Jogi következtetések a közlekedési szolgáltatásokkal kapcsolatos internetes platformok működésére vonatkozóan a Star Taxi ügy alapján

SZPUNAR FŐTANÁCSNOK VÉLEMÉNYE

https://curia.europa.eu/juris/document/document.jsf;jsessionid=1B1ECA1D19F674B9B5A28F3FFB93686C?text=&docid=230875&pageIndex=0&doclang=en&mode=lst&dir=&occ=first&part=1&cid=27754592

2020. szeptember 10-én szállítják (1)

C-62/19. sz. ügy

Star Taxi App SRL

v

Unitatea Administrativ Teritorială Municipiul Bucureşti prin Primar General,

Consiliul General al Municipiului Bucureşti,

érdekelt felek

IB,

Camera Naţională a Taximetriştilor din România,

D'Artex Star SRL,

Auto Cobălcescu SRL,

Cristaxi Service SRL

(Előzetes döntéshozatal iránti kérelem
a Tribunalul București (Bukaresti Regionális Bíróság, Románia))

(Előzetes döntéshozatal iránti kérelem - (EU) 2015/1535 irányelv - Az 1. cikk (1) bekezdésének b) pontja - Az "információs társadalom szolgáltatásainak" fogalma - A taxiügyfeleket a taxisofőrökkel közvetlenül kapcsolatba hozó szolgáltatás - Az engedélyezett fuvarozók taxijára vonatkozó kötelező taxi foglalási szolgáltatás - Az 1. cikk (1) bekezdésének e) pontja - Szolgáltatásokra vonatkozó szabály - Bejelentési kötelezettség - 2000/31/EK irányelv - 4. cikk - Előzetes engedély - Nem kifejezetten és kizárólag az információs társadalom szolgáltatásaira irányuló engedélyezési rendszerek - 2006/123/EK irányelv - 9. és 10. cikk - Szolgáltatási tevékenységekre vonatkozó engedélyezési rendszerek)

Bevezetés

1. Az uniós jogszabályok különleges szabályokat állapítanak meg a szolgáltatások egy meghatározott kategóriájára, nevezetesen az "információs társadalom" szolgáltatásaira, azaz az elektronikus úton, vagy egyszerűen fogalmazva, elsősorban az interneten keresztül nyújtott távszolgáltatásokra. Az uniós jog értelmében az ilyen szolgáltatások a tagállamok közötti kölcsönös elismerés elvének, valamint a szolgáltatók származási tagállamában való letelepedés tekintetében számos könnyítésnek a kedvezményezettjei.
2. Nem mindig könnyű azonban különbséget tenni az információs társadalom szolgáltatása és a "hagyományos" szolgáltatás között, amikor különböző típusú szolgáltatások szerves részét képezik egy összetett szolgáltatásnak. Ez különösen igaz az elektronikus úton lefoglalt városi közlekedési szolgáltatásokra. A Bíróságnak már volt alkalma arra, hogy bizonyos körülmények között iránymutatást adjon e megkülönböztetésre vonatkozóan. (2) Ez az iránymutatás azonban nem feltétlenül vonatkozik a különböző körülményekre.
3. A második nehézség ott merül fel, ahol a nemzeti szabályok az információs társadalom szolgáltatásaival azonos gazdasági természetű "hagyományos" szolgáltatásokra vonatkoznak. Ezért meg kell határozni, hogy az uniós jog milyen mértékben és adott esetben milyen körülmények között teszi lehetővé e szabályok alkalmazását a szolgáltatások utóbbi kategóriájára. További kérdésként merül fel, ha kétséges, hogy a "hagyományos" szolgáltatások szabályozására elfogadott szabályok valóban alkalmazandók-e az információs társadalom szolgáltatásaira, ez utóbbiak sajátossága vagy újszerűsége miatt. (3)
4. A jelen ügyben mindezek a különböző kérdések felmerülnek, és így lehetőséget adnak a Bíróságnak arra, hogy tisztázza az ezzel kapcsolatos ítélkezési gyakorlatát. Jogi háttér Európai uniós jog
5. A belső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem egyes jogi vonatkozásairól szóló, 2000. június 8-i 2000/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ("elektronikus kereskedelemről szóló irányelv") 2. cikkének a) pontja értelmében: (4)

"Ezen irányelv alkalmazásában a következő fogalmak jelentése a következő:

(a) "információs társadalommal összefüggő szolgáltatások": a 98/48/EK irányelvvel módosított 98/34/EK irányelv 1. cikkének (2) bekezdése szerinti szolgáltatások; [(5)]

6. Az említett irányelv 4. cikke előírja:

'1. A tagállamok biztosítják, hogy az információs társadalommal összefüggő szolgáltatói tevékenység megkezdése és folytatása nem tehető előzetes engedélyhez vagy más, azzal azonos hatású követelményhez kötötté.

2. bekezdés nem érinti az olyan engedélyezési rendszereket, amelyek nem kifejezetten és kizárólag az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokra irányulnak ...".
3. A belső piaci szolgáltatásokról szóló, 2006. december 12-i 2006/123/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (6 ) 2. cikkének (1) bekezdése és 2. cikke (2) bekezdésének d) pontja előírja:

'1. Ezt az irányelvet a valamely tagállamban letelepedett szolgáltatók által nyújtott szolgáltatásokra kell alkalmazni.

2. Ez az irányelv nem vonatkozik a következő tevékenységekre:

...

(d) az [EUMSZ] [VI.] címének hatálya alá tartozó szállítási szolgáltatások, beleértve a kikötői szolgáltatásokat is;

...'

8. Az irányelv 3. cikke (1) bekezdésének első mondata szerint:

"Ha ezen irányelv rendelkezései ütköznek egy másik közösségi jogi aktus olyan rendelkezésével, amely a szolgáltatási tevékenységhez való hozzáférés vagy annak gyakorlása egyes ágazatokban vagy szakmák esetében meghatározott szempontjait szabályozza, akkor a másik közösségi jogi aktus rendelkezése az irányadó, és azt kell alkalmazni az adott ágazatokra vagy szakmákra.".

9. Az irányelv 9. cikkének (1) bekezdése előírja:

'1. A tagállamok a szolgáltatási tevékenységhez való hozzáférést vagy annak gyakorlását csak akkor tehetik engedélyezési rendszerhez kötötté, ha a következő feltételek teljesülnek:

(a) az engedélyezési rendszer nem alkalmaz hátrányos megkülönböztetést a szóban forgó szolgáltatóval szemben;

(b) az engedélyezési rendszer szükségességét a közérdekkel kapcsolatos nyomós ok indokolja;

(c) a kitűzött cél kevésbé korlátozó intézkedéssel nem érhető el, különösen azért, mert az utólagos ellenőrzésre túl későn kerülne sor ahhoz, hogy valóban hatékony legyen.".

10. Végül az irányelv 10. cikkének (1) és (2) bekezdése kimondja:

'1. Az engedélyezési rendszereknek olyan kritériumokon kell alapulniuk, amelyek kizárják, hogy az illetékes hatóságok önkényesen gyakorolják értékelési jogkörüket.

2. bekezdésben említett kritériumok a következők:

(a) megkülönböztetésmentes;

(b) a közérdekkel kapcsolatos nyomós ok indokolja;

(c) arányos e közérdekű céllal;

(d) világos és egyértelmű;

(e) célkitűzés;

(f) előzetesen nyilvánosságra hozták;

(g) átlátható és hozzáférhető.

11. A műszaki szabályok és az információs társadalom szolgáltatásaira vonatkozó szabályok terén történő információszolgáltatási eljárás megállapításáról szóló, 2015. szeptember 9-i (EU) 2015/1535 európai parlamenti és tanácsi irányelv (7 ) 1. cikkének (1) bekezdése előírja:

'1. Ezen irányelv alkalmazásában a következő fogalommeghatározásokat kell alkalmazni:

...

(b) "szolgáltatás": az információs társadalom bármely szolgáltatása, azaz minden olyan szolgáltatás, amelyet általában díjazás ellenében, távolról, elektronikus úton és a szolgáltatás igénybevevőjének egyéni kérésére nyújtanak.

E meghatározás alkalmazásában:

(i) "távolról": a szolgáltatás nyújtása a felek egyidejű jelenléte nélkül történik;

(ii) "elektronikus úton": a szolgáltatást eredetileg az adatok feldolgozására (beleértve a digitális tömörítést is) és tárolására szolgáló elektronikus berendezések segítségével küldik és fogadják a célállomáson, és teljes egészében vezetéken, rádión, optikai vagy más elektromágneses úton továbbítják, továbbítják és fogadják;

(iii) "a szolgáltatás igénybevevőjének egyéni kérésére": a szolgáltatás nyújtása egyéni kérésre történő adattovábbítás útján történik.

Az e meghatározás alá nem tartozó szolgáltatások indikatív listáját az I. melléklet tartalmazza;

...

(e) "szolgáltatásokra vonatkozó szabály": a b) pont szerinti szolgáltatási tevékenységek megkezdésére és gyakorlására vonatkozó általános jellegű követelmény, különösen a szolgáltatóra, a szolgáltatásokra és a szolgáltatás igénybevevőjére vonatkozó rendelkezések, kivéve azokat a szabályokat, amelyek nem kifejezetten az említett pontban meghatározott szolgáltatásokra irányulnak.

E meghatározás alkalmazásában:

(i) egy szabály akkor tekinthető kifejezetten az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokra irányulónak, ha - tekintettel a szabály indokolására és rendelkező részére - valamennyi vagy néhány egyedi rendelkezésének konkrét célja és tárgya az ilyen szolgáltatások kifejezett és célzott szabályozása;

(ii) egy szabály nem tekinthető kifejezetten az információs társadalom szolgáltatásaira irányulónak, ha az ilyen szolgáltatásokat csak hallgatólagosan vagy mellékesen érinti;

(f) "műszaki előírás": a műszaki előírások és a szolgáltatásokra vonatkozó egyéb követelmények vagy szabályok, beleértve a vonatkozó közigazgatási rendelkezéseket, amelyek betartása jogilag vagy ténylegesen kötelező valamely tagállamban vagy annak jelentős részében történő forgalmazás, szolgáltatás nyújtása, szolgáltató letelepedése vagy felhasználás esetén, valamint a tagállamok törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezései - a 7. cikkben meghatározottak kivételével -, amelyek megtiltják valamely termék gyártását, behozatalát, forgalmazását vagy felhasználását, vagy megtiltják valamely szolgáltatás nyújtását vagy felhasználását, illetve szolgáltató letelepedését.

...

Ez magában foglalja a tagállamok által kijelölt hatóságok által előírt és a Bizottság által a 2. cikkben említett bizottság keretében összeállított és adott esetben frissített listán szereplő műszaki előírásokat.

...'

12. Az említett irányelv 5. cikke (1) bekezdésének első albekezdése értelmében:

"A 7. cikkre is figyelemmel a tagállamok haladéktalanul közlik a Bizottsággal a műszaki szabálytervezeteket, kivéve, ha azok csupán egy nemzetközi vagy európai szabvány teljes szövegét ültetik át, amely esetben elegendő a vonatkozó szabványra vonatkozó információ; továbbá a tagállamok közlik a Bizottsággal azokat az indokokat, amelyek miatt egy ilyen műszaki szabály megalkotása szükséges, amennyiben ezek az indokok nem szerepelnek egyértelműen a tervezetben.".

13. Végül az irányelv 10. cikke előírja:

"Az ezen irányelv III. mellékletének A. részében felsorolt jogi aktusokkal módosított 98/34/EK irányelv hatályát veszti, a hatályon kívül helyezett irányelv III. mellékletének B. részében és ezen irányelv III. mellékletének B. részében meghatározott irányelveknek a nemzeti jogba történő átültetésére vonatkozó határidőkkel kapcsolatos tagállami kötelezettségek sérelme nélkül.

A hatályon kívül helyezett irányelvre történő hivatkozásokat erre az irányelvre történő hivatkozásként kell értelmezni, a IV. mellékletben szereplő megfelelési táblázatnak megfelelően.

Román jog

14. A 2003. január 20-i Legea nr. 38/2003 privind transportul în regim de taxi și în regim de închiriere (38/2003. sz. törvény a taxi és bérgépjárművek általi közlekedésről) (8 ) (a továbbiakban: 38/2003. sz. törvény) 1a. cikkének j) pontja és 15. cikke előírja:

"1a. cikk

...

(j) taxidiszpécser ("diszpécser"): a taxival történő szállítással kapcsolatos tevékenység, amely abból áll, hogy az ügyfelek telefonon vagy más módon történő foglalásait fogadják, és azokat kétirányú rádión keresztül továbbítják a taxisofőrnek;

...

15. cikk

1. A taxiközvetítést csak az engedély hatálya alá tartozó területen belül végezheti olyan jogi személy ("foglalási központ"), amely az illetékes hatóság által e törvénnyel összhangban kiadott engedéllyel rendelkezik.
2. A taxiküldési engedély a következő dokumentumok benyújtásával szerezhető be:

(a) a cégjegyzék által kiállított bejegyzési igazolás másolatát;

(b) a taxi vagy bérgépjármű-közlekedési vállalkozó eskü alatt tett nyilatkozata arról, hogy a foglalási központ rendelkezik a szükséges technikai eszközökkel, kétirányú rádióval, biztonságos rádiófrekvenciával, felhatalmazott személyzettel és a szükséges helyiségekkel;

(c) az illetékes hírközlési hatóság által a taxifoglalási központ alkalmazottai számára kiállított rádiótelefon-üzemeltetői tanúsítvány másolatát;

(d) az illetékes hatóság által kiadott rádiófrekvencia-használati engedély másolatát.

...

5. A taxiszolgáltatást nyújtó engedélyezett fuvarozóknak e törvénnyel összhangban, az adott központtal diszkriminációmentes feltételek mellett kötött diszpécserszabályozási megállapodás alapján kell igénybe venniük a foglalási központot.
6. A diszpécserszolgálat kötelező az engedélyezett fuvarozók minden olyan taxija számára, amely olyan területen működik, kivéve azokat a területeket, ahol 100-nál kevesebb taxiengedélyt adtak ki, vagy ahol ez a szolgáltatás nem kötelező.

...

8. Az engedélyezett fuvarozókkal kötött taxidiszpécser-megállapodásoknak olyan feltételeket kell tartalmazniuk, amelyek meghatározzák a felek kötelezettségeit a nyújtott szolgáltatás minőségére és jogszerűségére, valamint a megállapított viteldíjakra vonatkozó szabályok betartására vonatkozóan.
9. A foglalási központ által kiszolgált taxik a diszpécserszabályozási megállapodással összhangban a járműkategóriától függő átalánydíj vagy díjszabás alapján nyújthatnak szállítási szolgáltatásokat.
10. A helyfoglalási központ az általa kiszolgált engedélyezett fuvarozóknak a taxikba való beszerelésre szolgáló kétirányú rádiót biztosít, megkülönböztetéstől mentes feltételek mellett kötött bérleti szerződés alapján".
11. Bukarest (Románia) önkormányzatában a taxiszolgáltatást a Hotărârea Consiliului General al Municipiului București nr. 178/2008 privind aprobarea Regulamentului-cadru, a Caietului de sarcini și a contractului de atribuire în gestiune delegată pentru organizarea și executarea serviciului public de transport local în regim de taxi (A bukaresti önkormányzati tanács 178/2008 sz. határozata a keretrendelet jóváhagyásáról, a helyi taxis közszolgáltatások szervezésének és nyújtásának megbízásos irányítására vonatkozó keretszabályzatot és a szerződéses dokumentumokat, valamint a koncessziós szerződést) (a továbbiakban: 178/2008. sz. határozat). E határozat 1. melléklete 21. cikkének (1) bekezdése eredetileg a következőképpen hangzott:

"Bukarest városában a diszpécserszolgáltatás kötelező az engedélyezett fuvarozók valamennyi taxijára, és azt csak a bukaresti önkormányzat illetékes engedélyező hatósága által engedélyezett foglalási központok nyújthatják, olyan feltételek mellett, amelyek biztosítják, hogy az ügyfelek telefonon vagy más módon a foglalási központokon keresztül kérhessék ezeket a szolgáltatásokat.".

16. A 178/2008. sz. határozatot a Hotărârea Consiliului General al Municipiului București nr. 626/19.12.2017 pentru modificarea și completarea Hotărârii Consiliului General al Municipiului București nr. 178/2008 privind aprobarea Regulamentului-cadru, a Caietului de sarcini și a contractului de atribuire în gestiune delegată pentru organizarea și executarea serviciului public de transport local în regim de taxi (a 2017. december 19-i 626/19.12.2017 számú, a 178/2008 számú határozat módosításáról és kiegészítéséről szóló bukaresti önkormányzati tanácsi határozat) ("626/2017 számú határozat").
17. A 626/2017 határozat I. cikkéből eredő, módosított 178/2008 határozat 1. mellékletének 3. cikke kimondja:

"A 38/2003 törvényben használt és meghatározott kifejezések és fogalmak jelentése itt is megegyezik, és e keretrendelet alkalmazásában a következő fogalommeghatározásokat kell alkalmazni:

...

(Ia) egyéb módon történő diszpécserközvetítés: az illetékes hatóság által engedélyezett foglalási központ által végzett tevékenység, amelynek célja, hogy az ügyfelektől informatikai alkalmazáson keresztül érkező foglalásokat vagy az engedélyezett foglalási központ weboldalán tett foglalásokat fogadjon, és azokat kétirányú rádión keresztül továbbítsa a taxisofőröknek.

(Ib) IT-alkalmazás: mobil vagy helyhez kötött eszközre telepített és működő szoftver, amely kizárólag az engedélyezett foglalási központ tulajdonában van és a nevét viseli.

...'

18. A 626/2017 határozat II. és III. cikkéből eredő, módosított 178/2008 határozat 1. mellékletének 21. cikke a következőképpen szól:

'1. Bukarest városában a diszpécserszolgálat kötelező az engedélyezett fuvarozók valamennyi taxijára, és azt csak a bukaresti önkormányzat illetékes engedélyező hatósága által engedélyezett foglalási központok nyújthatják, olyan feltételek mellett, amelyek biztosítják, hogy az ügyfelek telefonon vagy más módon kérhessék ezeket a szolgáltatásokat, beleértve az internethez kapcsolódó alkalmazásokon keresztül, amelyeken fel kell tüntetni a bukaresti önkormányzat illetékes engedélyező hatósága által kiadott diszpécserszolgálatra vonatkozó engedélyben szereplő foglalási központ nevét.

...

3a. A diszpécserszolgáltatás kötelező a Bukarest város területén taxit üzemeltető engedélyezett fuvarozók valamennyi taxija számára, és csak a Bukarest város illetékes engedélyező hatósága által engedélyezett foglalási központok nyújthatják, olyan feltételek mellett, amelyek biztosítják, hogy az ügyfelek telefonon vagy más módon (informatikai alkalmazások, foglalások a foglalási központ weboldalán) kérhessék ezeket a szolgáltatásokat, és azokat kétirányú rádión keresztül továbbíthassák a taxisofőröknek.".

19. Az említett határozat 1. mellékletének a 626/2017 határozat IV. cikkéből eredő módosított 41. cikkének (2a) bekezdése előírja, hogy a taxisofőröknek a taxis tevékenység végzése során többek között tartózkodniuk kell a telefon vagy más mobileszköz használatától a fuvarozási szolgáltatás nyújtása során.
20. Az említett határozat 1. mellékletének a 626/2017 határozat V. cikkéből eredő, módosított 59. cikkének (6a) bekezdése kimondja:

"A 21. cikk (3a) bekezdésében meghatározott kötelezettségek be nem tartása - amelyek minden hasonló tevékenységre vonatkoznak, függetlenül azok végzésének módjától és körülményeitől -, és amelyek következtében egy nem engedéllyel rendelkező sofőr vagy egy engedéllyel rendelkező taxifuvarozó Bukarest város területén személy vagy személyek csoportjának szállítására kerül kapcsolatba, 4 500 és 5 000 [román lej (RON) (kb. 929 és 1 032 EUR) közötti pénzbírsággal büntetendő.".

