within the meaning of Article 2(a) of Directive 2000/31, which refers to Article 1(1)(b) of Directive 2015/1535.

77 Regulations of a Member State which govern such a service may therefore fall within the scope of Directive 2000/31, as well as that of Directive 2006/123, in so far as it follows from paragraphs 49 and 54 above that that service is not a ‘service in the field of transport’, expressly excluded from the scope of Directive 2006/123 by Article 2(2)(d), read in the light of recital 21 thereof.

78 However, under Article 3(1) of Directive 2006/123, that directive does not apply if its provisions conflict with a provision of another EU act governing specific aspects of access to or exercise of a service activity in specific sectors or for specific professions (judgment of 19 December 2019, Airbnb Ireland, C‑390/18, EU:C:2019:1112, paragraph 41).

79 It is therefore important to determine whether regulations which make the supply of an intermediation service, the purpose of which is to put persons wishing to make urban journeys in touch, by means of a smartphone application and in exchange for remuneration, with authorised taxi drivers, and which is classified as an ‘information society service’ within the meaning of Article 1(1)(b) of Directive 2015/1535, which is referred to in Article 2(a) of Directive 2000/31, subject to obtaining prior authorisation, which is already applicable to other taxi reservation service providers, such authorisation being conditional, inter alia, on bookings being communicated to drivers over a two-way radio, fall within the scope of Article 4 of Directive 2000/31 and, if so, whether that latter provision conflicts with Articles 9 and 10 of Directive 2006/123.

80 As regards the applicability of Article 4 of Directive 2000/31, it is apparent from reading paragraphs 1 and 2 of that article together that while the Member States may not make the taking up and pursuit of the activity of an information society service provider subject to prior authorisation or any other requirement having equivalent effect, the prohibition contained in that provision nevertheless concerns only regulations of Member States which are specifically and exclusively targeted at ‘information society services’.

81 It is apparent from the order for reference that, while it is undoubtedly the case that Decision No 626/2017 relates, principally if not exclusively, to intermediation services, the purpose of which is to put persons wishing to make urban journeys in touch, by means of a smartphone application and in exchange for remuneration, with authorised taxi drivers, it does no more, in broadening the scope of the term ‘dispatching’ as defined in Article 3 of Annex 1 to Decision No 178/2008 so as to encompass that type of service, than to extend to that information society service a pre-existing requirement for prior authorisation applicable to the activities of taxi reservation centres, activities which do not fall within the classification of ‘information society services’.

82 Accordingly, as the Advocate General stated in point 69 of his Opinion, such regulations, which, the referring court observes, have the effect of requiring Star Taxi App to obtain prior authorisation for the pursuit of its activity from the competent authority, does not amount to the creation of a new prior authorisation scheme specifically and exclusively targeted at an information society service.

83 It follows that the prohibition on any prior authorisation or other requirement having equivalent effect, laid down in Article 4(1) of Directive 2000/31, does not apply to regulations such as those at issue in the main proceedings.

84 Accordingly, there is no possibility of conflict between that provision and Articles 9 and 10 of Directive 2006/123, which, therefore, are applicable to such regulations.

85 It must therefore be determined whether those articles are to be interpreted as precluding such regulations.

86 In that regard, it is apparent from Section 1 of Chapter III of Directive 2006/123 that the compliance of a national authorisation scheme with the requirements laid down by that directive presupposes, in particular, that such a scheme, which, by its very nature restricts the freedom to provide the service concerned, satisfies the conditions set out in Article 9(1) of that directive, namely it is non-discriminatory, justified by an overriding reason relating to the public interest, and proportionate, but also that the criteria for granting the authorisations provided for by that scheme are in line with Article 10(2) of that directive, namely they are non-discriminatory, justified by an overriding reason in the public interest, proportionate to that public interest objective, clear and unambiguous, objective, made public in advance, and transparent and accessible (judgment of 22 September 2020, Cali Apartments and HX, C‑724/18 and C‑727/18, EU:C:2020:743, paragraph 57).

87 It follows that the assessment of whether legislation of a Member State establishing such an authorisation scheme is in line with the two articles referred to in the preceding paragraph, which lay down clear, precise and unconditional obligations giving them direct effect, presupposes that separate and consecutive assessments must be made of, first, whether the very principle of establishing that scheme is justified, and, then, the criteria for granting the authorisations provided for by that scheme (judgment of 22 September 2020, Cali Apartments and HX, C‑724/18 and C‑727/18, EU:C:2020:743, paragraph 58).

88 In that regard, it must be observed that the order for reference provides little by way of information that might enable the Court to provide an answer that is of use to the referring court.

89 It will therefore be for that court to assess, having regard to all relevant matters, whether the prior authorisation scheme established by the regulations at issue in the main proceedings does in fact satisfy the two sets of requirements referred to in paragraphs 86 and 87 above (see, by analogy, judgment of 22 September 2020, Cali Apartments and HX, C‑724/18 and C‑727/18, EU:C:2020:743, paragraph 78).

90 In relation, however, to the assessment of whether the criteria governing the exercise of the discretion of the competent authorities are justified, it should be observed, as the Advocate General noted in points 99 and 100 of his Opinion, that making the grant of an authorisation to provide a service subject to meeting technical requirements which are inappropriate for the service in question, and which therefore engender unjustified burdens and costs on providers of the service, cannot be compliant with Article 10(2) of Directive 2006/123.

