Az Uber és az uniós jog: Információs szolgáltatás vagy közlekedési szolgáltató?

A digitális platformok fejlődő tájképében egy kulcsfontosságú kérdés merült fel: Az olyan szolgáltatásokat, mint az Uber, a 2015/1535 irányelv alapján pusztán "információs társadalmi szolgáltatásoknak" kell-e minősíteni, vagy szigorúbb szabályozás alá eső szállítási szolgáltatásoknak minősülnek? Ez a megkülönböztetés jelentős következményekkel jár az ilyen platformok Európai Unión belüli működésére nézve.

A 2015/1535 irányelv meghatározása szerint az "információs társadalommal összefüggő szolgáltatás":

1. Díjazás ellenében,
2. Távolról,
3.  Elektronikus úton,
4. A címzett egyedi kérésére.

Az EU tagállamai általában nem írhatnak elő korlátozásokat ezekre a szolgáltatásokra, például előzetes engedélyezést vagy engedélyezést, kivéve kivételes körülmények között, az Európai Bizottság értesítését is magában foglaló különleges eljárást követően.

Ezzel szemben a szállítási szolgáltatások nem tartoznak ezen irányelvek hatálya alá, és speciális szabályozás alá tartoznak. Az ilyen szolgáltatásokat nyújtóknak engedélyeket, előzetes engedélyeket kell beszerezniük, és a járművezetőknek különleges engedélyekre lehet szükségük. Ezen túlmenően a taxiszolgáltatásokra olyan követelmények vonatkozhatnak, mint a vizuális azonosítás, a rögzített árképzés, a taxaméterek és a kötelező szerződéses kötelezettségek. Ezeket a szabályokat a nemzeti jogszabályok határozzák meg, mivel a személyszállítást nem szabályozza egységes uniós jogszabály.

Az Uberhez hasonló, a személyszállítás azonnali foglalását megkönnyítő digitális platformok térhódítása jogi vitákhoz vezetett ezek besorolásáról. Vajon ezek csupán információs szolgáltatásokat nyújtó közvetítők, vagy teljes értékű közlekedési szolgáltatók? Ez a különbségtétel kulcsfontosságú, mivel az utóbbi esetben átfogó közlekedési szabályozás alá esnének, és nem lehetne őket kizárólag információs szolgáltatóként védeni.

Az Uber-ügy: Uber: Jogi vizsgálat

2017 decemberében az Európai Unió Bírósága (EUB) foglalkozott ezzel a kérdéssel az *Asociación Profesional Elite Taxi kontra Uber Systems Spain SL* ügyben (C-434/15. sz. ügy). Az ügy középpontjában az állt, hogy az Uber szolgáltatása, amely okostelefonos alkalmazáson keresztül saját járművüket használó nem hivatásos sofőröket kapcsol össze utasokkal, információs társadalmi szolgáltatásnak vagy szállítási szolgáltatásnak minősül-e. A szolgáltatás nem minősül információs társadalmi szolgáltatásnak.

Az EUB megállapította, hogy az Uber szolgáltatása több mint egyszerű közvetítői szolgáltatás. A Bíróság megjegyezte, hogy az Uber:

1.  A járművezetők és az utasok számára egyaránt nélkülözhetetlen okostelefon-alkalmazást biztosít,
2. Meghatározó befolyást gyakorol a járművezetők szolgáltatásaik nyújtásának feltételeire,
3. Meghatározza a maximális viteldíjat,
4. Ellenőrzi a járművek, a járművezetők minőségét és viselkedését,

E tényezők alapján a Bíróság megállapította, hogy az Uber közvetítői szolgáltatása szerves részét képezi egy olyan átfogó szolgáltatásnak, amelynek fő, elsődleges eleme a szállítási szolgáltatás. Következésképpen az Uber nem minősül információs társadalommal összefüggő szolgáltatásnak, hanem inkább a közlekedés területén nyújtott szolgáltatásnak. Ez a besorolás az Ubert a szállítási szolgáltatásokra vonatkozó nemzeti szabályozás alá vonja, beleértve az engedélyezésre és az engedélyezésre vonatkozó esetleges követelményeket is.

Fontos azonban, hogy ezt a döntést ne általánosítsuk minden digitális platformra. A platformok besorolása egyedi kritériumoktól függ. Az EUB más ügyekben, például az AirBnB és a Star Taxi esetében, ahol a platformokat inkább közvetítőknek, mint szolgáltatóknak ismerte el, másként döntött. 

Az EUB megállapította, hogy azok a platformok, amelyek nem gyakorolnak ellenőrzést az árképzés, a járművezetői magatartás és a szolgáltatási feltételek felett - mint például az AirBnB, amely csupán megkönnyíti a rövid távú bérbeadást anélkül, hogy diktálná a feltételeket -, információs társadalmi szolgáltatásnak minősülhetnek. Hasonlóképpen, a Star Taxi ügyben a bíróság a szolgáltatást közvetítőnek ismerte el, mivel nem szabott működési feltételeket a sofőröknek.

A digitális platformokra gyakorolt hatások

Az EUB döntése jelentős hatással van a közlekedési ágazatban működő digitális platformokra. Azok a platformok, amelyek az Uberhez hasonlóan jelentős ellenőrzést gyakorolnak a szállítási szolgáltatás felett, nem egyszerű közvetítőknek, hanem közlekedési szolgáltatóknak minősülhetnek. Ez a besorolás a megfelelő nemzeti szabályozás hatálya alá vonja őket, amely az egyes uniós tagállamokban eltérő lehet. Amint azonban az olyan esetek, mint az AirBnB és a Star Taxi mutatják, azok a platformok, amelyek csupán megkönnyítik a szolgáltatók és az ügyfelek közötti kapcsolatot anélkül, hogy magát a szolgáltatást ellenőriznék, az uniós jog szerint továbbra is közvetítőknek minősíthetők.

Összefoglalva, a közlekedési ágazatban a digitális platformok jogi besorolása attól függ, hogy milyen mértékű ellenőrzést gyakorolnak a szolgáltatás felett. Azok a platformok, amelyek szerves szerepet játszanak a szállítási szolgáltatások szervezésében és irányításában, valószínűleg szállítási szolgáltatónak minősülnek, és így a megfelelő nemzeti szabályozás hatálya alá tartoznak. Ez a jogi környezet gondos mérlegelést tesz szükségessé a digitális platformok számára az alkalmazandó jogszabályoknak való megfelelés biztosítása érdekében.