Az alapügyben felmerült jogvita, eljárás és előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

21. Az S.C. Star Taxi App SRL (a továbbiakban: Star Taxi App), a román jog szerint bejegyzett, Bukarestben székhellyel rendelkező társaság, egy olyan okostelefonos alkalmazást üzemeltet, amely a taxiszolgáltatások felhasználóit közvetlenül kapcsolatba hozza a taxisofőrökkel.
22. Ez az alkalmazás lehetővé teszi egy keresés futtatását, amely megjeleníti az utazásra rendelkezésre álló taxisofőrök listáját. Az ügyfél ezután szabadon választhat egy adott sofőrt. A Star Taxi App nem továbbítja a foglalásokat a taxisofőröknek, és nem határozza meg a viteldíjat, amelyet az utazás végén közvetlenül a sofőrnek kell kifizetni.
23. A Star Taxi App a szolgáltatásnyújtásra vonatkozó szerződéseket közvetlenül a taxi szolgáltatás nyújtására engedéllyel és engedéllyel rendelkező taxisofőrökkel köti meg, kiválasztási vagy felvételi eljárás lefolytatása nélkül. E szerződések értelmében a sofőrök hozzáférést kapnak egy informatikai alkalmazáshoz, és az alkalmazás használatához szükséges korlátozott mennyiségű adatot tartalmazó SIM-kártyával felszerelt okostelefonnal rendelkeznek, amelyre az alkalmazás telepítve van, cserébe a taxisofőr havi díjat fizet a Star Taxi App-nak. Ezenfelül e társaság nem ellenőrzi sem a járművek és sofőrjeik minőségét, sem a sofőrök magatartását.
24. 2017. december 19-én a bukaresti önkormányzati tanács elfogadta a 626/2017. számú határozatot, amely a "diszpécseri" tevékenységre vonatkozó engedélykérési kötelezettség hatályát kiterjesztette az olyan informatikai alkalmazások üzemeltetőire, mint a Star Taxi App. A Star Taxi App-ot 4 500 RON (kb. 929 EUR) bírsággal sújtották e szabályok megsértése miatt.
25. Mivel a Star Taxi App úgy vélte, hogy tevékenysége olyan információs társadalommal összefüggő szolgáltatásnak minősül, amelyre a 2000/31 irányelv 4. cikkének (1) bekezdésében foglalt előzetes engedélyezés kizárásának elve alkalmazandó, előzetes közigazgatási panaszt nyújtott be a 626/2017. sz. határozat visszavonását kérve. E kérelmet azzal az indokkal utasították el, hogy a vitatott szabályok egyrészt azért váltak szükségessé, mert jelentős mértékű volt az engedély nélküli jogi személyek által jogellenesen végzett foglalásfelvétel, másrészt pedig nem sértették az elektronikus úton történő szolgáltatásnyújtás szabadságát, mivel a taxis személyszállítási tevékenységgel összefüggésben közvetítői szolgáltatás kereteit biztosították.
26. A Star Taxi App ezért a Tribunalul București (Bukaresti Regionális Bíróság, Románia) előtt a 626/2017. sz. határozat megsemmisítése iránt keresetet nyújtott be.
27. Ilyen körülmények között a Tribunalul București (Bukaresti Törvényszék) úgy határozott, hogy felfüggeszti az eljárást, és a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra:

"(1) A [98/48] irányelvvel módosított [98/34] irányelv (1. cikk (2) bekezdés) és a [2000/31] irányelv (2. cikk a) pont) azon rendelkezései, amelyek szerint az információs társadalom szolgáltatása "szolgáltatás ... a szolgáltatást igénybe vevő egyéni kérésére, távolról, elektronikus úton, díjazás ellenében nyújtott szolgáltatás", úgy kell értelmezni, hogy a Star Taxi App SRL által folytatotthoz hasonló tevékenység (nevezetesen a taxi utasok elektronikus alkalmazáson keresztül történő közvetlen kapcsolatfelvételéből álló szolgáltatás), a taxisofőrökkel) kifejezetten információs társadalmi és együttműködő gazdasági szolgáltatásnak kell tekinteni (tekintettel arra, hogy a Star Taxi App SRL nem felel meg az Európai Unió Bírósága által a 2017. december 20-i Asociación Profesional Elite Taxi, C-434/15, EU:C:2017:981, az Uberre hivatkozással)?

(2) Abban az esetben, ha a Star Taxi App SRL által működtetett alkalmazás információs társadalommal összefüggő szolgáltatásnak minősül, a [2000/31] irányelv 4. cikkének, a [2006/123] irányelv 9., 10. és 16. cikkének, valamint az EUMSZ 56. cikkének rendelkezései maguk után vonják-e a szolgáltatásnyújtás szabadsága elvének alkalmazását a Star Taxi App SRL által folytatott tevékenységre? Amennyiben e kérdésre igenlő válasz adandó, ellentétesek-e e rendelkezésekkel a [626/2017 határozat] I., II., III., IV. és V. cikkében foglaltakhoz hasonló szabályok?

(3) Abban az esetben, ha a Star Taxi App SRL által nyújtott szolgáltatásra a [2000/31] irányelv alkalmazandó, a [2000/31] irányelv 3. cikkének (4) bekezdése értelmében a tagállam által az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások nyújtásának szabadságára vonatkozóan bevezetett olyan korlátozások, amelyek e szolgáltatások nyújtását engedély vagy licenc birtoklásához kötik, a [2000/31] irányelv 3. cikkének (2) bekezdésétől eltérő, érvényes intézkedéseknek minősülnek-e?

(4) Ellentétes-e a [2015/1535] irányelv 5. cikkének rendelkezéseivel, hogy a [626/2017 határozat] I., II., III., IV. és V. cikkében foglaltakhoz hasonló rendeleteket az Európai Bizottság előzetes értesítése nélkül fogadjanak el?"?

28. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem 2019. január 29-én érkezett a Bírósághoz. A Star Taxi App, az Unitatea Administrativ Teritorială Municipiul Bucureşti prin Primar General (Bukarest területi közigazgatási egysége; a továbbiakban: Bukarest önkormányzata), a holland kormány és a Bizottság írásbeli észrevételeket nyújtott be. A Star Taxi App és a Bizottság írásban válaszolt a Bíróság által feltett kérdésekre is, amely úgy döntött, hogy a Covid-19 világjárvánnyal kapcsolatos kockázatok miatt tárgyalás nélkül dönt az ügyben. Elemzés
29. A nemzeti bíróság négy kérdést terjesztett elő előzetes döntéshozatalra az uniós jog több rendelkezésének az alapügyben szereplőhöz hasonló összefüggésben történő értelmezésére vonatkozóan. E kérdéseket a felvetésük sorrendjében vizsgálom meg, a második és a harmadik kérdéssel együtt foglalkozom. Meg kell azonban jegyezni, hogy a kérdést előterjesztő bíróság által említett uniós jogi rendelkezések közül nem mindegyik alkalmazható a jelenhez hasonló helyzetben. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéseket ezért át kell fogalmazni. Az első előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés Előzetes megjegyzések
30. Először is, a kérdést előterjesztő bíróság az első előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésben a 98/48 irányelvvel módosított 98/34 irányelv 1. cikkének (2) bekezdését említi. A 98/34 irányelvet azonban a 626/2017 határozat elfogadását megelőzően hatályon kívül helyezték, és helyébe a 2015/1535 irányelv lépett. A 2015/1535 irányelv 10. cikkének második bekezdése értelmében a hatályon kívül helyezett irányelvre való hivatkozásokat a 2015/1535 irányelvre való hivatkozásként kell értelmezni.
31. Ezután, amint arra a Bizottság észrevételeiben helyesen rámutat, az "együttműködő gazdaság" fogalmának nincs jogi jelentése az uniós jogban, mivel az uniós jog csak az információs társadalom szolgáltatásainak ad különleges státuszt.
32. Ezért a kérdést előterjesztő bíróság első kérdésében lényegében azt kérdezi, hogy a 2000/31 irányelv 2. cikkének a) pontját a 2015/1535 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének b) pontjával összefüggésben értelmezve úgy kell-e értelmezni, hogy az olyan szolgáltatás, amely abban áll, hogy a taxisok elektronikus alkalmazáson keresztül közvetlenül kapcsolatba hozzák a taxisokat a taxisofőrökkel, "információs társadalommal összefüggő szolgáltatásnak" minősül. A 2015/1535 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének b) pontja
33. Összefoglalva, a 2000/31 irányelv 2. cikkének a) pontja a 2015/1535 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének b) pontjára hivatkozva határozza meg az "információs társadalommal összefüggő szolgáltatás" fogalmát.
34. Ez utóbbi rendelkezés szerint az információs társadalom szolgáltatása "minden olyan szolgáltatás, amelyet általában díjazás ellenében, távolról, elektronikus úton és a szolgáltatás igénybevevőjének egyéni kérésére nyújtanak". Ezek a fogalmak maguk is meghatározásra kerültek. Egy szolgáltatás elektronikus úton nyújtott szolgáltatásnak minősül különösen akkor, ha azt "eredetileg az adatok feldolgozására és tárolására szolgáló elektronikus berendezések segítségével küldik el és fogadják a célállomáson, és teljes egészében vezetéken, rádión, optikai vagy más elektromágneses úton továbbítják, továbbítják és fogadják".
35. Úgy tűnik, nem kétséges, hogy a Star Taxi App által kínált szolgáltatás megfelel a fent említett meghatározásnak.
36. Először is, ezt a szolgáltatást díjazás ellenében nyújtják, mivel a taxisofőrök díjat fizetnek a szolgáltatás igénybevételéért. Bár az utasok számára ez az igénybevétel ingyenes, őket is a szolgáltatás igénybevevőinek kell tekinteni. Ez nem érinti azt a tényt, hogy a Star Taxi App által nyújtott szolgáltatás fizetős. Elegendő, ha e szolgáltatás a felhasználók valamelyik kategóriája, jelen esetben a taxisofőrök számára fizetős. (9)
37. Másodszor, a szóban forgó szolgáltatást távolról nyújtják: nem szükséges a szolgáltató (Star Taxi App) és a szolgáltatást igénybe vevők (sofőrök és utasok) egyidejű jelenléte. Az említett szolgáltatást igénybe vevők mindkét kategóriájának egyidejű jelenléte természetesen szükséges a későbbi szállítási szolgáltatás nyújtásához. Ez a szolgáltatás azonban a jelen eljárás tárgyát képező csatlakozási szolgáltatástól elkülönül.
38. Harmadszor, a jelen ügyben szóban forgó szolgáltatást szintén a szolgáltatás igénybevevőjének egyéni kérésére nyújtják. Konkrétan itt két címzett egyidejű kérésére van szükség: a sofőr kérésére, amikor csatlakozik a szolgáltatáshoz, és az utas kérésére, aki információt kíván kapni a rendelkezésre álló sofőrökről.
39. Negyedszer, és végül, a szolgáltatás elektronikus úton történik. Alkalmazáson, nevezetesen okostelefon-szoftveren keresztül működik, és így elektronikus eszközöket használ az adatok feldolgozására és tárolására. A szolgáltatás továbbítása mobiltelefonon vagy az internet-hozzáférés más formáin keresztül történik, tehát elektronikus kommunikációs eszközöket használ.
40. A kérdést előterjesztő bíróság által benyújtott információk szerint a Star Taxi App a taxisofőröket is ellátja olyan okostelefonokkal, amelyekre az alkalmazása telepítve van, hogy azok a szóban forgó szolgáltatást igénybe vehessék. A szolgáltatásnak ez a része nem távoli vagy elektronikus úton nyújtott szolgáltatás, és ezért nem felel meg a fent említett fogalommeghatározásnak. Az okostelefonok rendelkezésre bocsátása azonban a szolgáltatás járulékos eleme, amelynek célja a sofőrök és az utasok összekapcsolására irányuló elsődleges szolgáltatás nyújtásának megkönnyítése. Ez tehát nem befolyásolja a Star Taxi App tevékenységének jellegét mint távszolgáltatás.
41. Ennek megfelelően a Star Taxi App által működtetetthez hasonló tevékenység a 2015/1535 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett "információs társadalommal összefüggő szolgáltatás" fogalmába tartozik. (10) Az Asociación Profesional Elite Taxi ügyben hozott ítélet
42. A Bíróság ítélkezési gyakorlatából mindazonáltal világosan kitűnik, hogy bizonyos körülmények között egy szolgáltatás még akkor sem tekinthető az "információs társadalommal összefüggő szolgáltatás" fogalma alá tartozónak, ha - legalábbis egyes alkotóelemei tekintetében - megfelel a 2015/1535 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének b) pontjában szereplő meghatározásban szereplő jellemzőknek. (11)
43. Ez különösen igaz abban az esetben, ha az elektronikus úton nyújtott szolgáltatás elválaszthatatlanul kapcsolódik egy másik szolgáltatás nyújtásához, amely az elsődleges szolgáltatás, és amelyet nem elektronikus úton nyújtanak, mint például egy szállítási szolgáltatás. (12)
44. A Bíróság szerint ezt az eredendő kapcsolatot az jellemzi, hogy az elektronikus úton nyújtott szolgáltatás nyújtója ellenőrzi a másik szolgáltatás lényeges szempontjait, beleértve az említett másik szolgáltatás nyújtói kiválasztását (13). (14)
45. A Star Taxi App által nyújtott szolgáltatás esetében azonban más a helyzet. Először is, a Star Taxi App-nak nem kell taxisofőröket toboroznia, mivel rendelkezik engedéllyel és a városi közlekedési szolgáltatások nyújtásához szükséges eszközökkel. A Star Taxi App nem kínál nekik mást, mint a saját szolgáltatásuk hatékonyságát növelő kiegészítésként a szolgáltatását. A Star Taxi App szerint a taxisok nem alkalmazottak, mint az Uber sofőrjei, hanem ügyfelek, vagyis a szolgáltatás igénybe vevői. Másodszor, a Star Taxi App nem gyakorol ellenőrzést vagy döntő befolyást a taxisofőrök által nyújtott szállítási szolgáltatások feltételei felett, akik a hatályos jogszabályok által előírt korlátozásokra is figyelemmel szabadon határozhatják meg ezeket a feltételeket. (15)
46. Nem osztom tehát a bukaresti önkormányzat azon álláspontját, hogy az alapügyben fennálló helyzet összehasonlítható az Asociación Profesional Elite Taxi ügyben hozott ítélet alapjául szolgáló ügy helyzetével. (16)
47. Igaz, hogy a Star Taxi App szolgáltatása a taxiszállítási szolgáltatások kiegészítője, és gazdaságilag függ ezektől a szolgáltatásoktól, mivel azok nélkül nem lenne értelme.
48. Ez a függőség azonban teljesen eltér attól a függőségtől, amely az UberPop alkalmazás üzemeltetője és az annak keretében működő járművezetők közötti kapcsolatot jellemzi. Ahhoz, hogy közvetítői szolgáltatását ezen alkalmazáson keresztül nyújthassa, az Ubernek ex nihilo létre kellett hoznia a nem hivatásos sofőrök által nyújtott megfelelő - korábban nem létező - szállítási szolgáltatást, és következésképpen meg kellett szerveznie annak általános működését. (17) Így az UberPop alkalmazás nem működhetett volna a sofőrök által nyújtott szolgáltatások nélkül, a sofőrök pedig nem tudták volna gazdaságilag életképes módon nyújtani e szolgáltatásokat ezen alkalmazás nélkül. Emiatt az Uber gazdasági modellje és kereskedelmi stratégiája megköveteli, hogy az árral kezdve meghatározza a szállítási szolgáltatás alapvető feltételeit, így - ha közvetve is, de - e szolgáltatások tényleges nyújtójává válik. (18)
49. Ezzel szemben a Star Taxi App által nyújtott szolgáltatás egy már létező és szervezett taxiszállítási szolgáltatás kiegészítője. A Star Taxi App szerepe egy olyan kiegészítő szolgáltatás külső szolgáltatójának szerepére korlátozódik, amely fontos, de nem elengedhetetlen az elsődleges szolgáltatás, azaz a szállítási szolgáltatás hatékonysága szempontjából. Bár a Star Taxi App által nyújtott szolgáltatás így gazdaságilag függ a szállítási szolgáltatástól, funkcionálisan független lehet, és a szállítási szolgáltatóktól eltérő szolgáltató is nyújthatja. E két szolgáltatás tehát az előző pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében nem kapcsolódik egymáshoz. (19)
50. A bukaresti önkormányzat azt állítja, hogy a Star Taxi App szolgáltatása a taxiszállítási szolgáltatás szerves részének tekintendő, mivel a nemzeti jogszabályok az ilyen szolgáltatást "diszpécserszolgálatnak" minősítik, amely minden taxiszállítási szolgáltató számára kötelező.
51. Elég, ha megjegyezzük, hogy a közlekedési szolgáltatásokra vonatkozó szabályok keretében a tagállamok szabadon előírhatják a fuvarozók számára, hogy más szolgáltatásokat vegyenek igénybe, beleértve az információs társadalom szolgáltatásait is. Ez a követelmény azonban nem zárhatja ki az utóbbi szolgáltatásokat a 2000/31 irányelvben meghatározott szabályok hatálya alól, és nem mentesítheti a tagállamokat az azokból eredő kötelezettségek alól. Az első előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre adott válasz
52. A hivatásos taxisofőrök és az utasok között okostelefonos alkalmazáson keresztül nyújtott közvetítői szolgáltatás, mint amilyet a Star Taxi App nyújt, tehát a 2015/1535 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett információs társadalmi szolgáltatás jellemzőit mutatja, anélkül azonban, hogy a Bíróság fent hivatkozott ítélkezési gyakorlata értelmében természeténél fogva a közlekedési szolgáltatáshoz kapcsolódna. (20)
53. Ezért azt javaslom, hogy az első előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2000/31 irányelv 2. cikkének a) pontját a 2015/1535 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének b) pontjával összefüggésben értelmezve úgy kell értelmezni, hogy az olyan szolgáltatás, amely abban áll, hogy a taxi utasok elektronikus alkalmazáson keresztül közvetlenül kapcsolatba lépnek a taxisofőrökkel, információs társadalmi szolgáltatásnak minősül, amennyiben e szolgáltatás nem kapcsolódik természeténél fogva a taxiszállítási szolgáltatáshoz, így nem képezi a taxiszállítási szolgáltatás szerves részét az Asociación Profesional Elite Taxi ügyben hozott ítélet értelmében. (21) A második és a harmadik előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés
54. Második és harmadik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság azt kéri a Bíróságtól, hogy a 626/2017. sz. határozatot a 2000/31 irányelv 3. és 4. cikke, a 2006/123 irányelv 9., 10. és 16. cikke, valamint az EUMSZ 56. cikk alapján értékelje. E kérdéseket a kérdést előterjesztő bíróság által említett valamennyi jogalkotási aktus vonatkozásában megvizsgálom, kezdve azzal a jogi aktussal, amelynek rendelkezései a legszorosabban érintik az információs társadalom szolgáltatásait, nevezetesen a 2000/31 irányelvvel. A 2000/31 irányelv
55. Második és harmadik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kérdezi, hogy a 2000/31 irányelv 3. és 4. cikkét úgy kell-e értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan tagállami szabályozás, amely a 626/2017 határozattal módosított 178/2008 határozathoz hasonlóan a taxisok és a potenciális utasok között elektronikus úton nyújtott közvetítői szolgáltatásokat ugyanolyan engedélykötelezettség alá vonja, mint a más módon, többek között rádión keresztül nyújtott taxis "diszpécserszolgáltatások" üzemeltetőire előírt engedélykötelezettséget.