91 In particular, that may be the case, which it is, however, for the referring court to verify, of an obligation imposed on providers of an intermediation service, the purpose of which is to put persons wishing to make urban journeys in touch, by means of a smartphone application and in exchange for remuneration, with authorised taxi drivers, to communicate bookings to the drivers over a two-way radio.

92 Not only does such an obligation, which requires both the intermediation service provider and the taxi drivers to possess such radio equipment, while also requiring the intermediation service provider to have specific personnel at its disposal to communicate bookings to the drivers, serve no useful purpose, but it also bears no relation to the characteristics of a service which relies entirely on the technical capacities of smartphones that make it possible, without direct human intervention, to determine the location of taxi drivers and their potential customers, and to put them in touch with one another automatically.

93 In the light of the foregoing, the second and third questions should be answered as follows:

– Article 56 TFEU, Article 3(2) and (4) of Directive 2000/31 and Article 16 of Directive 2006/123 must be interpreted as not applying to a dispute in which all the relevant elements are confined to a single Member State.

– Article 4 of Directive 2000/31 must be interpreted as not applying to regulations of a Member State which makes the provision of an intermediation service, the purpose of which is to put persons wishing to make urban journeys in touch, by means of a smartphone application and in exchange for remuneration, with authorised taxi drivers, and which is classified as an ‘information society service’ within the meaning of Article 2(a) of Directive 2000/31, which refers to Article 1(1)(b) of Directive 2015/1535, subject to obtaining prior authorisation, which is already applicable to other taxi reservation service providers.

– Articles 9 and 10 of Directive 2006/123 must be interpreted as precluding regulations of a Member State which make the provision of an intermediation service, the purpose of which is to put persons wishing to make urban journeys in touch, by means of a smartphone application and in exchange for remuneration, with authorised taxi drivers, subject to obtaining prior authorisation to pursue their activity, where the conditions for obtaining the authorisation do not meet the requirements laid down in those articles, in that they impose, inter alia, technical requirements that are inappropriate for the service in question, which is a matter for the referring court to ascertain.

Costs

94 Since these proceedings are, for the parties to the main proceedings, a step in the action pending before the referring court, the decision on costs is a matter for that court. Costs incurred in submitting observations to the Court, other than the costs of those parties, are not recoverable.

On those grounds, the Court (Fourth Chamber) hereby rules:

1. Article 2(a) of Directive 2000/31/EC of the European Parliament and of the Council of 8 June 2000 on certain legal aspects of information society services, in particular electronic commerce, in the Internal Market (‘Directive on electronic commerce’), which refers to Article 1(1)(b) of Directive (EU) 2015/1535 of the European Parliament and of the Council of 9 September 2015 laying down a procedure for the provision of information in the field of technical regulations and of rules on Information Society services, must be interpreted as meaning that an intermediation service which consists in putting persons wishing to make urban journeys in touch, by means of a smartphone application and in exchange for remuneration, with authorised taxi drivers, for the purposes of which the service provider has entered into contracts for the provision of services with those drivers, in consideration of the payment of a monthly subscription fee, but does not forward the bookings to them, does not determine the fare for the journey or collect it from the passengers, who pay it directly to the taxi driver, and exercises no control over the quality of the vehicles or their drivers, or over the conduct of the drivers, constitutes an ‘information society service’ within the meaning of those provisions.
2. Article 1(1)(f) of Directive 2015/1535 must be interpreted as meaning that local authority legislation which makes the supply of an intermediation service, the purpose of which is to put persons wishing to make urban journeys in touch, by means of a smartphone application and in exchange for remuneration, with authorised taxi drivers, and which is classified as an ‘information society service’ within the meaning of Article 1(1)(b) of Directive 2015/1535, subject to obtaining prior authorisation, which is already applicable to other taxi reservation service providers, does not constitute a ‘technical regulation’ within the meaning of the former provision.
3. Article 56 TFEU, Article 3(2) and (4) of Directive 2000/31, and Article 16 of Directive 2006/123/EC of the European Parliament and of the Council of 12 December 2006 on services in the internal market, must be interpreted as not applying to a dispute in which all the relevant elements are confined to a single Member State.

Article 4 of Directive 2000/31 must be interpreted as not applying to regulations of a Member State which makes the provision of an intermediation service, the purpose of which is to put persons wishing to make urban journeys in touch, by means of a smartphone application and in exchange for remuneration, with authorised taxi drivers, and which is classified as an ‘information society service’ within the meaning of Article 2(a) of Directive 2000/31, which refers to Article 1(1)(b) of Directive 2015/1535, subject to obtaining prior authorisation, which is already applicable to other taxi reservation service providers.

Articles 9 and 10 of Directive 2006/123 must be interpreted as precluding regulations of a Member State which make the provision of an intermediation service, the purpose of which is to put persons wishing to make urban journeys in touch, by means of a smartphone application and in exchange for remuneration, with authorised taxi drivers, subject to obtaining prior authorisation to pursue their activity, where the conditions for obtaining the authorisation do not meet the requirements laid down in those articles, in that they impose, inter alia, technical requirements that are inappropriate for the service in question, which is a matter for the referring court to ascertain.