- A 2000/31 irányelv 3. cikke

56. Elöljáróban meg kell jegyezni, hogy mivel a Star Taxi App a román jog szerint bejegyzett társaság, amelynek székhelye Bukarestben van, az alapügyben szereplő jogvita egyetlen tagállamra korlátozódik.
57. A 2000/31 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése egyszerűen előírja a tagállamok számára, hogy biztosítsák, hogy a területükön letelepedett szolgáltatók által nyújtott információs társadalmi szolgáltatások megfeleljenek a hatályos nemzeti rendelkezéseknek, amelyek az irányelv 2. cikkének h) pontjában meghatározott összehangolt területhez tartoznak. Ezenfelül az irányelv 3. cikkének (2) bekezdése főszabályként megtiltja a tagállamoknak, hogy korlátozzák az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások más tagállamból történő nyújtásának szabadságát, a 3. cikk (4) bekezdése pedig kivételeket vezet be e tilalom alól.
58. A 2000/31 irányelv 3. cikke tehát az információs társadalom szolgáltatásainak egyfajta kölcsönös elismerési elvét állapítja meg a tagállamok között. Ebből következik, hogy ez a cikk nem alkalmazható az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások nyújtójának helyzetére a származási tagállamban. A 2000/31 irányelv 3. cikke tehát nem alkalmazható az alapügyben felmerült jogvitára.

- A 2000/31 irányelv 4. cikke

59. A 2000/31 irányelv 4. cikke megtiltja a tagállamoknak, hogy az információs társadalommal összefüggő szolgáltatói tevékenység megkezdését és folytatását előzetes engedélyhez vagy bármely más, azzal azonos hatású követelményhez kössék.
60. Ez a rendelkezés a 2000/31 irányelv II. fejezetének "Alapelvek" című 1. szakaszában, a "Letelepedési és tájékoztatási követelmények" című fejezetben található. A II. fejezet egy sor jogot és kötelezettséget állapít meg az információs társadalom szolgáltatói számára, amelyek betartását a tagállamoknak biztosítaniuk kell. E rendelkezések célja a tagállamok e szolgáltatásokra vonatkozó jogszabályainak összehangolása a 2000/31 irányelv 3. cikkéből eredő kölcsönös elismerés elvének hatékonysága érdekében. Az említett irányelv II. fejezetének rendelkezései tehát harmonizálják azokat a szabályokat, amelyeket a tagállamok a területükön letelepedett információs társadalommal összefüggő szolgáltatókra alkalmaznak. (22)
61. Logikus, hogy ugyanez vonatkozik az ilyen szolgáltatásokra vonatkozó engedélyezési rendszer tilalmára is. Ez a tilalom tehát az információs társadalom szolgáltatóinak helyzetére a származási tagállamukban érvényes. A 2000/31 irányelv 4. cikkének (1) bekezdése tehát elvben alkalmazható az alapügyben szereplő jogvitára.
62. Az irányelv 4. cikkének (2) bekezdése szerint azonban a 4. cikk (1) bekezdésében foglalt tilalom nem érinti az olyan engedélyezési rendszereket, amelyek nem kifejezetten és kizárólag az információs társadalom szolgáltatásaira irányulnak. Ezért meg kell vizsgálni, hogy az alapügyben szóban forgó engedélyezési rendszer kifejezetten és kizárólag az információs társadalom szolgáltatásait célozza-e.
63. Elöljáróban le kell szögeznem, hogy a 2000/31 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése szigorúbb, mint a 2015/15 irányelv35 1. cikke (1) bekezdésének e) pontjában szereplő hasonló kikötés a "szolgáltatásokra vonatkozó szabály" meghatározásában. Ez utóbbi rendelkezés kizár minden olyan szabályt, amely nem kifejezetten az információs társadalom szolgáltatásaira irányul. Ezzel szemben a 2000/31 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése szerint a 4. cikkének (1) bekezdésében meghatározott tilalom csak azokra az engedélyezési szabályokra vonatkozik, amelyek kifejezetten és kizárólag az információs társadalom szolgáltatásait célozzák.
64. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelemben foglalt információk szerint a román jog szerint a 38/2003 törvény 15. cikkének (1) bekezdéséből következik, hogy a taxiközvetítői tevékenységhez való hozzáféréshez engedélyt kell kérni. E cikk további része meghatározza az engedély megszerzéséhez szükséges követelményeket, az engedély megadásának feltételeit és a tevékenység folytatására vonatkozó szabályokat.
65. Ezeket a rendelkezéseket ezt követően helyi szinten hajtják végre a különböző engedélyezési hatáskörrel rendelkező hatóságok, jelen esetben Bukarest önkormányzata. E célból a bukaresti önkormányzat elfogadta a 178/2008. sz. határozatot. Ezt a határozatot később a 626/2017. sz. határozat módosította, amely a "bármely más módon történő feladás" fogalmának bevezetésével (23) egyértelművé tette, hogy az engedélykötelezettség a Star Taxi App által nyújtott szolgáltatások, azaz a taxisok és az utasok közötti közvetítésből álló információs társadalmi szolgáltatások esetében is alkalmazandó.
66. A megválaszolandó jogi kérdés tehát az, hogy az olyan nemzeti rendelkezés, amelynek eredményeként az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások nyújtóinak engedélyeztetési kötelezettséget írnak elő - amely kötelezettség egyébként már létezik a hasonló, az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások körébe nem tartozó szolgáltatások nyújtóira vonatkozóan -, a 2000/31 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése értelmében kifejezetten és kizárólag e második szolgáltatási kategóriát nyújtó szolgáltatókra irányuló engedélyezési rendszernek minősül-e. A 2000/31 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése értelmében.
67. Úgy vélem, erre a kérdésre nemleges választ kell adni.
68. A 2000/31 irányelv 4. cikke (2) bekezdésének indoka az, hogy megakadályozza az információs társadalom szolgáltatásai és az e fogalom alá nem tartozó hasonló szolgáltatások közötti egyenlőtlen bánásmódot. Amennyiben az általános engedélyezési rendszert az elektronikus úton nyújtott távszolgáltatásokra is alkalmazni kívánják, valószínűsíthető, hogy e szolgáltatások gazdasági szempontból a "hagyományos" módon nyújtott szolgáltatások helyettesítőinek minősülnek, és ennek következtében közvetlen versenyben állnak a szolgáltatások e második kategóriájával. Engedélyezési kötelezettség hiányában az információs társadalom szolgáltatásai előnyös versenyhelyzetbe kerülnének, ami sérti a tisztességes verseny és az egyenlő bánásmód elvét. (24) Más szóval, bár az uniós jogalkotó célja a 2000/31 irányelv elfogadásával az volt, hogy ösztönözze az információs társadalom szolgáltatásainak fejlődését, nem állt szándékában lehetővé tenni a gazdasági szereplők számára, hogy minden jogi kötelezettség alól kibújjanak pusztán azért, mert "online" működnek. Úgy tűnik számomra, hogy ezek az aggályok implicit módon jelen voltak az Asociación Profesional Elite Taxi ügyben hozott ítélet alapjául szolgáló ügyben. (25)
69. Mivel az információs társadalom szolgáltatásai az elmúlt években tapasztalt különösen gyors technológiai fejlődés eredményeként jöttek létre, gyakran olyan piacokra lépnek be, amelyeket már a "hagyományos" szolgáltatások elfoglaltak. Ezek a hagyományos szolgáltatások engedélyezési rendszerek hatálya alá tartozhatnak. A kérdéses nemzeti rendelkezések tárgyától és szövegétől függően többé-kevésbé nyilvánvaló lehet, hogy a nem távollevők között és elektronikus úton nyújtott szolgáltatásokra vonatkozó egyes szabályok - beleértve az engedélyezési rendszereket is - a hasonló, ilyen módon nyújtott szolgáltatásokra is vonatkoznak, és így az "információs társadalom szolgáltatása" fogalmába tartoznak. Ezért szükség lehet a meglévő szabályok tisztázására, jogalkotási vagy végrehajtási szinten, annak érdekében, hogy megerősítsék azok alkalmazását az információs társadalom szolgáltatásaira. Egy ilyen jogalkotási vagy közigazgatási intézkedés, amely az információs társadalom szolgáltatásait a meglévő szabályok hatálya alá vonja, nem jelenti azonban egy új, kifejezetten és kizárólag az ilyen szolgáltatásokra irányuló engedélyezési rendszer létrehozását. Inkább a meglévő rendszer kiigazítását jelenti az új körülmények figyelembevétele érdekében.
70. Véleményem szerint ezért ellentétes lenne a 2000/31 irányelv 4. cikke (2) bekezdésének hatékonyságával, ha egy ilyen "technikai" intézkedés eredményeként az említett cikk (1) bekezdésében foglalt tilalom kizárná egyes meglévő engedélyezési rendszerek alkalmazását az információs társadalom szolgáltatásaira, míg más rendszerek a 4. cikk (2) bekezdésének köszönhetően proprio vigore alkalmazhatóak lennének rájuk.
71. Ugyanez az érvelés alkalmazandó, ha egy már létező engedélyezési rendszer kiterjesztése az információs társadalom szolgáltatásaira kiigazításokat igényel az említett szolgáltatások sajátosságai miatt azokhoz a szolgáltatásokhoz képest, amelyekre a rendszert eredetileg tervezték. Ezek a kiigazítások többek között az engedély megszerzésének feltételeit érinthetik. Amint alább bemutatom, éppen az ilyen kiigazítások hiánya az, ami megkérdőjelezheti az engedélyezési rendszer információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokra való alkalmazásának jogszerűségét.
72. Végezetül nem gondolom, hogy a Bíróság Falbert és társai ügyben (26 ) alkalmazott megközelítése analógia útján alkalmazható lenne a jelen ügyre, ahogyan azt a Bizottság állítja. Ebben az ítéletben (27) a Bíróság úgy ítélte meg, hogy az olyan nemzeti szabály, amelynek célja és tárgya egy meglévő szabály kiterjesztése az információs társadalom szolgáltatásaira, a 98/34 irányelv 1. cikkének (5) bekezdése értelmében vett "szolgáltatásokra vonatkozó szabálynak" minősül. (28) Amint azonban e vélemény 63. pontjában már kifejtettem, a 2015/1535 irányelv értelmében a szolgáltatásokra vonatkozó szabályok olyan szabályok, amelyek kifejezetten az információs társadalom szolgáltatásaira vonatkoznak, míg a 2000/31 irányelv 4. cikkének (1) bekezdése csak azokat az engedélyezési rendszereket tiltja, amelyek kifejezetten és kizárólag e szolgáltatásokra vonatkoznak. A Bíróság továbbá következetesen úgy ítélte meg, hogy az olyan nemzeti rendelkezések, amelyek pusztán a vállalkozások által nyújtott szolgáltatások létrehozásának vagy nyújtásának feltételeit határozzák meg, mint például azok a rendelkezések, amelyek valamely üzleti tevékenység gyakorlását előzetes engedélyhez kötik, nem minősülnek a 2015/1535 irányelv értelmében vett műszaki szabályoknak, mivel ez az elv a szolgáltatásokra vonatkozó szabályokra is vonatkozik. (29) Ezért következetlen lenne értelmezési analógiát vonni a 2015/1535 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének e) pontja és a 2000/31 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése között, amely éppen az engedélyezési rendszerekre vonatkozik.
73. Ezen okok miatt úgy vélem, hogy a 2000/31 irányelv 4. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az olyan nemzeti rendelkezés, amely az engedélyezési kötelezettséget kiterjeszti az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások nyújtói számára - amely kötelezettség már korábban is vonatkozott a hasonló, nem információs társadalommal összefüggő szolgáltatások nyújtói számára -, nem minősül kifejezetten és kizárólag az említett második szolgáltatási kategóriát nyújtó szolgáltatókat célzó engedélyezési rendszernek. Az említett irányelv 4. cikkének (1) bekezdésében foglalt tilalom tehát nem zárja ki az ilyen rendszer alkalmazását az információs társadalom szolgáltatásaira.
74. Ez a megállapítás azonban azzal a feltétellel érvényesül, hogy a meglévő engedélyezési rendszer hatálya alá tartozó, nem elektronikus úton nyújtott szolgáltatások és az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, amelyekre a rendszert kiterjesztik, gazdasági szempontból ténylegesen egyenértékűek. Ezt az egyenértékűséget a szolgáltatás igénybe vevője szempontjából kell értékelni, más szóval a szolgáltatásoknak az ő szempontjából felcserélhetőnek kell lenniük.
75. Úgy tűnik, hogy ez a kérdés az alapeljárás felei között vitatott. A bukaresti önkormányzat észrevételeiben azt állítja, hogy a Star Taxi App által folytatott tevékenység a 38/2003 törvény értelmében a taxiközvetítői tevékenységgel egyenértékű, és ezért az e törvény szerinti foglalási központ engedély megszerzésére vonatkozó kötelezettség hatálya alá tartozik. Következésképpen a 626/2017. sz. határozatot, a 178/2008. sz. határozathoz hasonlóan, e törvény alapján fogadták el. A Star Taxi App ezzel szemben vitatja ezt az állítást, és azt állítja, hogy a tevékenysége más jellegű, nem több, mint a taxisofőrök és az ügyfelek közötti kapcsolatfelvétel, és ezért nem tartozik a 38/2003 törvény rendelkezéseinek hatálya alá.
76. Sajnálatos módon úgy tűnik, hogy a kérdést előterjesztő bíróság ezt a kérdést nem döntötte el, mivel az alapügyben a 38/2003. sz. törvényre hivatkozik, mint az alapügyben felmerült jogvita eldöntése szempontjából releváns jogi aktusra, ugyanakkor megállapítja, hogy a "küldés" fogalmának az informatikai alkalmazásokra való kiterjesztése "túlmutat a jogi kereteken". A 2000/31 irányelv Bíróság általi értelmezése önmagában nem oldja meg ezt a dilemmát, mivel az olyan ténymegállapításoktól függ, amelyeket csak a nemzeti bíróságnak van lehetősége megtenni.
77. A 2000/31 irányelv 4. cikkének (1) bekezdésével tehát nem ellentétesek a 626/2017 határozattal módosított 178/2008 határozathoz hasonló nemzeti rendelkezések, feltéve, hogy az e rendelkezések által szabályozott szolgáltatások gazdaságilag egyenértékűnek minősülnek. Ha azonban a nemzeti bíróság megállapítaná, hogy a Star Taxi App által nyújtott szolgáltatásokhoz hasonló szolgáltatások gazdaságilag nem egyenértékűek a taxis diszpécserszolgáltatással, és ezért a 626/2017 határozat de facto önálló engedélyezési rendszernek minősülne, akkor e rendszer a 2000/31 irányelv 4. cikkének (1) bekezdésében foglalt tilalom hatálya alá tartozna. (30)

- Záró megjegyzés

78. A Bizottság észrevételeiben megjegyzi, hogy a 626/2017 határozat (31 ) kombinált rendelkezései, különösen a foglalásoknak a járművezetők számára rádión történő továbbítására vonatkozó kötelezettségre és a járművezetőknek a közlekedési szolgáltatás nyújtása során a mobiltelefonok használatára vonatkozó tilalomra vonatkozó rendelkezések úgy értelmezhetők, hogy de facto tiltják a Star Taxi App által kínáltakhoz hasonló szolgáltatások nyújtását.
79. Ezt a kérdést azonban a kérdést előterjesztő bíróság nem vetette fel kérelmében, amely az engedély beszerzésére vonatkozó követelményre vonatkozik. Ezenfelül a Bíróság e tárgyban feltett konkrét kérdésére adott válaszában a Star Taxi App elismerte, hogy folytathatja tevékenységét, amennyiben megfelel a foglalási központokkal szemben támasztott követelményeknek, és engedélyt szerez.
80. Ezért úgy vélem, hogy a Star Taxi App tevékenységére vonatkozó bármilyen tilalom túl hipotetikus ahhoz, hogy a jelen ügyet ebből a szempontból elemezni lehessen. Ezen túlmenően a Bíróság nem rendelkezik elegendő információval a kérdésről. A 2006/123 irányelv
81. Amint azt már megállapítottam, a 2000/31 irányelv 4. cikkének (1) bekezdésében előírt, az engedélyezési rendszerre vonatkozó tilalmat úgy kell tekinteni, hogy az nem vonatkozik az alapügyben szóban forgó rendszerre, mivel ez a rendszer nem kifejezetten és kizárólag az információs társadalom szolgáltatásaira vonatkozik, hanem az e besorolás alá nem tartozó hasonló szolgáltatásokra is. Ezek az egyéb szolgáltatások azonban potenciálisan a 2006/123 irányelv hatálya alá tartoznak. Ezért meg kell határozni, hogy ez az irányelv alkalmazható-e a jelen ügyben, és ha igen, akkor ellentétes-e vele az alapügyben szereplőhöz hasonló engedélyezési rendszer.

- A 2006/123 irányelv alkalmazhatósága

82. A 2006/123 irányelv 2. cikkének (1) bekezdése értelmében ez az irányelv a valamely tagállamban letelepedett szolgáltatók által nyújtott szolgáltatásokra vonatkozik, ami kétségtelenül magában foglalja az alapügyben szóban forgó szolgáltatásokat.
83. Az említett irányelv 2. cikkének (2) bekezdése azonban bizonyos szolgáltatásokat kizár az irányelv hatálya alól, különösen az EUMSZ VI. címének hatálya alá tartozó közlekedési szolgáltatásokat. (32) A 2006/123 irányelv (21) preambulumbekezdése egyértelművé teszi, hogy az e rendelkezés értelmében vett "közlekedés" magában foglalja a taxikat is. Ez a fogalom magában foglalja-e a taxisok és ügyfeleik közötti közvetítői szolgáltatásokat is?
84. A 2006/123 irányelv 2. cikke (2) bekezdésének d) pontját a Bíróság már korábban értelmezte. Úgy ítélte meg, hogy a járművek műszaki vizsgáztatásával kapcsolatos szolgáltatások tekintetében e rendelkezés nem csak a személyek vagy áruk egyik helyről a másikra történő, járművel, légi járművel vagy vízi járművel történő fizikai mozgatására vonatkozó minden fizikai cselekményre, hanem az ilyen cselekményhez szervesen kapcsolódó minden szolgáltatásra is kiterjed. (33)
85. A Bíróság megállapította, hogy a műszaki vizsgáztatási szolgáltatások a szoros értelemben vett szállítási szolgáltatásokhoz szervesen kapcsolódnak, mivel a közúti közlekedés biztonságának biztosításához való hozzájárulásuk révén elengedhetetlen előfeltételét képezik az utóbbinak. (34)
86. A Bíróság azt is megállapította, hogy az említett műszaki vizsgálószolgálatokat harmonizáló intézkedéseket az EUMSZ közlekedésről szóló rendelkezései alapján fogadták el. (35) A Bizottság által a jelen ügyben kifejtett állásponttal ellentétben ez a megállapítás számomra döntőnek tűnik a 2006/123 irányelv 2. cikke (2) bekezdése d) pontjának értelmezése szempontjából. Ez a rendelkezés ugyanis kifejezetten az EUMSZ közlekedésre vonatkozó címére (jelenleg az EUMSZ VI. címe) utal. Ennek oka, hogy az EUMSZ 58. cikkének (1) bekezdése szerint a közlekedés területén a szolgáltatásnyújtás szabadságát az EUMSZ közlekedésre vonatkozó címe szabályozza. A 2006/123 irányelv tehát nem szabályozhatja a szolgáltatásnyújtás szabadságát ezen a területen. Az EUMSZ VI. címének rendelkezései alapján a járművek műszaki vizsgálatára vonatkozó irányelvek elfogadásával az uniós jogalkotó hallgatólagosan a közlekedés területére sorolta e szolgáltatásokat mind az EUMSZ 58. cikk (1) bekezdése, mind a 2006/123 irányelv 2. cikke (2) bekezdésének d) pontja értelmében. A harmonizációs intézkedések jogalapjának e választása tehát döntő a szóban forgó szolgáltatásoknak a 2006/123 irányelv hatálya alól való kizárása szempontjából. (36)
87. Ami az alapügyben szereplőhöz hasonló közvetítői szolgáltatásokat illeti, úgy tűnik, hogy ezek a Bíróság fent hivatkozott ítélkezési gyakorlata értelmében nem kapcsolódnak természetüknél fogva a taxis szolgáltatásokhoz, mivel nem képezik ugyanúgy elengedhetetlen előfeltételét ez utóbbi szolgáltatások nyújtásának, mint a műszaki vizsgák. Igaz, hogy a román jogszabályok minden taxiszolgáltató számára előírják a diszpécserszolgálat igénybevételét. Egy ilyen nemzeti szinten előírt követelmény azonban nem határozhatja meg a szolgáltatások egy kategóriájának uniós jogi szempontból történő besorolását.
88. Ezen túlmenően ezek a közvetítői szolgáltatások nem képezik az EUMSZ közlekedésre vonatkozó rendelkezései alapján elfogadott külön harmonizációs intézkedés tárgyát.
89. Ezért nem látom indokoltnak, hogy ezeket a szolgáltatásokat a 2006/123 irányelv 2. cikke (2) bekezdésének d) pontja alapján kizárjuk a 2006/123 irányelv hatálya alól.
90. Ezen túlmenően a 2006/123 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése tartalmaz egy olyan szabályt, amely szerint az egyes ágazatokban a szolgáltatásokhoz való hozzáférést és azok gyakorlását szabályozó külön uniós jogi aktusok rendelkezései ütközés esetén elsőbbséget élveznek a 2006/123 irányelv rendelkezéseivel szemben. Bár az említett irányelv 3. cikkének (1) bekezdése második mondatában, amely más irányelveket sorol fel, nem hivatkozik kifejezetten a 2000/31 irányelvre, számomra mégis egyértelműnek tűnik, hogy ez a szabály a 2000/31 irányelvre is vonatkozik. A 2000/31 irányelv, amennyiben az információs társadalom szolgáltatásaihoz való hozzáférést és azok gyakorlását szabályozza, lex specialisnak minősül a 2006/123 irányelvhez képest. (37)
91. Mivel azonban a 2000/31 irányelv 4. cikkének (1) bekezdésében előírt engedélyezési rendszer tilalma nem vonatkozik az alapügyben szereplőhöz hasonló szolgáltatásokra, a két irányelv között nincs ellentét. A 2000/31 irányelv 4. cikkének (2) bekezdéséből következő, e tilalom alkalmazhatóságának kizárása nem jelenti azt, hogy a tagállamok feltétlen felhatalmazást kapnak arra, hogy az e rendelkezés által szabályozott helyzetekben engedélyezési rendszereket alkalmazzanak. Csak a 2000/31 irányelv 4. cikkének (1) bekezdése nem alkalmazható; ezek az engedélyezési rendszerek továbbra is az uniós jog más szabályainak, így a 2006/123 irányelvnek a hatálya alá tartoznak, többek között az információs társadalom szolgáltatásaira vonatkozó részükben is.
92. A 2006/123 irányelv 3. cikkének (1) bekezdésével tehát nem ellentétes ezen irányelv alkalmazása az alapügyben szóban forgó engedélyezési rendszerre, többek között az információs társadalom szolgáltatásait érintő részében.
93. A kérdést előterjesztő bíróság a 2006/123 irányelv 9., 10. és 16. cikkét említi az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésben. Ezen irányelv 16. cikke azonban a szolgáltató letelepedési helyétől eltérő tagállamokban történő szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozik. Amint az e vélemény 56. pontjában szerepel, az alapügyben szereplő jogvita egy román társaság által román területen végzett szolgáltatási tevékenység gyakorlására vonatkozik. A 2006/123 irányelv 16. cikke ezért e jogvitára nem alkalmazható.
94. Ezzel szemben az említett irányelv letelepedés szabadságára vonatkozó rendelkezései, nevezetesen a 9-15. cikkek alkalmazandók. A Bíróság úgy ítélte meg, hogy e cikkek a tisztán belső helyzetekre alkalmazandók. (38)

- A 2006/123 irányelv 9. és 10. cikke

95. A 2006/123 irányelv 9. cikke azon az elven alapul, hogy a szolgáltatási tevékenységek nem tartozhatnak engedélyezési rendszer hatálya alá. Mindazonáltal bizonyos feltételek mellett a tagállamok a szolgáltatási tevékenységhez való hozzáférést ilyen rendszerhez köthetik. (39) Ezek a feltételek a következők: a rendszer nem lehet diszkriminatív, azt a közérdekkel kapcsolatos kényszerítő oknak kell indokolnia, és nem létezhetnek kevésbé korlátozó intézkedések, amelyekkel ugyanaz a cél elérhető.
96. A 38/2003. sz. törvényből eredő, a taxiközvetítői tevékenységekre vonatkozó engedélyezési rendszer indoklásával kapcsolatban nem nyújtottak tájékoztatást. A 626/2017. sz. határozattal kapcsolatban a bukaresti önkormányzat észrevételeiben arra hivatkozik, hogy egyenlő versenyfeltételeket kell biztosítani a "hagyományos" taxifoglalási központok és az elektronikus közvetítői szolgáltatások között. Ez azonban nem magyarázza meg az engedélyezési rendszer mint olyan indokolását.
97. Ezért a nemzeti bíróság feladata annak vizsgálata, hogy vannak-e olyan közérdeken alapuló kényszerítő okok, amelyek indokolják a taxidiszpécserszolgálatok engedélyezési rendszerét. Csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy ez a rendszer egy olyan piacon nyújtott közvetítői szolgáltatásra vonatkozik, amely már engedélyezési rendszer hatálya alá tartozik, nevezetesen a taxiszállítási szolgáltatások nyújtására. (40) Úgy tűnik tehát, hogy például a fogyasztóvédelemhez fűződő közérdek már most is teljesül. A kérdést előterjesztő bíróság feladata tehát annak megállapítása lesz, hogy milyen egyéb nyomós okok alkalmasak e további engedélyezési rendszer igazolására.
98. A következő záró megjegyzéseket is meg kell tenni. A 2006/123 irányelv 10. cikkének (1) és (2) bekezdése előírja, hogy az engedélyt olyan kritériumok alapján kell megadni, amelyeket a közérdekkel kapcsolatos kényszerítő ok indokol, és amelyek arányosak e közérdekű céllal.
99. Az engedély megszerzéséhez a 38/2003 törvény 15. cikkének (2) bekezdése többek között megköveteli, hogy a kérelmező rendelkezzen kétirányú rádióval, biztonságos rádiófrekvenciával, rádiótelefon-kezelői tanúsítvánnyal rendelkező személyzettel és rádiófrekvencia-használati engedéllyel. A Bíróság előtt lévő dokumentumokból nem derül ki egyértelműen, hogy ezek a követelmények vonatkoznak-e a taxisofőrök és az ügyfelek között okostelefonos alkalmazáson keresztül közvetítő szolgáltatásokat nyújtó szolgáltatókra. Ez a lehetőség azonban nem tűnik kizártnak.
100. Ezek a rádiós taxifoglalási központokra vonatkozó követelmények nyilvánvalóan alkalmatlanok az elektronikus úton nyújtott szolgáltatásokra, mivel indokolatlan terheket és költségeket rónak a szolgáltatókra. Következésképpen ezek a követelmények az információs társadalom szolgáltatóira való alkalmazásuk esetén eleve nem igazolhatók a közérdekkel kapcsolatos kényszerítő okokkal, és nem tekinthetők arányosnak semmilyen közérdekű céllal. E követelmények értelmében a szolgáltatóknak nemcsak az általuk használt technológiákkal kell rendelkezniük, hanem egy másik technológiára jellemző készségekkel és berendezésekkel is.
101. Ezen okok miatt úgy vélem, hogy egy engedélyezési rendszer nem alapul a 2006/123 irányelv 10. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontjában előírt, a közérdekkel kapcsolatos kényszerítő ok által indokolt kritériumokon, ha az engedély megadása olyan követelményekhez kötött, amelyek technológiailag nem illeszkednek a kérelmező által tervezett szolgáltatáshoz. Az EUMSZ 56. cikk
102. A kérdést előterjesztő bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésben a szolgáltatásnyújtás szabadságát megállapító EUMSZ 56. cikkre is hivatkozik. Amint azonban e vélemény 56. pontjában megállapítást nyert, az alapügyben szereplő jogvita egy román társaság által román területen végzett szolgáltatási tevékenység gyakorlására vonatkozik. A Bíróság következetesen úgy ítélte meg, hogy az EUMSZ-nek a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó rendelkezései nem alkalmazhatók olyan helyzetre, amely minden tekintetben egyetlen tagállamon belülre korlátozódik. (41) Az EUMSZ 56. cikk ezért nem alkalmazható a jelen ügyben. Válasz a második és harmadik előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre
103. Javaslom, hogy a második és harmadik előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre azt a választ adjuk, hogy a 2000/31 irányelv 4. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az információs társadalom szolgáltatójára az információs társadalomnak nem minősülő, gazdaságilag egyenértékű szolgáltatásokat nyújtó szolgáltatókra alkalmazandó engedélyezési rendszer alkalmazása. A 2006/123 irányelv 9. és 10. cikkével ellentétes az ilyen engedélyezési rendszer alkalmazása, kivéve, ha az megfelel az e cikkekben meghatározott feltételeknek, amelynek vizsgálata a nemzeti bíróság feladata. Az engedélyezési rendszer nem felel meg a 2006/123 irányelv 10. cikkében foglalt kritériumoknak, ha az engedély megadása olyan követelményekhez kötött, amelyek technológiailag nem felelnek meg a kérelmező által tervezett szolgáltatásnak. A 2000/31 irányelv 3. cikke, a 2006/123 irányelv 16. cikke és az EUMSZ 56. cikk nem alkalmazható olyan szolgáltató esetében, aki az információs társadalom szolgáltatásait a székhelye szerinti tagállamban kívánja nyújtani. A negyedik előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés
104. Negyedik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kérdezi, hogy a 626/2017 határozat a 2015/1535 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének f) pontja értelmében vett olyan technikai szabályozásnak minősül-e, amelyet az említett irányelv 5. cikke alapján be kellett volna jelenteni a Bizottságnak.
105. A 2015/1535 irányelv 1. cikke (1) bekezdése f) pontjának harmadik albekezdése értelmében e rendelkezés a tagállamok által kijelölt hatóságok által előírt és a Bizottság által az említett irányelv 2. cikkében említett bizottság keretében összeállított és adott esetben naprakésszé tett listán szereplő műszaki szabályokra vonatkozik. E jegyzéket 2006. május 31-én, (42) azaz Románia Európai Unióhoz való csatlakozása előtt tették közzé, és ezért nem tartalmazza a román hatóságokat. Mindazonáltal a Bizottság észrevételeiben megállapítja, hogy Románia a csatlakozás időpontjában bejelentette, hogy a 2015/1535 irányelv értelmében csak a központi hatóságai jogosultak műszaki szabályok előírására. A bukaresti önkormányzat aktusaira tehát nem vonatkozik az említett irányelv 5. cikke szerinti bejelentési kötelezettség.
106. Ez azonban nem oldja meg teljes mértékben a problémát, mivel, mint már említettem, kétséges, hogy az alapügyben szereplőhöz hasonló szolgáltatások nyújtásához szükséges engedély megszerzésének kötelezettsége kizárólag a 626/2017. sz. határozatból vagy a 38/2003. sz. törvény 15. cikkéből következik-e, amelynek e határozat csupán végrehajtási intézkedése. Indokolt tehát megkérdezni, hogy e jogszabályt be kellett-e jelenteni a Bizottságnak.
107. Véleményem szerint a válasz ennek ellenére "nem" kell, hogy legyen. A 2015/1535 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének e) pontja kizárja a "szolgáltatásokra vonatkozó szabály" fogalmából - amely a műszaki szabályoknak az egyetlen olyan kategóriája, amely itt szóba jöhet - minden olyan szabályt, amely nem kifejezetten az információs társadalom szolgáltatásaira irányul. Az 1. cikk (1) bekezdése e) pontjának második bekezdése úgy rendelkezik, hogy a szabályok kifejezetten az ilyen szolgáltatásokra irányulnak, ha konkrét céljuk és tárgyuk az ilyen szolgáltatások kifejezett és célzott szabályozása. Ezzel szemben azok a szabályok, amelyek csak implicit vagy járulékos módon érintik ezeket a szolgáltatásokat, nem tekintendők kifejezetten ezekre a szolgáltatásokra irányulónak.
108. Meg kell jegyezni, hogy a 38/2003. sz. törvény nem tartalmaz semmilyen utalást az információs társadalom szolgáltatásaira. Éppen ellenkezőleg, olyannyira figyelmen kívül hagyja őket, hogy még azt is előírja, hogy minden taxidiszpécserszolgáltatónak frekvenciákkal és rádióberendezésekkel kell rendelkeznie, függetlenül attól, hogy rádióval vagy informatikai eszközökkel működik. Ezért véleményem szerint nyilvánvaló, hogy ha e törvény alkalmazható az információs társadalom szolgáltatásaira, ahogyan azt a bukaresti önkormányzat állítja, akkor annak célja nem e szolgáltatások kifejezett és célzott szabályozása, és csak implicit módon, vitathatóan tehetetlenségből érinti azokat.
109. Ez ráadásul könnyen magyarázható azzal a ténnyel, hogy a 38/2003. sz. törvény 2003-ból származik, míg az Uber vállalatot, az okostelefon-alapú szállítási szolgáltatások foglalásának úttörőjét csak 2009-ben alapították.
110. A 38/2003. sz. törvény 15. cikke tehát nem kifejezetten az információs társadalom szolgáltatásaira irányul a 2015/1535 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének e) pontja értelmében.
111. Következésképpen a negyedik előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 626/2017 határozat nem minősül a 2015/1535 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének f) pontja értelmében vett technikai szabályozásnak. Következtetés
112. A fentiekre tekintettel javaslom, hogy a Bíróság a következőképpen válaszoljon a Tribunalul București (Bukarest, Románia) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre:

(1) A belső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem egyes jogi vonatkozásairól szóló, 2000. június 8-i 2000/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ("elektronikus kereskedelemről szóló irányelv") 2. cikkének a) pontja, összefüggésben a műszaki szabályok és az információs társadalom szolgáltatásaira vonatkozó szabályok terén történő információszolgáltatási eljárás megállapításáról szóló, 2015. szeptember 9-i (EU) 2015/1535 európai parlamenti és tanácsi irányelv 1. cikke (1) bekezdésének b) pontjával, úgy kell értelmezni, hogy az olyan szolgáltatás, amely abból áll, hogy a taxis utasok elektronikus alkalmazáson keresztül közvetlenül kapcsolatba lépnek a taxisofőrökkel, információs társadalommal összefüggő szolgáltatásnak minősül, amennyiben e szolgáltatás nem kapcsolódik szervesen a taxiszállítási szolgáltatáshoz, így nem képezi a taxiszállítási szolgáltatás szerves részét.

(2) A 2000/31 irányelv 4. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az információs társadalom szolgáltatójára az információs társadalom szolgáltatásainak nem minősülő, gazdaságilag egyenértékű szolgáltatásokat nyújtó szolgáltatókra alkalmazandó engedélyezési rendszer alkalmazása.

A belső piaci szolgáltatásokról szóló, 2006. december 12-i 2006/123/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 9. és 10. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes az ilyen engedélyezési rendszer alkalmazása, hacsak az nem felel meg az e cikkekben meghatározott kritériumoknak, amelynek vizsgálata a nemzeti bíróság feladata. Az engedélyezési rendszer nem felel meg a 2006/123 irányelv 10. cikkében foglalt kritériumoknak, ha az engedély megadása olyan követelményekhez kötött, amelyek technológiailag nem felelnek meg a kérelmező által tervezett szolgáltatásnak.

A 2000/31 irányelv 3. cikke, a 2006/123 irányelv 16. cikke és az EUMSZ 56. cikke nem alkalmazható olyan szolgáltató esetében, aki az információs társadalom szolgáltatásait a székhelye szerinti tagállamban kívánja nyújtani.

(3) A Hotărârea Consiliului General al Municipiului București nr. 626/2017 pentru modificarea și completarea Hotărârii Consiliului General al Municipiului București nr. 178/2008 privind aprobarea Regulamentului-cadru, a Caietului de sarcini și a contractului de atribuire în gestiune delegată pentru organizarea și executarea serviciului public de transport local în regim de taxi (A bukaresti önkormányzati tanács 2017. december 19-i 626/2017. sz. határozata a keretrendelet jóváhagyásáról szóló, 2008. április 21-i 178/2008. sz. határozat módosításáról és kiegészítéséről, szerződéses dokumentumok és koncessziós megállapodás a helyi taxis közszolgáltatások szervezésének és nyújtásának átruházott irányítására vonatkozóan) nem minősül a 2015/1535 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének f) pontja értelmében vett műszaki előírásnak.

1 Eredeti nyelv: Fordítás: francia.

2 2017. december 20-i ítélet, Asociación Profesional Elite Taxi (C-434/15, EU:C:2017:981).

3 Lásd egy hasonló kétség kapcsán az Airbnb Ireland ügyben 2019. december 19-én hozott ítéletet (C-390/18, EU:C:2019:1112, 28-31. pont), valamint az ebben az ügyben megfogalmazott véleményemet (C-390/18, EU:C:2019:336, 93-99. pont).

4 HL 2000. L 178., 1. o. (2 ) HL L 178., 1. o. (3 ) HL 2000.

5 Az 1998. július 20-i 98/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL L 217., 18. o.) módosított, a műszaki szabványok és szabályok terén történő információszolgáltatási eljárás és az információs társadalom szolgáltatásaira vonatkozó szabályok megállapításáról szóló, 1998. június 22-i európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 204., 37. o.).

6 HL 2006. L 376., 36. o. (2 ) HL L 376., 36. o. (3 ) HL 2006.

7 HL 2015. L 241., 1. o. (2 ) HL 2015. L 241., 1. o.

8 Monitorul Oficial al României, I. rész, 45. szám, 2003. január 28.

9 Lásd ebben az értelemben az Airbnb Ireland ügyben 2019. december 19-én hozott ítéletet (C-390/18, EU:C:2019:1112, 46. pont).

10 Lásd ebben az értelemben még a 2017. december 20-i Asociación Profesional Elite Taxi ítéletet (C-434/15, EU:C:2017:981, 35. pont).

11 2017. december 20-i ítélet, Asociación Profesional Elite Taxi (C-434/15, EU:C:2017:981, 38-42. pont).

12 Lásd ebben az értelemben az Asociación Profesional Elite Taxi ügyben 2017. december 20-án hozott ítéletet (C-434/15, EU:C:2017:981, rendelkező rész).

13 Bár a Bíróság nem használta a "toborzás" kifejezést, feltehetően azért, hogy megkerülje az Uber sofőrjeinek munkajogi státuszával kapcsolatos vitát, a "kiválasztás" szót ebben az értelemben kell értelmezni.

14 2017. december 20-i ítélet, Asociación Profesional Elite Taxi (C-434/15, EU:C:2017:981, 39. pont).

15 A bukaresti önkormányzat észrevételeiben előadja, hogy 2018. február 1-jén a Star Taxi App új szolgáltatásokat indított, amelyek lehetővé teszik a bankkártyás fizetést és a minimális viteldíj megállapítását. A Star Taxi App azonban a Bíróság e tárgyban feltett konkrét kérdésére adott válaszában határozottan vitatta ezt az állítást. Ez tehát olyan tényállás, amelyet az alapügyben nem állapítottak meg. Mindenesetre nem tűnik úgy, hogy e kiegészítő szolgáltatások alkalmasak arra, hogy megváltoztassák a Star Taxi App tevékenységének átfogó értékelését (lásd ebben az értelemben az Airbnb Ireland ügyben 2019. december 19-én hozott ítéletet, C-390/18, EU:C:2019:1112, 58-64. pont).

16 2017. december 20-i ítélet (C-434/15, EU:C:2017:981).

17 Amint azt a Bíróság a 2017. december 20-i Asociación Profesional Elite Taxi (C-434/15, EU:C:2017:981) ítéletének 38. pontjában megállapította. Lásd még a szolgáltatásnyújtás megteremtése és az e szolgáltatások feletti ellenőrzés gyakorlása közötti összefüggés tekintetében az Airbnb Ireland (C-390/18, EU:C:2019:336, 64. és 65. pont) ítéletemet.

18 Az Uber működésének részletesebb leírását lásd az Asociación Profesional Elite Taxi (C-434/15, EU:C:2017:364) ügyben kifejtett véleményemben.

19 Lásd ebben az értelemben az Airbnb Ireland ügyben 2019. december 19-én hozott ítéletet (C-390/18, EU:C:2019:1112, 55. pont), valamint az ebben az ügyben alkotott véleményemet (C-390/18, EU:C:2019:336, 57-59. pont).

20 2017. december 20-i ítélet, Asociación Profesional Elite Taxi (C-434/15, EU:C:2017:981).

21 2017. december 20-i ítélet (C-434/15, EU:C:2017:981).

22 Lásd még a 2000/31 irányelv 1. cikkének (2) bekezdését, amely szerint "[az] irányelv az (1) bekezdésben meghatározott cél eléréséhez szükséges mértékben közelíti az információs társadalom szolgáltatásaira vonatkozó egyes nemzeti rendelkezéseket a belső piacra, a szolgáltatók letelepedésére, a kereskedelmi kommunikációra, az elektronikus szerződésekre, a közvetítők felelősségére, a magatartási kódexekre, a peren kívüli vitarendezésre, a bírósági eljárásokra és a tagállamok közötti együttműködésre vonatkozóan".

23 Vagyis a rádión kívül a gyakorlatban informatikai eszközökkel.

24 Emlékeztetek arra, hogy bár az uniós jog szerint a 2000/31 irányelv 4. cikkének (1) bekezdése értelmében az információs társadalom szolgáltatásai esetében minden engedélyezési rendszer tilos, az ilyen rendszerek a 2006/123 irányelv 9. és 10. cikke, illetve az EUMSZ 49. cikke értelmében bizonyos feltételek mellett más szolgáltatáskategóriák esetében engedélyezettek.

25 2017. december 20-i ítélet (C-434/15, EU:C:2017:981).

26 2017. december 20-i ítélet (C-255/16, EU:C:2017:983).

27 Falbert és társai ügyben 2017. december 20-án hozott ítélet (C-255/16, EU:C:2017:983, 35. pont).

28 Most a 2015/1535 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének e) pontja.

29 Falbert és társai ügyben 2017. december 20-án hozott ítélet (C-255/16, EU:C:2017:983, 16-18. pont).

30 Meg kell jegyeznem, hogy ebben a forgatókönyvben a 626/2017 határozat nemzeti jog szerinti jogszerűségének kérdése is felmerülne, mivel a 2000/31 irányelvet a román jogba átültető, 2002. június 7-i Legea nr. 365/2002 privind comerļul electronic (Monitorul Oficial al României, I. rész, 483. szám, 2002. július 5.) 4. cikkének (1) bekezdése megismétli az említett irányelv 4. cikkének (1) bekezdésében foglalt tilalmat.

31 Lásd e vélemény 18. és 19. pontját.

32 A 2006/123 irányelv 2. cikke (2) bekezdésének d) pontja.

33 2015. október 15-i ítélet, Grupo Itevelesa és társai (C-168/14, EU:C:2015:685, 46. pont).

34 2015. október 15-i ítélet, Grupo Itevelesa és társai (C-168/14, EU:C:2015:685, 47. pont).

35 Grupo Itevelesa és társai ügyben 2015. október 15-én hozott ítélet (C-168/14, EU:C:2015:685, 49. pont).

36 Lásd még a Trijber és Harmsen egyesített ügyekben (C-340/14 és C-341/14, EU:C:2015:505, 27. és 28. pont) kifejtett véleményemet.

37 Lásd ebben az értelemben az Airbnb Ireland ügyben 2019. december 19-én hozott ítéletet (C-390/18, EU:C:2019:1112, 40-42. pont).

38 X és Visser ügyben 2018. január 30-án hozott ítélet (C-360/15 és C-31/16, EU:C:2018:44, a rendelkező rész 3. pontja). Lásd még a Trijber és Harmsen egyesített ügyekben (C-340/14 és C-341/14, EU:C:2015:505, 44-57. pont), valamint az X. és Visser egyesített ügyekben (C-360/15 és C-31/16, EU:C:2017:397, 106. és azt követő pont) kifejtett véleményemet.

39 A 2006/123 irányelv 4. cikkének (6) bekezdése az "engedélyezési rendszer" fogalmát a következőképpen határozza meg: "minden olyan eljárás, amelynek keretében a szolgáltató vagy a szolgáltatást igénybe vevő ténylegesen köteles lépéseket tenni annak érdekében, hogy az illetékes hatóságtól hivatalos vagy hallgatólagos határozatot kapjon valamely szolgáltatási tevékenységhez való hozzáférésre vagy annak gyakorlására vonatkozóan". Véleményem szerint nem kétséges, hogy a taxiközvetítői tevékenység a román jog szerint e fogalommeghatározás értelmében engedélyezési rendszer hatálya alá tartozik. E rendszer a 38/2003. sz. törvény 15. cikkén alapul, és a 626/2017. sz. határozattal módosított 178/2008. sz. határozattal Bukarest önkormányzatának szintjén került végrehajtásra.

40 Mivel jelen esetben egy közlekedési szolgáltatásról van szó, ez a rendszer nem tartozik a 2006/123 irányelv hatálya alá.

41 Lásd legutóbb a 2018. december 13-i France Télévisions ítéletet (C-298/17, EU:C:2018:1017, 30. pont és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

42 HL 2006. C 127., 14. o.

A BÍRÓSÁG HATÁROZATA (negyedik tanács)

https://curia.europa.eu/juris/document/document.jsf;jsessionid=1B1ECA1D19F674B9B5A28F3FFB93686C?text=&docid=234921&pageIndex=0&doclang=en&mode=lst&dir=&occ=first&part=1&cid=27754592

2020. december 3. (*)

(Előzetes döntéshozatal iránti kérelem - EUMSZ 56. cikk - Alkalmazhatóság - Tisztán belső helyzet - 2000/31/EK irányelv - 2. cikk a) pont - Az "információs társadalom szolgáltatásainak" fogalma - 3. cikk (2) és (4) bekezdés - 4. cikk - Alkalmazhatóság - 2006/123/EK irányelv - Szolgáltatások - III. fejezet (A szolgáltatók letelepedési szabadsága) és IV. fejezet (Szabad letelepedési szabadság) - Az "információs társadalom szolgáltatásai" fogalma - A "információs társadalom szolgáltatásainak" fogalma - A "információs társadalom szolgáltatásai" fogalma - 3. cikk (2) és (4) bekezdés - 4. cikk - Alkalmazhatóság - 2006/123/EK irányelv - Szolgáltatások - III. szolgáltatások szabad mozgása) - Alkalmazhatóság - 9. és 10. cikk - (EU) 2015/1535 irányelv - 1. cikk (1) bekezdés e) és f) pont - A "szolgáltatásokra vonatkozó szabály" fogalma - A "műszaki előírás" fogalma - 5. cikk (1) bekezdés - Az előzetes tájékoztatás elmulasztása - Végrehajthatóság - A városi utazást végző személyek és az engedéllyel rendelkező taxisok összekapcsolására irányuló tevékenység, okostelefon-alkalmazás segítségével - Minősítés - E tevékenységet előzetes engedélyhez kötő nemzeti szabályozás)

A C-62/19. sz,

Az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem, amelyet a Tribunalul Bucureşti (Bukaresti Regionális Bíróság, Románia) a Bírósághoz 2019. január 29-én érkezett 2018. december 14-i végzésével az alábbi eljárásokban terjesztett elő

Star Taxi App SRL

v

Unitatea Administrativ Teritorială Municipiul Bucureşti prin Primar General,

Consiliul General al Municipiului Bucureşti,

érdekelt felek:

IB,

Camera Naţională a Taximetriştilor din România,

D'Artex Star SRL,

Auto Cobălcescu SRL,

Cristaxi Service SRL,

A BÍRÓSÁG (negyedik tanács),

tagjai: M. Vilaras, a tanács elnöke, N. Piçarra, D. Šváby (előadó), S. Rodin és K. Jürimäe, bírák,

Főtanácsnok: Szpunar,

Regisztrátor: Șereș, adminisztrátor,

tekintettel az írásbeli eljárásra,

miután mérlegelte a következő szervezetek nevében benyújtott észrevételeket:

- Star Taxi App SRL, kezdetben C. Băcanu, majd G.C.A. Ioniţă, avocați,

- Unitatea Administrativ Teritorială Municipiul Bucureşti prin Primar General, meghatalmazott: M. Teodorescu,

- a holland kormány, M. Bulterman és J.M. Hoogveld meghatalmazottja által,

- az Európai Bizottság részéről S.L. Kalėda, L. Malferrari, L. Nicolae és Y.G. Marinova, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2020. szeptember 10-i ülésen történő meghallgatását követően,

a következőket adja

Ítélet

1 Ez az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az EUMSZ 56. cikk, az 1998. július 20-i 98/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL L 217., 37. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 1. kötet, 23. o.) módosított, a műszaki szabványok és szabályok terén történő információszolgáltatási eljárás megállapításáról szóló, 1998. június 22-i 98/34/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 204., 37. o.) 1. cikke (2) bekezdésének értelmezésére vonatkozik. (a továbbiakban: 98/34 irányelv), a belső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem egyes jogi vonatkozásairól szóló, 2000. június 8-i 2000/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (a továbbiakban: elektronikus kereskedelemről szóló irányelv) (HL L 178., 2000.6.28., 18. o.) 2. cikkének a) pontja, 3. cikkének (2) és (4) bekezdése, valamint 4. cikke (2) bekezdése (HL L 178., 2000.6.28., 18. o.). 1), a belső piaci szolgáltatásokról szóló, 2006. december 12-i 2006/123/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 376., 36. o.) 9., 10. és 16. cikke, és végül az információs társadalom szolgáltatásaira vonatkozó műszaki szabályok és szabályok terén történő információszolgáltatási eljárás megállapításáról szóló, 2015. szeptember 9-i (EU) 2015/1535 európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 241., 1. o.) 5. cikke.

2 A kérelmet egyrészről a Star Taxi App SRL, másrészről a Unitatea Administrativ Teritorială Municipiul București prin Primar General (Bukarest, Románia) közötti eljárásban nyújtották be; (a továbbiakban: Bukaresti Önkormányzat), másrészt a Consiliul General al Municipiului București (Bukaresti Önkormányzat Általános Tanácsa, Románia) között a szabályozásra vonatkozóan, amely szerint előzetes engedély szükséges ahhoz az okostelefonos alkalmazáson keresztül végzett tevékenységhez, amely a városi utazásra vágyó személyeket engedéllyel rendelkező taxisofőrökkel hozza kapcsolatba.

Jogi háttér

Európai uniós jog

98/34 irányelv

3 A 2015/1535 irányelv 2015. október 7-i hatállyal hatályon kívül helyezte és felváltotta a 98/34 irányelvet, és az utóbbi irányelv 10. cikkének második albekezdése értelmében az arra való hivatkozásokat a 2015/1535 irányelvre való hivatkozásként kell értelmezni.

4 Különösen a 98/34 irányelv 1. cikke első bekezdésének 2. pontja helyébe a 2015/1535 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének b) pontja lépett azonos tartalommal.

2000/31 irányelv

5 A 2000/31 irányelv 2. cikkének a) pontja az "információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokat" a következőképpen határozza meg: "a 2015/1535 irányelv 1. cikkének[(1) bekezdésének b) pontja] szerinti szolgáltatások".

6 A 2000/31 irányelv 3. cikkének (2) és (4) bekezdése a következőképpen szól:

'2. A tagállamok nem korlátozhatják az összehangolt területre vonatkozó okokból az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások más tagállamból történő nyújtásának szabadságát.

...

4. A tagállamok intézkedéseket hozhatnak a (2) bekezdéstől való eltérésre egy adott információs társadalommal összefüggő szolgáltatás tekintetében, ha a következő feltételek teljesülnek:

(a) az intézkedések a következők:

(i) az alábbi okok valamelyike miatt szükséges:

- a közrend, különösen a bűncselekmények megelőzése, felderítése, kivizsgálása és üldözése, beleértve a kiskorúak védelmét, valamint a faji, nemi, vallási vagy nemzetiségi alapon történő gyűlöletkeltés és az emberi méltóság megsértése elleni küzdelmet,

- a közegészségügy védelme,

- közbiztonság, beleértve a nemzetbiztonság és a honvédelem védelmét,

- a fogyasztók, köztük a befektetők védelme;

(ii) egy adott információs társadalommal összefüggő szolgáltatással szemben hozott olyan intézkedést, amely sérti az i. pontban említett célokat, vagy amely e célok sérelmének súlyos és súlyos kockázatát jelenti;

(iii) arányos e célokkal;

(b) a szóban forgó intézkedések meghozatala előtt és a bírósági eljárások sérelme nélkül, beleértve az előzetes eljárásokat és a büntetőeljárás keretében végzett cselekményeket is, a tagállam:

- bekezdésben említett tagállamot intézkedések megtételére kérte, és az nem tette meg ezeket az intézkedéseket, vagy azok nem voltak megfelelőek,

- értesítette a Bizottságot és az (1) bekezdésben említett tagállamot az ilyen intézkedések meghozatalára irányuló szándékáról.".

7 Az említett irányelv 4. cikke előírja:

'1. A tagállamok biztosítják, hogy az információs társadalommal összefüggő szolgáltatói tevékenység megkezdése és folytatása nem tehető előzetes engedélyhez vagy más, azzal azonos hatású követelményhez kötötté.

2. (2) Az (1) bekezdés nem érinti azokat az engedélyezési rendszereket, amelyek nem kifejezetten és kizárólag az információs társadalom szolgáltatásaira irányulnak, vagy amelyek a távközlési szolgáltatások terén az általános felhatalmazások és egyedi engedélyek közös keretrendszeréről szóló, 1997. április 10-i 97/13/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv [HL L 117., 15. o.] hatálya alá tartoznak.". 2006/123 irányelv

8 A 2006/123 irányelv (21) preambulumbekezdése kimondja:

"A közlekedési szolgáltatásokat, beleértve a városi közlekedést, a taxikat és a mentőautókat, valamint a kikötői szolgáltatásokat, ki kell zárni ezen irányelv hatálya alól.

9 Az említett irányelv 2. cikke (2) bekezdésének d) pontja értelmében az irányelv nem vonatkozik az EK-Szerződés harmadik része V. címének - amely jelenleg az EUMSZ harmadik része VI. címének - hatálya alá tartozó szállítási szolgáltatásokra, ideértve a kikötői szolgáltatásokat is.

10 Az említett irányelv 3. cikkének (1) bekezdése előírja:

"Ha ezen irányelv rendelkezései ellentétesek egy másik közösségi jogi aktus olyan rendelkezésével, amely a szolgáltatási tevékenységhez való hozzáférés vagy annak gyakorlása egyes ágazatokban vagy szakmák esetében meghatározott szempontjait szabályozza, akkor a másik közösségi jogi aktus rendelkezése az irányadó, és azt kell alkalmazni az adott ágazatokra vagy szakmákra. Ezek közé tartoznak:

(a) 96/71/EK irányelv [az Európai Parlament és a Tanács 1996. december 16-i 96/71/EK irányelve a munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről (HL L 18., 1997.12.16., 1. o.)];

(b) [az 1996. december 2-i 118/97/EK tanácsi rendelettel (HL L 28., 1. o.) módosított és naprakésszé tett, a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló, 1971. június 14-i 1408/71/EGK tanácsi rendelet];

(c) A Tanács 1989. október 3-i 89/552/EGK irányelve a tagállamok törvényi, rendeleti vagy közigazgatási intézkedésekben megállapított, televíziós műsorszolgáltató tevékenységre vonatkozó egyes rendelkezéseinek összehangolásáról [HL L 298., 23. o.];

d) [az Európai Parlament és a Tanács 2005/36/EK irányelve (2005. szeptember 7.) a szakmai képesítések elismeréséről (HL L 255., 22. o.)]".

11 A 2006/123 irányelv 4. cikkének (1) bekezdése a "szolgáltatás" fogalmát az EUMSZ 57. cikkben említett, általában díjazás ellenében végzett önálló gazdasági tevékenységként határozza meg.

12 Az irányelv III. fejezete, amelynek címe "A szolgáltatók letelepedésének szabadsága", a 9-15. cikkeket tartalmazza. A 9. cikk előírja:

'1. A tagállamok a szolgáltatási tevékenységhez való hozzáférést vagy annak gyakorlását csak akkor tehetik engedélyezési rendszerhez kötötté, ha a következő feltételek teljesülnek:

(a) az engedélyezési rendszer nem alkalmaz hátrányos megkülönböztetést a szóban forgó szolgáltatóval szemben;

(b) az engedélyezési rendszer szükségességét a közérdekkel kapcsolatos nyomós ok indokolja;

(c) a kitűzött cél kevésbé korlátozó intézkedéssel nem érhető el, különösen azért, mert az utólagos ellenőrzésre túl későn kerülne sor ahhoz, hogy valóban hatékony legyen.

2. A 39. cikk (1) bekezdésében említett jelentésben a tagállamok azonosítják engedélyezési rendszereiket, és megindokolják, hogy azok miért felelnek meg e cikk (1) bekezdésének.
3. Ez a szakasz nem vonatkozik az engedélyezési rendszerek azon vonatkozásaira, amelyeket közvetlenül vagy közvetve más közösségi jogi eszközök szabályoznak.".

13 A 2006/123 irányelv 10. cikkének (1) és (2) bekezdése alapján:

'1. Az engedélyezési rendszereknek olyan kritériumokon kell alapulniuk, amelyek kizárják, hogy az illetékes hatóságok önkényesen gyakorolják értékelési jogkörüket.

2. bekezdésben említett kritériumok a következők:

(a) megkülönböztetésmentes;

(b) a közérdekkel kapcsolatos nyomós ok indokolja;

(c) arányos e közérdekű céllal;

(d) világos és egyértelmű;

(e) célkitűzés;

(f) előzetesen nyilvánosságra hozták;

(g) átlátható és hozzáférhető.

14 Az említett irányelv IV. fejezete, amely a szolgáltatások szabad mozgására vonatkozik, tartalmazza a 16. cikket, amely kimondja:

'1. A tagállamok tiszteletben tartják a szolgáltatók azon jogát, hogy a letelepedésük szerinti tagállamtól eltérő tagállamban nyújtsanak szolgáltatásokat.

Az a tagállam, amelyben a szolgáltatást nyújtják, biztosítja a szolgáltatási tevékenységhez való szabad hozzáférést és annak szabad gyakorlását a területén.

A tagállamok nem tehetik a területükön a szolgáltatási tevékenység megkezdését vagy gyakorlását olyan követelmények teljesítéséhez kötni, amelyek nem tartják tiszteletben az alábbi elveket:

(a) megkülönböztetésmentesség: a követelmény nem lehet sem közvetlenül, sem közvetve megkülönböztető az állampolgárság, illetve jogi személyek esetében a székhely szerinti tagállam tekintetében;

(b) szükségesség: a követelményt a közrend, a közbiztonság, a közegészségügy vagy a környezet védelme kell, hogy indokolja;

(c) arányosság: a követelménynek alkalmasnak kell lennie a kitűzött cél elérésére, és nem lépheti túl a cél eléréséhez szükséges mértéket.

2. A tagállamok nem korlátozhatják a szolgáltatásnyújtás szabadságát egy másik tagállamban letelepedett szolgáltató esetében az alábbi követelmények bármelyikének előírásával:

(a) a szolgáltatót arra kötelezi, hogy a területén telephellyel rendelkezzen;

(b) a szolgáltatót arra kötelezi, hogy az illetékes hatóságaiktól engedélyt szerezzen be, beleértve a területükön működő szakmai szervezetnél vagy szövetségnél történő nyilvántartásba vételt vagy nyilvántartásba vételt, kivéve, ha erről ez az irányelv vagy más közösségi jogi eszköz rendelkezik;

(c) annak megtiltása, hogy a szolgáltató a területén bizonyos formájú vagy típusú infrastruktúrát hozzon létre, beleértve az irodát vagy a kamarákat, amelyekre a szolgáltatónak szüksége van a szóban forgó szolgáltatások nyújtásához;

(d) a szolgáltató és a szolgáltatás igénybevevője közötti olyan egyedi szerződéses megállapodások alkalmazása, amelyek megakadályozzák vagy korlátozzák az önálló vállalkozói szolgáltatásnyújtást;

(e) a szolgáltató azon kötelezettsége, hogy rendelkezzen a szolgáltató illetékes hatóságai által kiállított, a szolgáltatási tevékenység gyakorlására vonatkozó egyedi személyazonosító okmánnyal;

(f) a nyújtott szolgáltatás szerves részét képező berendezések és anyagok használatát érintő követelmények, kivéve a munkahelyi egészségvédelem és biztonság érdekében szükséges követelményeket;

(g) a 19. cikkben említett szolgáltatások nyújtásának szabadságára vonatkozó korlátozások.

2015/1535 irányelv

15 A 2015/1535 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének b), e) és f) pontja előírja:

'1. Ezen irányelv alkalmazásában a következő fogalommeghatározásokat kell alkalmazni:

...

(b) "szolgáltatás": az információs társadalom bármely szolgáltatása, azaz minden olyan szolgáltatás, amelyet általában díjazás ellenében, távolról, elektronikus úton és a szolgáltatás igénybevevőjének egyéni kérésére nyújtanak.

E meghatározás alkalmazásában:

(i) "távolról": a szolgáltatás nyújtása a felek egyidejű jelenléte nélkül történik;

(ii) "elektronikus úton": a szolgáltatást eredetileg az adatok feldolgozására (beleértve a digitális tömörítést is) és tárolására szolgáló elektronikus berendezések segítségével küldik és fogadják a célállomáson, és teljes egészében vezetéken, rádión, optikai vagy más elektromágneses úton továbbítják, továbbítják és fogadják;

(iii) "a szolgáltatás igénybevevőjének egyéni kérésére": a szolgáltatás nyújtása egyéni kérésre történő adattovábbítás útján történik.

...

(e) "szolgáltatásokra vonatkozó szabály": a b) pont szerinti szolgáltatási tevékenységek megkezdésére és gyakorlására vonatkozó általános jellegű követelmény, különösen a szolgáltatóra, a szolgáltatásokra és a szolgáltatás igénybevevőjére vonatkozó rendelkezések, kivéve azokat a szabályokat, amelyek nem kifejezetten az említett pontban meghatározott szolgáltatásokra irányulnak.

E meghatározás alkalmazásában:

(i) egy szabály akkor tekinthető kifejezetten az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokra irányulónak, ha - tekintettel a szabály indokolására és rendelkező részére - valamennyi vagy néhány egyedi rendelkezésének konkrét célja és tárgya az ilyen szolgáltatások kifejezett és célzott szabályozása;

(ii) egy szabály nem tekinthető kifejezetten az információs társadalom szolgáltatásaira irányulónak, ha az ilyen szolgáltatásokat csak hallgatólagosan vagy mellékesen érinti;

(f) "műszaki előírás": a műszaki előírások és a szolgáltatásokra vonatkozó egyéb követelmények vagy szabályok, beleértve a vonatkozó közigazgatási rendelkezéseket, amelyek betartása jogilag vagy ténylegesen kötelező valamely tagállamban vagy annak jelentős részében történő forgalmazás, szolgáltatás nyújtása, szolgáltató letelepedése vagy felhasználás esetén, valamint a tagállamok törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezései - a 7. cikkben meghatározottak kivételével -, amelyek megtiltják valamely termék gyártását, behozatalát, forgalmazását vagy felhasználását, vagy megtiltják valamely szolgáltatás nyújtását vagy felhasználását, illetve szolgáltató letelepedését.

...'

16 Az említett irányelv 5. cikke (1) bekezdésének első albekezdése úgy rendelkezik:

"A 7. cikkre is figyelemmel a tagállamok haladéktalanul közlik a Bizottsággal a műszaki szabálytervezeteket, kivéve, ha azok csupán egy nemzetközi vagy európai szabvány teljes szövegét ültetik át, amely esetben elegendő a vonatkozó szabványra vonatkozó információ; továbbá a tagállamok közlik a Bizottsággal azokat az indokokat, amelyek miatt egy ilyen műszaki szabály megalkotása szükséges, amennyiben ezek az indokok nem szerepelnek egyértelműen a tervezetben.".

17 Az említett irányelv 10. cikkének második bekezdése alapján:

"A hatályon kívül helyezett irányelvre [98/34] történő hivatkozásokat erre az irányelvre történő hivatkozásként kell értelmezni, a IV. mellékletben szereplő megfelelési táblázattal összhangban.

Román jog

38/2003. sz. törvény

18 Az alapügy tényállására vonatkozó 2003. január 20-i Legea nr. 38/2003 privind transportul în regim de taxi și în regim de închiriere (38/2003. sz. törvény a taxi és a bérgépjárművek által végzett fuvarozásról) (Monitorul Oficial al României, I. rész, 2003. január 28-i 45. sz.) 11. cikke úgy rendelkezik, hogy:

'...

(j) taxidiszpécser ("diszpécser"): a taxival történő szállítással kapcsolatos tevékenység, amely abból áll, hogy az ügyfelek telefonon vagy más módon történő foglalásait fogadják, és azokat kétirányú rádión keresztül továbbítják a taxisofőrnek.".

19 E törvény 15. cikke előírja:

"(1) Taxi diszpécserszolgálatot csak az engedély hatálya alá tartozó területen belül végezhet olyan jogi személy ("foglalási központ"), amely az illetékes hatóság által e törvénynek megfelelően kiadott engedéllyel rendelkezik.

(2) A taxiküldési engedély a következő dokumentumok benyújtásával szerezhető meg:

(a) a cégjegyzék által kiállított bejegyzési igazolás másolatát;

(b) a taxi vagy bérgépjármű-közlekedési vállalkozó eskü alatt tett nyilatkozata arról, hogy a foglalási központ rendelkezik a szükséges technikai eszközökkel, kétirányú rádióval, biztonságos rádiófrekvenciával, felhatalmazott személyzettel és a szükséges helyiségekkel;

(c) az illetékes hírközlési hatóság által a taxifoglalási központ alkalmazottai számára kiállított rádiótelefon-üzemeltetői tanúsítvány másolatát;

(d) az illetékes hatóság által kiadott rádiófrekvencia-használati engedély másolatát.

...

(5) A taxi szolgáltatást nyújtó engedélyezett fuvarozók e törvénnyel összhangban, az adott központtal diszkriminációmentes feltételek mellett kötött diszpécserszabályozási megállapodás alapján vesznek igénybe foglalási központot.

(6) A diszpécserszolgálat kötelező az engedélyezett fuvarozók minden olyan taxija számára, amely olyan területen működik, kivéve azokat a területeket, ahol 100-nál kevesebb taxiengedélyt adtak ki, ahol ez a szolgáltatás nem kötelező.

...

(8) Az engedélyezett fuvarozókkal kötött taxidiszpécser-megállapodásoknak olyan feltételeket kell tartalmazniuk, amelyek rögzítik a felek kötelezettségeit a nyújtott szolgáltatás minőségére és jogszerűségére, valamint a megállapított viteldíjakra vonatkozó szabályok betartására vonatkozóan.

(9) A foglalási központ által kiszolgált taxik a diszpécserszabályozási megállapodással összhangban a járműkategóriától függő átalánydíj vagy díjszabás alapján nyújthatnak szállítási szolgáltatást.

(10) A foglalási központ az általa kiszolgált engedélyezett fuvarozóknak a taxikba való beszerelésre szolgáló kétirányú rádiót biztosít a megkülönböztetésmentes feltételek mellett kötött bérleti szerződés alapján.

178/2008 határozat

20 Bukarestben a taxiszolgáltatásokat a Hotărârea Consiliului General al Municipiului București nr. 178/2008 privind aprobarea Regulamentului cadru, a Caietului de sarcini și a contractului de atribuire în gestiune delegată pentru organizarea și executarea serviciului public de transport local în regim de taxi (A Bukaresti Önkormányzat Általános Tanácsának 178/2008 sz. határozata a keretrendelet jóváhagyásáról, szerződéses dokumentumok és koncessziós megállapodás a helyi közforgalmú taxiszolgáltatások szervezésének és nyújtásának megbízott irányítására vonatkozóan), 2008. április 21., módosítva a Bukaresti Önkormányzat Általános Tanácsának 2017. december 19-i 626/2017. sz. határozatával (a továbbiakban: 178/2008. sz. határozat).

21 A 178/2008 határozat 1. melléklete 3. cikkének (1) bekezdése előírja:

"A 38/2003 törvényben használt és meghatározott kifejezések és fogalmak jelentése itt is megegyezik, és e keretrendelet alkalmazásában a következő fogalommeghatározásokat kell alkalmazni:

...

(i1) egyéb módon történő diszpécserközvetítés: az illetékes hatóság által engedélyezett foglalási központ által végzett tevékenység, amelynek célja, hogy az ügyfelektől informatikai alkalmazáson keresztül érkező foglalásokat vagy az engedélyezett foglalási központ weboldalán tett foglalásokat fogadjon, és azokat kétirányú rádión keresztül továbbítsa a taxisofőröknek.

(i2) IT-alkalmazás: mobil vagy helyhez kötött eszközre telepített és működő szoftver, amely kizárólag az engedélyezett foglalási központ tulajdonában van és a nevét viseli.

...'

22 Az említett melléklet 21. cikkének szövege a következő:

"(1) Bukarest városában a diszpécserszolgálat kötelező az engedélyezett fuvarozók valamennyi taxija számára, és azt csak a bukaresti önkormányzat illetékes engedélyező hatósága által engedélyezett foglalási központok nyújthatják, olyan feltételek mellett, amelyek biztosítják, hogy az ügyfelek telefonon vagy más módon - beleértve az internethez kapcsolódó alkalmazásokon keresztül - kérhessék ezeket a szolgáltatásokat, amelyeken fel kell tüntetni a bukaresti önkormányzat illetékes engedélyező hatósága által kiadott diszpécserszolgálati engedélyben szereplő foglalási központ nevét.

...

(31) A diszpécserszolgáltatás kötelező a Bukarest város területén taxit üzemeltető engedélyezett fuvarozók valamennyi taxija számára, és csak a Bukarest város illetékes engedélyező hatósága által engedélyezett foglalási központok nyújthatják, olyan feltételek mellett, amelyek biztosítják, hogy az ügyfelek telefonon vagy más módon (informatikai alkalmazások, foglalások a foglalási központ honlapján) kérhessék ezeket a szolgáltatásokat, és azokat kétirányú rádión keresztül továbbíthassák a taxisofőröknek.".

23 Az említett melléklet 41. cikkének 21. pontja előírja:

"A taxisofőröknek a taxiszolgáltatási tevékenység gyakorlása során többek között tartózkodniuk kell a telefon vagy más mobileszköz használatától a szállítási szolgáltatás nyújtása során".

24 Ugyanezen melléklet 59. cikkének 61. pontja előírja:

"A 21. cikk (31) bekezdésében meghatározott kötelezettségek be nem tartása - amelyek minden hasonló tevékenységre vonatkoznak, függetlenül azok végzésének módjától és körülményeitől -, és amelyek következtében egy nem engedélyezett sofőr vagy egy engedélyezett taxifuvarozó Bukarest város területén személy vagy személyek csoportjának szállítása céljából felveszi a kapcsolatot, 4 500 és 5 000 [román lej (RON) (kb. 925 és 1 025 EUR) közötti pénzbírsággal büntetendő.".

Az alapügy és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

A 25 Star Taxi App egy román jog szerint bejegyzett, Bukarestben székhellyel rendelkező társaság, amely egy azonos nevű okostelefonos alkalmazást üzemeltet, amely közvetlenül összekapcsolja a taxiszolgáltatások felhasználóit a taxisofőrökkel.

26 A kérdést előterjesztő bíróság a következőképpen ismerteti az ingyenesen letölthető alkalmazás működését.

27 A városi utazásra vágyó személy az alkalmazás segítségével keres, és megkapja az elérhető taxisok listáját, amelyen öt-hat autótípus szerepel különböző díjszabással. Az utas a listáról a korábbi utasok által adott megjegyzések és értékelések alapján választhat sofőrt, és lehetősége van arra is, hogy ne folytassa a foglalást. A Star Taxi App azonban nem továbbítja a foglalásokat a taxisofőröknek, és nem határozza meg a viteldíjat sem, amelyet az utazás végén közvetlenül a sofőrnek kell kifizetni.

A 28 Star Taxi App ezt a szolgáltatást úgy nyújtja, hogy közvetlen szolgáltatási szerződéseket köt a taxisofőrökkel, akiknek engedélyük van arra, hogy hivatásszerűen taxival szállítsanak. Nem választja ki ezeket a sofőröket. A szerződések célja, hogy a sofőröknek egy "STAR TAXI - driver" elnevezésű informatikai alkalmazást, egy okostelefont, amelyre az alkalmazást telepítették, valamint egy korlátozott mennyiségű adatot tartalmazó SIM-kártyát biztosítanak havi előfizetési díj ellenében. A Star Taxi App továbbá nem gyakorol semmilyen ellenőrzést a járművek vagy a sofőrök minősége, illetve a sofőrök magatartása felett.

29 2017. december 19-én Bukarest Önkormányzatának Általános Tanácsa a 38/2003. sz. törvény alapján elfogadta a 626/2017. sz. határozatot.

30 E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság emlékeztet arra, hogy e határozat a 178/2008 határozat 1. mellékletének 3. cikkébe beillesztette az i1. és i2. pontot, kiterjesztve a 38/2003 törvényben előírt előzetes engedélyhez kötött "feladói" tevékenység fogalmát az ugyanilyen jellegű, informatikai alkalmazással végzett tevékenységekre. Az említett melléklet 21. cikkének módosítása révén a 626/2017 határozat a diszpécserszolgálatot is kötelezővé tette az engedélyezett fuvarozók valamennyi taxijára vonatkozóan. Ennek megfelelően e szolgáltatásokat csak az illetékes hatóság által engedélyezett taxiállomás-rendező központok nyújthatják, olyan feltételek mellett, amelyek biztosítják, hogy az ügyfelek telefonon vagy más módon - ideértve az internethez kapcsolódó alkalmazásokat is - kérhessék ezeket a szolgáltatásokat. Ezeken fel kell tüntetni az illetékes hatóság által kiadott diszpécseri engedélyben szereplő foglalási központ nevét. Végül ugyanez a határozat a 178/2008 határozat 59. cikkének 61. pontjával egészítette ki, amely előírja, hogy e kötelezettségek elmulasztása ezentúl 4 500 és 5 000 lej (kb. 925 és 1 025 EUR) közötti pénzbírsággal büntetendő.

31 A Star Taxi App-ot e szabályok megsértése miatt 4 500 RON (kb. 925 EUR) bírsággal sújtották.

32 Mivel azonban úgy vélte, hogy tevékenysége információs társadalmi szolgáltatásnak minősül, amelyet a 2000/31 irányelv 4. cikke értelmében nem lehet előzetes engedélyhez vagy más, azzal azonos hatású követelményhez kötni, a Star Taxi App előzetes közigazgatási panaszt nyújtott be a 626/2017 határozat visszavonása iránt. E panaszt azzal az indokkal utasították el, hogy a szóban forgó rendeleteket az engedély nélküli jogi személyeknél történő foglalások jelentős száma tette szükségessé, és hogy a rendeletek nem sértik az elektronikus úton történő szolgáltatásnyújtás szabadságát, mivel a taxis személyszállítással kapcsolatos közvetítői szolgáltatás kereteit állapítják meg.

33 A Star Taxi App ezt követően a 626/2017. sz. határozat megsemmisítése iránti keresetet nyújtott be a Tribunalul București (Bukaresti Regionális Bíróság, Románia) előtt.

34 A kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy az általa tárgyalt eljárásban szóban forgó szolgáltatás különbözik a 2017. december 20-i ítélet alapjául szolgáló Asociación Profesional Elite Taxi (C-434/15, EU:C:2017:981), amelyben - mint emlékeztet - a Bíróság úgy ítélte meg, hogy egy közvetítői szolgáltatás, amelynek célja az volt, hogy egy okostelefonos alkalmazás segítségével és díjazás ellenében összekapcsolja a saját járművüket használó nem hivatásos sofőröket a városi utakat tenni kívánó személyekkel, a 2006/123 irányelv 2. cikke (2) bekezdésének d) pontja értelmében vett "közlekedési szolgáltatásnak" minősül, és így nem tartozik a szolgáltatásnyújtás szabadságának általános, pontosabban a 2006/123 irányelv és a 2000/31 irányelv hatálya alá. Az említett ügyben szóban forgó szolgáltatóval ellentétben a Star Taxi App nem saját járművével választ nem hivatásos sofőröket, hanem szolgáltatásnyújtási szerződést köt a taxival történő hivatásos fuvarozásra jogosult sofőrökkel, nem határozza meg az utazás díját, nem szedi be azt az utastól, aki azt közvetlenül a sofőrnek fizeti, és nem gyakorol ellenőrzést a járművek vagy a sofőrök minősége, illetve a sofőrök magatartása felett.

35 Mindazonáltal a kérdést előterjesztő bíróság bizonytalan abban, hogy a Star Taxi App által nyújtott szolgáltatás "információs társadalommal összefüggő szolgáltatásnak" minősül-e, és ha igen, akkor az ilyen szolgáltatás nyújtását előzetes engedélyhez kötő szabályozás összeegyeztethető-e a 2000/31 irányelvvel, és azt a 2015/15 irányelv 5. cikkének35 megfelelően elfogadás előtt közölni kell-e a Bizottsággal.

36 Ilyen körülmények között a Tribunalul București (Bukaresti Törvényszék) úgy határozott, hogy felfüggeszti az előtte folyó eljárást, és a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra:

"(1) [Úgy kell-e értelmezni a 98/34 irányelv 1. cikke első bekezdése 2. pontjának és a 2000/31 irányelv 2. cikke a) pontjának] rendelkezéseit, amelyek szerint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatás "olyan szolgáltatás, amelyet általában térítés ellenében, távolról, elektronikus úton és a szolgáltatás igénybevevőjének egyéni kérésére nyújtanak", hogy a Star Taxi App SRL által folytatott tevékenységhez hasonló tevékenység (nevezetesen a taxi utasok közvetlen kapcsolatfelvételéből álló szolgáltatás), elektronikus alkalmazáson keresztül a taxisofőrökkel) kifejezetten információs társadalmi és együttműködő gazdasági szolgáltatásnak tekintendő (tekintettel arra, hogy a Star Taxi App SRL nem felel meg az Európai Unió Bírósága által az ítéletének [2017. december 20-i Asociación Profesional Elite Taxi (C-434/15, EU:C:2017:981)], az Uberre hivatkozva)?

(2) Abban az esetben, ha a Star Taxi App SRL által működtetett alkalmazás információs társadalommal összefüggő szolgáltatásnak minősül, a [2000/31] irányelv 4. cikkének, a [2006/123] irányelv 9., 10. és 16. cikkének, valamint az EUMSZ 56. cikknek a rendelkezései maguk után vonják-e a szolgáltatásnyújtás szabadsága elvének alkalmazását a Star Taxi App SRL által folytatott tevékenységre? Amennyiben e kérdésre igenlő válasz adandó, ellentétesek-e ezekkel a rendelkezésekkel a [178/2008 határozat I. mellékletének 3. cikkében, 21. cikkének (1) és (31) bekezdésében, 41. cikkének (21) bekezdésében és 59. cikkének 61. pontjában] foglaltakhoz hasonló szabályok?

(3) Abban az esetben, ha a [2000/31] irányelv a Star Taxi App SRL által nyújtott szolgáltatásra alkalmazandó, a tagállam által az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások nyújtásának szabadságára vonatkozóan bevezetett olyan korlátozások, amelyek e szolgáltatások nyújtását engedély vagy engedély birtoklásához kötik, olyan intézkedések-e, [amelyek az irányelv 3. cikkének (4) bekezdése alapján eltérhetnek az irányelv 3. cikkének (2) bekezdésétől]?

(4) Ellentétes-e a [2015/1535] irányelv 5. cikkének rendelkezéseivel, hogy a ... Bizottság előzetes értesítése nélkül olyan rendeleteket fogadjanak el, mint [a 178/2008 határozat I. mellékletének 3. cikkében, 21. cikkének (1) és (31) bekezdésében, 41. cikkének (21) bekezdésében és 59. cikkének 61. pontjában foglaltak]?"?

A Bíróság előtti eljárás

37 Miután a Bíróság úgy határozott, hogy a koronavírus világjárványhoz kapcsolódó egészségügyi kockázatok miatt tárgyalás nélkül határoz, az Európai Unió Bírósága alapokmányának 23. cikkében említett érdekelt feleknek számos kérdést küldött, hogy azok írásban válaszoljanak. A válaszok a Star Taxi App-tól és a Bizottságtól érkeztek.

A kérdések

Az első kérdés

38 Elöljáróban először is meg kell jegyezni, hogy a kérdést előterjesztő bíróság az első kérdésben a 98/34 irányelv 1. cikke első bekezdésének 2. pontjára hivatkozik. Ezt az irányelvet azonban a 626/2017 határozat elfogadását megelőzően hatályon kívül helyezték, és helyébe a 2015/1535 irányelv lépett. Az utóbbi irányelv 10. cikkének második bekezdése úgy rendelkezik, hogy a 98/34 irányelvre való hivatkozásokat a 2015/1535 irányelvre való hivatkozásként kell értelmezni. Következésképpen e kérdésben az utóbbi irányelv 1. cikke (1) bekezdésének b) pontjára kell hivatkozni.

39 Másodszor, a kérdést előterjesztő bíróság kérdésében arra szorítkozik, hogy megállapítsa, hogy az alapügyben szóban forgó tevékenység olyan szolgáltatás, amely abban áll, hogy a taxi utasok elektronikus alkalmazáson keresztül közvetlenül kapcsolatba lépnek a taxisofőrökkel, amely azonban mindazonáltal nem felel meg a Bíróság által a 2017. december 20-i Asociación Profesional Elite Taxi (C-434/15, EU:C:2017:981) ítélet 39. pontjában meghatározott kritériumoknak.

40 A jelen ítélet 26-28. és 34. pontjában kifejtettek szerint azonban a bíróság az előzetes döntéshozatalra utaló végzésben részletesebben ismerteti a szóban forgó tevékenység szervezését. Az alapügyben ugyanis egy okostelefonos alkalmazáson keresztül nyújtott közvetítői szolgáltatásról van szó, amely a taxit igénybe venni kívánó személyeket kapcsolatba hozza az engedéllyel rendelkező taxisofőrökkel. A felperes azt is megállapítja, hogy a sofőröknek havi előfizetési díjat kell fizetniük az alkalmazás használatáért, de a szolgáltató nem továbbítja közvetlenül a foglalásokat, nem határozza meg az utazás díját, és nem jár el közvetítőként a fizetés tekintetében. Ezt az információt tehát teljes mértékben figyelembe kell venni az első kérdés megválaszolásakor.

41 Az első kérdést tehát lényegében úgy kell értelmezni, hogy a 2000/31 irányelv 2. cikkének a) pontját, amely a 2015/1535 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének b) pontjára hivatkozik, úgy kell-e értelmezni, hogy az olyan közvetítői szolgáltatás, amely abból áll, hogy a városi utakat tenni kívánó személyeket okostelefonos alkalmazáson keresztül és díjazás ellenében kapcsolatba hozza engedéllyel rendelkező taxisofőrökkel, és amelynek érdekében a szolgáltató e sofőrökkel szolgáltatásnyújtásra irányuló szerződéseket kötött, havi előfizetési díj megfizetése ellenében, de nem továbbítja a foglalásokat, nem határozza meg az utazás díját, és nem szedi be azt az utasoktól, akik azt közvetlenül a taxisofőrnek fizetik, és nem gyakorol ellenőrzést a járművek és a sofőrök minősége, valamint a sofőrök magatartása felett, az említett rendelkezések értelmében "információs társadalommal összefüggő szolgáltatásnak" minősül.

42 A 2015/1535 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerint "információs társadalommal összefüggő szolgáltatás": "minden olyan szolgáltatás, amelyet rendszerint díjazás ellenében, távolról, elektronikus úton és a szolgáltatás igénybe vevőjének egyéni kérésére nyújtanak".

43 Meg kell állapítani - és ezt sem a felek, sem a jelen eljárásban érintett egyéb érdekeltek egyike sem vitatja -, hogy az alapügyben szóban forgó közvetítői tevékenység az EUMSZ 56. és 57. cikk értelmében vett "szolgáltatás" fogalmába tartozik.

44 Továbbá egyrészt nyilvánvaló, hogy az ilyen közvetítői szolgáltatás megfelel a 2015/1535 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének b) pontjában foglalt első feltételnek, nevezetesen annak, hogy azt díjazás ellenében nyújtják (lásd analógia útján az Airbnb Ireland ügyben 2019. december 19-én hozott ítéletet, C-390/18, EU:C:2019:1112, 46. pont).

45 E tekintetben nincs jelentősége annak, hogy az ilyen szolgáltatást ingyenesen nyújtják a városi utat tenni kívánó vagy azt végző személy számára, ha az a szolgáltató és az egyéni engedéllyel rendelkező taxisofőr között olyan szolgáltatási szerződés megkötésére ad okot, amelynek alapján a sofőr havi előfizetési díjat fizet. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a szolgáltató által gazdasági tevékenysége keretében nyújtott szolgáltatás díjazása nem követeli meg, hogy e szolgáltatásért mindazok, akik számára azt nyújtják, fizessenek (lásd ebben az értelemben a 2016. szeptember 15-i Mc Fadden ítéletet, C-484/14, EU:C:2016:689, 41. pont, és a 2017. május 4-i Vanderborght ítéletet, C-339/15, EU:C:2017:335, 36. pont).

46 Ezt követően, amennyiben a városi utazást tenni kívánó személy és az erre felhatalmazott taxisofőr elektronikus platformon keresztül kerül kapcsolatba anélkül, hogy egyrészt a közvetítő szolgáltató, másrészt a szándékozó utas vagy a sofőr egyidejűleg jelen lenne, e szolgáltatást elektronikus úton és távolról nyújtottnak kell tekinteni (lásd analógia útján az Airbnb Ireland ügyben 2019. december 19-én hozott ítéletet, C-390/18, EU:C:2019:1112, 47. pont), a 2015/1535 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének b) pontjában foglalt második és harmadik feltétel alkalmazásában.

47 Végül az alapügyben szereplőhöz hasonló szolgáltatás az e rendelkezésben foglalt negyedik feltétel értelmében a szolgáltatás igénybevevőinek egyéni kérésére történik, mivel egyidejűleg magában foglalja a Star Taxi szoftveralkalmazáson keresztül a városi utazásra vágyó személy által benyújtott kérést, valamint a felhatalmazott taxisofőr által az említett alkalmazáshoz való kapcsolódást, amely jelzi, hogy rendelkezésre áll.

48 Az ilyen szolgáltatás tehát megfelel a 2015/1535 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott négy kumulatív feltételnek, és ennek megfelelően elvben a 2000/31 irányelv értelmében vett "információs társadalommal összefüggő szolgáltatásnak" minősül.

49 A Bíróság ítélkezési gyakorlatából azonban kitűnik, hogy bár az e feltételek mindegyikének megfelelő közvetítői szolgáltatás elvben az azt követő szolgáltatástól, amelyhez kapcsolódik - a jelen esetben egy közlekedési szolgáltatásról van szó - elkülönülő szolgáltatásnak minősül, és ezért "információs társadalommal összefüggő szolgáltatásnak" kell minősíteni, ez nem áll fenn, ha úgy tűnik, hogy ez a közvetítői szolgáltatás olyan átfogó szolgáltatás szerves részét képezi, amelynek fő összetevője egy más jogi besorolás alá tartozó szolgáltatás (2019. december 19-i ítélet, Airbnb Ireland, C-390/18, EU:C:2019:1112, 50. pont és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

50 E tekintetben a Bíróság kimondta, hogy amennyiben a közvetítő szolgáltatás nyújtója városi közlekedési szolgáltatásokat kínál, amelyeket különösen szoftvereszközök segítségével tesz hozzáférhetővé, és amelyek általános működését az e kínálatot elfogadni kívánó személyek javára szervezi, a nyújtott közvetítői szolgáltatást olyan átfogó szolgáltatás szerves részének kell tekinteni, amelynek fő alkotóeleme a közlekedési szolgáltatás, és ennek megfelelően nem a 2000/31 irányelv 2. cikkének a) pontja értelmében vett "információs társadalommal összefüggő szolgáltatásnak" kell minősíteni, amely a 2015/1535 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének b) pontjára hivatkozik, hanem a 2006/123 irányelv 2. cikke (2) bekezdésének d) pontja értelmében vett "közlekedési szolgáltatásnak", amelyre a 2000/31 irányelv, a 2006/123 irányelv és az EUMSZ 56. cikk nem alkalmazható (2017. december 20-i ítélet, Asociación Profesional Elite Taxi, C-434/15, EU:C:2017:981, 38-44. pont).

51 Az alapügyben szereplőhöz hasonló közvetítői szolgáltatás azonban - a bukaresti önkormányzat előadásával ellentétben - jellemzőire tekintettel nem minősíthető "a közlekedés területén nyújtott szolgáltatásnak".

52 Először is, az előzetes döntéshozatalra utaló végzésből kitűnik, hogy a 2017. december 20-i ítélet alapjául szolgáló Asociación Profesional Elite Taxi (C-434/15, EU:C:2017:C:2017:981), amely a piacon korábban nem hivatásos sofőrök által üzemeltetett, korábban nem jelen lévő városi személyszállítási szolgáltatásokat kínált és tett hozzáférhetővé, az alapügyben szóban forgó szolgáltatás - amint azt a főtanácsnok indítványának 49. pontjában megjegyezte - arra korlátozódik, hogy a városi utakat tenni kívánó személyeket kizárólag az e tevékenységet már végző, engedéllyel rendelkező taxisofőrökkel hozza kapcsolatba, akik számára a közvetítői szolgáltatás csupán egy az ügyfelek megszerzésének számos módja közül, és nem olyan, amelyet egyébként semmilyen módon nem kötelesek igénybe venni.

53 Másodszor, az ilyen közvetítői szolgáltatás nem tekinthető a később nyújtott városi közlekedési szolgáltatás általános működésének megszervezésének, mivel a szolgáltató nem választja ki a taxisofőröket, nem határozza meg és nem kapja meg az utazás díját, és nem gyakorol ellenőrzést a járművek és sofőrjeik minősége vagy a sofőrök magatartása felett.

54 Ebből következik, hogy a Star Taxi App által nyújtotthoz hasonló közvetítői szolgáltatás nem tekinthető olyan átfogó szolgáltatás szerves részének, amelynek fő eleme a közlekedési szolgáltatás, és ennek megfelelően a 2000/31 irányelv 2. cikkének a) pontja értelmében vett "információs társadalommal összefüggő szolgáltatásnak" minősül.

55 A fentiekre tekintettel az első kérdésre az a válasz adandó, hogy a 2000/31 irányelv 2. cikkének a) pontját, amely a 2015/1535 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének b) pontjára hivatkozik, úgy kell értelmezni, hogy az olyan közvetítői szolgáltatás, amely abból áll, hogy a városi utazást tenni kívánó személyeket okostelefonos alkalmazáson keresztül és díjazás ellenében kapcsolatba hozza az engedéllyel rendelkező taxisofőrökkel, és amelynek érdekében a szolgáltató e sofőrökkel szolgáltatásnyújtásra irányuló szerződéseket kötött, havi előfizetési díj megfizetése ellenében, de nem továbbítja a foglalásokat, nem határozza meg az utazás díját, és nem szedi be azt az utasoktól, akik azt közvetlenül a taxisofőrnek fizetik, és nem gyakorol ellenőrzést a járművek vagy a sofőrök minősége, illetve a sofőrök magatartása felett, az említett rendelkezések értelmében "információs társadalommal összefüggő szolgáltatásnak" minősül.

A negyedik kérdés

56 Negyedik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság azt kérdezi, hogy a 2015/1535 irányelv 5. cikkének (1) bekezdésével ellentétes-e a 178/2008 határozat I. melléklete 3. cikkében, 21. cikkének (1) és (31) bekezdésében, 41. cikkének (21) bekezdésében, valamint 59. cikkének 61. pontjában foglaltakhoz hasonló, az alapügyben szóban forgó rendeletek elfogadása a Bizottság előzetes értesítése nélkül.

57 Megjegyzendő, hogy a 2015/1535 irányelv 5. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a tagállamoknak elvben haladéktalanul közölniük kell a Bizottsággal minden, az említett irányelv 1. cikke (1) bekezdésének f) pontja szerinti "technikai rendelet" tervezetét, és hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint, ha egy tagállam nem tesz eleget az ilyen rendelettervezet előzetes közlésére vonatkozó kötelezettségének, akkor a "technikai rendelet" magánszemélyekkel szemben nem végrehajtható (lásd ebben az értelemben az 1996. április 30-i CIA Security International, C-194/94, EU:C:1996:172, 49. és 50. pont), akár büntetőeljárásban (lásd többek között a 2016. február 4-i Ince-ítélet, C-336/14, EU:C:2016:72, 84. pont), akár magánszemélyek közötti eljárásban (lásd többek között a 2016. október 27-i James Elliott Construction-ítélet, C-613/14, EU:C:2016:821, 64. pont és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

58 Ennélfogva a tervezet előzetes közlésére vonatkozó kötelezettség csak akkor alkalmazandó, ha az irányelv 1. cikke (1) bekezdésének f) pontja értelmében vett műszaki szabályozást érint.

59 Következésképpen a kérdést előterjesztő bíróságot a negyedik kérdésével lényegében úgy kell tekinteni, hogy azt kérdezi, hogy a 2015/1535 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének f) pontját úgy kell-e értelmezni, hogy az olyan önkormányzati szabályozás, amely olyan közvetítői szolgáltatás nyújtását teszi lehetővé, amelynek célja, hogy a városi utakat tenni kívánó személyeket egy okostelefonos alkalmazás segítségével és díjazás ellenében kapcsolatba hozza az erre felhatalmazott taxisofőrökkel, és amely a 2015/1535 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett "információs társadalommal összefüggő szolgáltatásnak" minősül, előzetes engedélyhez köti-e, amely már más taxifoglalási szolgáltatókra is alkalmazandó, az említett rendelkezés értelmében vett "technikai szabályozásnak" minősül-e, és ha igen, úgy kell-e értelmezni a 2015/1535 irányelv 5. cikkének (1) bekezdését, hogy e szabályozás tervezetének a Bizottsággal való előzetes közlésének elmulasztása miatt e szabályozás végrehajthatatlan.

60 Ami az ilyen szabályok minősítését illeti, a 2015/1535 irányelv 1. cikke (1) bekezdése f) pontjának első albekezdéséből kitűnik, hogy "műszaki előírás" alatt "a műszaki leírások és a szolgáltatásokra vonatkozó egyéb követelmények vagy szabályok értendők, ideértve a vonatkozó közigazgatási rendelkezéseket is, amelyek betartása a forgalomba hozatal esetén de jure vagy de facto kötelező", szolgáltatás nyújtása, szolgáltató letelepedése vagy valamely tagállamban vagy annak jelentős részében történő felhasználása esetén kötelezően vagy ténylegesen betartandó, valamint a tagállamok törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezései, a 7. cikkben meghatározottak kivételével, amelyek tiltják valamely termék gyártását, behozatalát, forgalmazását vagy felhasználását, vagy tiltják valamely szolgáltatás nyújtását vagy igénybevételét, illetve a szolgáltatói letelepedést".

61 Ebből következik, hogy ahhoz, hogy az információs társadalommal összefüggő szolgáltatást érintő nemzeti szabályozás "műszaki szabálynak" minősüljön, nemcsak a 2015/1535 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének e) pontjában meghatározott "szolgáltatásokra vonatkozó szabálynak" kell minősülnie, hanem de jure vagy de facto kötelezőnek is kell lennie, többek között a szóban forgó szolgáltatás nyújtása vagy valamely tagállamban vagy annak jelentős részén történő igénybevétele esetén.

62 Az említett irányelv 1. cikke (1) bekezdése e) pontjának első albekezdése a "szolgáltatásokra vonatkozó szabály" fogalmát úgy határozza meg, mint "a [az információs társadalom szolgáltatásaihoz kapcsolódó] tevékenységek megkezdésére és folytatására vonatkozó általános jellegű követelmény, különösen a szolgáltatóra, a szolgáltatásokra és a szolgáltatás igénybevevőjére vonatkozó rendelkezések, kivéve a nem kifejezetten [az információs társadalom szolgáltatásaira] vonatkozó szabályokat".

63 E rendelkezés második albekezdése kimondja, hogy e meghatározás alkalmazásában "valamely szabály akkor tekinthető kifejezetten az információs társadalom szolgáltatásaira irányulónak, ha - tekintettel annak indokolására és rendelkező részére - valamennyi vagy egyes rendelkezéseinek konkrét célja és tárgya az ilyen szolgáltatások kifejezett és célzott szabályozása". Hozzáteszi továbbá, hogy "egy szabály nem tekinthető kifejezetten az információs társadalom szolgáltatásaira irányulónak, ha az ilyen szolgáltatásokat csak hallgatólagosan vagy mellékesen érinti".

64 A jelen ügyben az előzetes döntéshozatalra utaló végzésből kitűnik, hogy az alapügyben szóban forgó román szabályozás - akár a 38/2003. sz. törvény, akár a 178/2008. sz. határozat - nem utal az információs társadalom szolgáltatásaira. Ezenfelül a 178/2008 határozat I. mellékletének 3. cikke, 21. cikkének (1) és (31) bekezdése, valamint 41. cikkének (21) bekezdése megkülönböztetés nélkül vonatkozik mindenfajta diszpécserszolgáltatásra, függetlenül attól, hogy azt telefonon vagy más módon, például szoftveralkalmazás útján nyújtják.

65 Továbbá, amint arra a főtanácsnok indítványának 108. pontjában rámutatott, a 38/2003. sz. törvény az okostelefonos alkalmazással működő diszpécserszolgálatot nyújtó szolgáltatóknak - a többi diszpécserszolgálatot nyújtó szolgáltatóhoz hasonlóan - olyan berendezésekkel, jelen esetben kétirányú rádiókkal kell rendelkezniük, amelyek a szolgáltatás nyújtására használt technológiára tekintettel nem szolgálnak semmilyen hasznos célt.

66 Következésképpen, mivel nem kifejezetten az információs társadalom szolgáltatásaira irányul, az alapügyben szereplőhöz hasonló szabályozás csak hallgatólagosan vagy mellékesen érinti az ilyen szolgáltatásokat. Az ilyen szabály ezért nem tekinthető a 2015/1535 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének e) pontja szerinti "szolgáltatásokra vonatkozó szabálynak", következésképpen az említett irányelv 1. cikke (1) bekezdésének f) pontja szerinti "műszaki szabálynak".

67 Ebből következik, hogy a 2015/1535 irányelv 5. cikkének (1) bekezdésében előírt, a Bizottsággal a "technikai szabályzatok" tervezetének előzetes közlésére vonatkozó kötelezettség nem vonatkozik az ilyen szabályozásokra, és következésképpen az ilyen jellegű tervezet közlésének elmulasztása e rendelkezés alapján nem járhat semmilyen következménnyel a tervezett szabályozások végrehajthatósága tekintetében az alapügyben szereplőhöz hasonló esetben.

68 A fentiekre tekintettel a negyedik kérdésre az a válasz adandó, hogy a 2015/1535 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének f) pontját úgy kell értelmezni, hogy az olyan helyi önkormányzati szabályozás, amelynek célja olyan közvetítői szolgáltatás nyújtása, amelynek célja, hogy a városi utazásokat tenni kívánó személyeket okostelefonos alkalmazáson keresztül és díjazás ellenében kapcsolatba hozza egymással, az engedéllyel rendelkező taxisofőrökkel, és amely a 2015/1535 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett "információs társadalommal összefüggő szolgáltatásnak" minősül, előzetes engedélyhez köti, amely már más taxifoglalási szolgáltatókra is alkalmazandó, nem minősül az előbbi rendelkezés értelmében vett "műszaki szabályozásnak".

A második és harmadik kérdés

69 A kérdést előterjesztő bíróság második és harmadik kérdésével lényegében azt kérdezi, hogy úgy kell-e értelmezni a 2000/31 irányelv 3. cikkének (2) és (4) bekezdését és 4. cikkét, a 2006/123 irányelv 9., 10. és 16. cikkét, valamint az EUMSZ 56. cikket, hogy azokkal ellentétes az olyan tagállami szabályozás, amely egy okostelefonos alkalmazás segítségével és díjazás ellenében közvetítői szolgáltatás nyújtását teszi lehetővé, amelynek célja a városi utazásokat tenni kívánó személyek összekapcsolása, a 2000/31 irányelv 2. cikkének a) pontjában említett 2015/1535 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett "információs társadalommal összefüggő szolgáltatásnak" minősül, és amely a többi taxifoglalási szolgáltatóra már alkalmazandó előzetes engedélyhez kötött, amely engedély többek között attól függ, hogy a foglalásokat kétirányú rádión keresztül közlik-e a sofőrökkel.

70 Előzetesen meg kell jegyezni, hogy az alapügyben a jogvita a román jog szerint alapított és Romániában letelepedett Star Taxi App társaság, valamint két román hatóság, nevezetesen a bukaresti önkormányzat és a bukaresti önkormányzat főtanácsa között van folyamatban, és ennek megfelelően a jogvita minden tekintetben Romániára korlátozódik.

71 A kialakult ítélkezési gyakorlat szerint az EUMSZ-nek a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó rendelkezései nem alkalmazandók olyan helyzetre, amely minden tekintetben egyetlen tagállamon belülre korlátozódik (2016. november 15-i Ullens de Schooten-ügyben hozott ítélet, C-268/15. sz. EU:C:2016:874, 47. pont és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

72 A 2000/31 irányelv 3. cikke (2) bekezdésének szövegéből is kitűnik, hogy e rendelkezés csak a más tagállamból származó információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokra vonatkozik, és a 3. cikk (4) bekezdése az abban meghatározott feltételek mellett lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy az e rendelkezéstől eltérő intézkedéseket hozzanak.

73 Ugyanez vonatkozik a 2006/123 irányelv IV. fejezetében szereplő, a szolgáltatások szabad mozgásáról szóló 16. cikkre, amely csak a szolgáltató székhelye szerinti tagállamtól eltérő tagállamban nyújtott szolgáltatásokra vonatkozik, ellentétben az irányelv III. fejezetének a szolgáltatók letelepedési szabadságáról szóló rendelkezéseivel, nevezetesen az irányelv 9-15. cikkével, amelyek olyan helyzetre is vonatkoznak, amelyben az összes releváns elem egyetlen tagállamra korlátozódik (2020. szeptember 22-i ítélet, Cali Apartments és HX, C-724/18 és C-727/18, EU:C:2020:743, 56. pont és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

74 Következésképpen az EUMSZ 56. cikk, a 2000/31 irányelv 3. cikkének (2) és (4) bekezdése és a 2006/123 irányelv 16. cikke nem alkalmazható az alapügyben szereplőhöz hasonló jogvitára.

75 Ami a kérdést előterjesztő bíróság által hivatkozott egyéb rendelkezéseket illeti, nevezetesen a 2000/31 irányelv 4. cikkét, amelynek sem a szövege, sem a szövegkörnyezete nem utal arra, hogy az csak a más tagállamban letelepedett információs szolgáltatókra lenne alkalmazandó (lásd analógia útján a 2018. január 30-i ítéletet, X és Visser, C-360/15 és C-31/16, EU:C:2018:44, 99. és 100. pont), valamint a 2006/123 irányelv 9. és 10. cikkét, amelyek - amint azt a fenti 73. pont megállapította - szintén a tisztán belső helyzetekre vonatkoznak, meg kell állapítani, hogy különböző módon az engedélyezési rendszerek tilalmának elvét állapítják meg. Ilyen körülmények között meg kell határozni, hogy e rendelkezések közül melyik alkalmazható az alapügyben szereplőhöz hasonló rendeletekre.

76 Amint az a fenti 43. és 48. pontokból kitűnik, az alapügyben szóban forgó közvetítői szolgáltatás nemcsak az EUMSZ 57. cikk, és így a 2006/123 irányelv 4. cikkének (1) bekezdése értelmében vett "szolgáltatás", hanem a 2000/31 irányelv 2. cikkének a) pontja értelmében vett "információs társadalmi szolgáltatás" is, amely a 2015/1535 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének b) pontjára utal.

77 Az ilyen szolgáltatást szabályozó tagállami szabályozás tehát a 2000/31 irányelv, valamint a 2006/123 irányelv hatálya alá tartozhat, amennyiben a fenti (49) és (54) bekezdésből következik, hogy ez a szolgáltatás nem "a közlekedés területén nyújtott szolgáltatás", amelyet a (21) preambulumbekezdés fényében értelmezett 2. cikk (2) bekezdésének d) pontja kifejezetten kizár a 2006/123 irányelv hatálya alól.

78 A 2006/123 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében azonban ez az irányelv nem alkalmazandó, ha annak rendelkezései ellentétesek egy másik uniós jogi aktus olyan rendelkezésével, amely a szolgáltatási tevékenységhez való hozzáférés vagy annak gyakorlása egyes ágazatokban vagy egyes szakmák tekintetében meghatározott szempontjait szabályozza (2019. december 19-i ítélet, Airbnb Ireland, C-390/18, EU:C:2019:1112, 41. pont).

79 Ezért fontos annak meghatározása, hogy az olyan szabályozás, amely olyan közvetítői szolgáltatás nyújtását teszi lehetővé, amelynek célja, hogy a városi utakat tenni kívánó személyek egy okostelefonos alkalmazás segítségével és díjazás ellenében kapcsolatba lépjenek az engedéllyel rendelkező taxisofőrökkel, és amely a 2015/1535 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett "információs társadalommal összefüggő szolgáltatásnak" minősül, a 2015/15 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett "információs társadalommal összefüggő szolgáltatásnak" minősül-e? a 2000/31 irányelv 2. cikkének a) pontjában említett, más taxifoglalási szolgáltatókra már alkalmazandó előzetes engedélyhez kötött, és az engedélyezés feltétele többek között az, hogy a foglalásokat kétirányú rádión keresztül közlik a sofőrökkel, a 2000/31 irányelv 4. cikkének hatálya alá tartozik-e, és ha igen, ez utóbbi rendelkezés ellentétes-e a 2006/123 irányelv 9. és 10. cikkével.

80 Ami a 2000/31 irányelv 4. cikkének alkalmazhatóságát illeti, e cikk (1) és (2) bekezdésének együttes olvasatából kitűnik, hogy bár a tagállamok nem köthetik előzetes engedélyhez vagy más, azonos hatású követelményhez az információs társadalommal összefüggő szolgáltatói tevékenység megkezdését és folytatását, az e rendelkezésben foglalt tilalom mindazonáltal csak a tagállamok azon szabályozásaira vonatkozik, amelyek kifejezetten és kizárólag az "információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokra" irányulnak.

81 Az előzetes döntéshozatalra utaló végzésből kitűnik, hogy bár kétségtelen, hogy a 626/2017 határozat elsősorban, ha nem is kizárólagosan, közvetítői szolgáltatásokra vonatkozik, amelyek célja, hogy a városi utakat tenni kívánó személyeket okostelefonos alkalmazáson keresztül és díjazás ellenében kapcsolatba hozza az engedéllyel rendelkező taxisofőrökkel, ennél többet nem tesz, a 178/2008 határozat 1. mellékletének 3. cikkében meghatározott "diszpécserszolgálat" fogalmának kiterjesztésével az említett szolgáltatástípusra, minthogy az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásra kiterjeszti a taxifoglalási központok tevékenységére vonatkozó, már korábban is létező előzetes engedélyezési kötelezettséget, amely tevékenységek nem tartoznak az "információs társadalommal összefüggő szolgáltatások" kategóriájába.

82 Ennek megfelelően, amint azt a főtanácsnok indítványának 69. pontjában kifejtette, az ilyen szabályozás, amelynek - a kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi - az a hatása, hogy a Star Taxi App-nak a tevékenysége folytatásához előzetes engedélyt kell kérnie az illetékes hatóságtól, nem jelenti egy új, kifejezetten és kizárólag az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásra irányuló előzetes engedélyezési rendszer létrehozását.

83 Ebből következik, hogy a 2000/31 irányelv 4. cikkének (1) bekezdésében foglalt, az előzetes engedélyezésre vagy más, azzal azonos hatású követelményre vonatkozó tilalom nem vonatkozik az olyan rendeletekre, mint amelyek az alapügyben szereplőhöz hasonlóak.

84 Következésképpen e rendelkezés és a 2006/123 irányelv 9. és 10. cikke között nem áll fenn összeütközés lehetősége, ezért ezek a rendelkezések az ilyen szabályozásokra alkalmazandók.

85 Ezért meg kell határozni, hogy e cikkeket úgy kell-e értelmezni, hogy azokkal ellentétes az ilyen szabályozás.

86 E tekintetben a 2006/123 irányelv III. fejezetének 1. szakaszából kitűnik, hogy a nemzeti engedélyezési rendszernek az ezen irányelvben meghatározott követelményeknek való megfelelése különösen azt feltételezi, hogy az ilyen rendszer, amely jellegénél fogva korlátozza az érintett szolgáltatásnyújtás szabadságát, megfelel az említett irányelv 9. cikkének (1) bekezdésében meghatározott feltételeknek, azaz megkülönböztetéstől mentes, a közérdekkel kapcsolatos kényszerítő okkal indokolt, és arányos, hanem azt is, hogy az e rendszerben előírt engedélyek megadásának feltételei megfelelnek az említett irányelv 10. cikkének (2) bekezdésének, azaz megkülönböztetésmentesek, közérdeken alapuló kényszerítő okkal igazoltak, e közérdekű céllal arányosak, világosak és egyértelműek, objektívek, előzetesen nyilvánosságra hozottak, átláthatóak és hozzáférhetőek (2020. szeptember 22-i ítélet, Cali Apartments és HX, C-724/18 és C-727/18, EU:C:2020:743, 57. pont).

87 Ebből következik, hogy annak értékelése, hogy az ilyen engedélyezési rendszert létrehozó tagállami szabályozás összhangban van-e az előző bekezdésben említett két cikkel, amelyek egyértelmű, pontos és feltétel nélküli, közvetlen hatályú kötelezettségeket írnak elő, azt feltételezi, hogy külön és egymást követően kell értékelni először magát a rendszer létrehozásának elvét, majd az e rendszerben előírt engedélyek megadásának kritériumait (2020. szeptember 22-i ítélet, Cali Apartments és HX, C-724/18 és C-727/18, EU:C:2020:743, 58. pont).

88 E tekintetben meg kell jegyezni, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelem kevés olyan információt tartalmaz, amely lehetővé tenné a Bíróság számára, hogy a kérdést előterjesztő bíróság számára hasznos választ adjon.

89 Ezért e bíróság feladata lesz, hogy valamennyi releváns körülményre tekintettel értékelje, hogy az alapügyben szóban forgó rendeletek által létrehozott előzetes engedélyezési rendszer valóban megfelel-e a fenti 86. és 87. pontban említett két követelménycsoportnak (lásd analógia útján a Cali Apartments és HX ügyben 2020. szeptember 22-én hozott ítéletet, C-724/18 és C-727/18, EU:C:2020:743, 78. pont).

90 Ami azonban annak értékelését illeti, hogy az illetékes hatóságok mérlegelési jogkörének gyakorlására irányadó kritériumok indokoltak-e, meg kell jegyezni - amint azt a főtanácsnok indítványa 99. és 100. pontjában megjegyezte -, hogy a 2006/123 irányelv 10. cikkének (2) bekezdésével nem lehet összhangban az, ha a szolgáltatás nyújtására vonatkozó engedély megadásának feltételéül olyan műszaki követelmények teljesítését szabják, amelyek nem megfelelőek a szóban forgó szolgáltatáshoz, és ezért indokolatlan terheket és költségeket rónak a szolgáltatásnyújtókra.

91 Ez különösen igaz lehet - amelynek vizsgálata azonban a kérdést előterjesztő bíróság feladata - az olyan közvetítői szolgáltatás nyújtói számára előírt kötelezettségre, amelynek célja, hogy a városi utakat tenni kívánó személyeket okostelefonos alkalmazáson keresztül és díjazás ellenében kapcsolatba hozza az engedéllyel rendelkező taxisofőrökkel, és a foglalásokat kétirányú rádión keresztül közli a sofőrökkel.

92 Egy ilyen kötelezettség, amely mind a közvetítő szolgáltatótól, mind a taxisofőröktől megköveteli, hogy rendelkezzenek ilyen rádióberendezéssel, miközben a közvetítő szolgáltatónak külön személyzetet kell a rendelkezésére bocsátania a foglalásoknak a sofőrökkel való közlésére, nemcsak hogy nem szolgál semmilyen hasznos célt, de nem áll összefüggésben egy olyan szolgáltatás jellemzőivel sem, amely teljes mértékben az okostelefonok technikai képességeire támaszkodik, amelyek lehetővé teszik, hogy közvetlen emberi beavatkozás nélkül meghatározzák a taxisofőrök és a potenciális ügyfeleik tartózkodási helyét, és automatikusan kapcsolatba hozzák őket egymással.

93 A fentiek fényében a második és a harmadik kérdésre a következőképpen kell válaszolni:

- Az EUMSZ 56. cikket, a 2000/31 irányelv 3. cikkének (2) és (4) bekezdését és a 2006/123 irányelv 16. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azok nem alkalmazandók olyan jogvitára, amelynek valamennyi releváns eleme egyetlen tagállamra korlátozódik.

- A 2000/31 irányelv 4. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az nem alkalmazandó olyan tagállami szabályozásra, amely a 2000/31 irányelv 2. cikkének a) pontja értelmében vett "információs társadalommal összefüggő szolgáltatásnak" minősülő, a 2015/1535 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének b) pontjára hivatkozó, a 2000/31 irányelv 2. cikkének a) pontja értelmében vett "információs társadalommal összefüggő szolgáltatásnak" minősülő, a többi taxifoglalási szolgáltatóra már alkalmazandó előzetes engedélyhez kötött közvetítői szolgáltatás nyújtását teszi függővé, amelynek célja, hogy a városi utazást tenni kívánó személyeket egy okostelefonos alkalmazás segítségével és díjazás ellenében kapcsolatba hozza az erre felhatalmazott taxisokkal.

- A 2006/123 irányelv 9. és 10. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes az olyan tagállami szabályozás, amely olyan közvetítői szolgáltatás nyújtását teszi lehetővé, amelynek célja, hogy a városi utazást tenni kívánó személyeket okostelefonos alkalmazáson keresztül és díjazás ellenében kapcsolatba hozza az engedéllyel rendelkező taxisofőrökkel, a tevékenységük folytatásához előzetes engedélyhez kötött, amennyiben az engedély megszerzésének feltételei nem felelnek meg az említett cikkekben előírt követelményeknek, mivel többek között olyan műszaki követelményeket írnak elő, amelyek nem megfelelőek a szóban forgó szolgáltatáshoz, és ennek vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata.

Költségek

94 Mivel a jelen eljárás az alapeljárás felei számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő per egyik szakaszát képezi, a költségekről való döntés e bíróság hatáskörébe tartozik. A Bírósághoz benyújtott észrevételek benyújtásával kapcsolatban felmerült költségek - az említett felek költségein kívül - nem téríthetők meg.

Mindezekre tekintettel a Bíróság (negyedik tanács) úgy határoz:

1. A belső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem egyes jogi vonatkozásairól szóló, 2000. június 8-i 2000/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ("elektronikus kereskedelemről szóló irányelv") 2. cikkének a) pontja, amely a műszaki szabályok és az információs társadalom szolgáltatásaira vonatkozó szabályok terén történő információszolgáltatási eljárás megállapításáról szóló, 2015. szeptember 9-i (EU) 2015/1535 európai parlamenti és tanácsi irányelv 1. cikke (1) bekezdésének b) pontjára hivatkozik, úgy kell értelmezni, hogy az olyan közvetítői szolgáltatás, amely a városi utazásokat tenni kívánó személyek összekapcsolásából áll, egy okostelefonos alkalmazás segítségével és díjazás ellenében engedélyezett taxisofőrökkel, amelyekkel a szolgáltató havi előfizetési díj megfizetése ellenében szolgáltatásnyújtási szerződést kötött, de nem továbbítja a foglalásokat, nem határozza meg az utazás díját és nem szedi be azt az utasoktól, akik azt közvetlenül a taxisofőrnek fizetik, és nem gyakorol ellenőrzést a járművek vagy azok vezetőinek minősége, illetve a sofőrök magatartása felett, az említett rendelkezések értelmében vett "információs társadalommal összefüggő szolgáltatásnak" minősül.
2. A 2015/1535 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének f) pontját úgy kell értelmezni, hogy az olyan önkormányzati szabályozás, amely olyan közvetítői szolgáltatás nyújtását teszi lehetővé, amelynek célja, hogy a városi utazást tenni kívánó személyeket okostelefonos alkalmazáson keresztül és díjazás ellenében kapcsolatba hozza az engedéllyel rendelkező taxisofőrökkel, és amely a 2015/1535 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett "információs társadalommal összefüggő szolgáltatásnak" minősül, előzetes engedélyhez köti, amely már más taxifoglalási szolgáltatókra is alkalmazandó, nem minősül az előbbi rendelkezés értelmében vett "műszaki szabályozásnak".
3. Az EUMSZ 56. cikket, a 2000/31 irányelv 3. cikkének (2) és (4) bekezdését, valamint a belső piaci szolgáltatásokról szóló, 2006. december 12-i 2006/123/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 16. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azok nem alkalmazandók olyan jogvitára, amelynek valamennyi releváns eleme egyetlen tagállamra korlátozódik.

A 2000/31 irányelv 4. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az nem alkalmazandó olyan tagállami szabályozásra, amely a 2000/31 irányelv 2. cikkének a) pontja értelmében vett "információs társadalommal összefüggő szolgáltatásnak" minősülő, a 2015/1535 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének b) pontjára hivatkozó, a 2000/31 irányelv 2. cikkének a) pontja értelmében vett "információs társadalommal összefüggő szolgáltatásnak" minősülő, a többi taxifoglalási szolgáltatóra már alkalmazandó előzetes engedélyhez kötött közvetítői szolgáltatás nyújtását teszi függővé, amelynek célja, hogy a városi utazást tenni kívánó személyeket egy okostelefonos alkalmazás segítségével és díjazás ellenében kapcsolatba hozza az erre felhatalmazott taxisokkal.

A 2006/123 irányelv 9. és 10. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes az olyan tagállami szabályozás, amely olyan közvetítői szolgáltatás nyújtását teszi lehetővé, amelynek célja, hogy a városi utazást tenni kívánó személyeket okostelefonos alkalmazáson keresztül és díjazás ellenében kapcsolatba hozza az engedéllyel rendelkező taxisofőrökkel, a tevékenységük folytatásához előzetes engedélyhez kötött, amennyiben az engedély megszerzésének feltételei nem felelnek meg az említett cikkekben előírt követelményeknek, mivel többek között olyan műszaki követelményeket írnak elő, amelyek nem megfelelőek a szóban forgó szolgáltatáshoz, és ennek vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata.